Napina

Rejtő Mon, 2012-01-16 23:10

Minapiba, egy világba nagy pina
jelent meg a nappaliba.
Nem volt más (ez egy kis lakás,
se dolgozó, se háló)
csak Ő meg én,

http://lmv.hu/files/pari.jpg

meg a nyirkos remény,
hogy valami jó is
(nem költemény)
kisülhet, ha már így összejött
a tojó meg a golyóbis,
és nem lesz galiba, itt a nappaliba.

Csak semmi faxni -
(mondtam magamban,
s kinéztem a gangra. körfolyosó
harmadik emelet)
lehet, csak harapni jött
valamit, mert éhes,
hogy otthagyta a palija,
minap, s gondolta a pina
készen állok vendégül
látni őt a nappaliba.

És szóltam, mint tenor,
basszus, ez a terror klasszis!
De valahogy feszélyez,
hogy csak tátog. Mondana
egy miatyánkot, vagy bármit,
ami csábít, bolondot, butát,
kedveset, szépet, tisztelt pina,
ha már így benézett hozzám,
mint egy rossz lány a nappaliba

Nem szólt, nem is volt sértett,
de ahogy csendben elenyészett
(így csukódik az ajtó)
megláttam a résben az egészet.
Hogy ez a buta liba
épp úgy részem, mint aki az imént
oly merészen szólt hozzá,
(a faszkalap, ki mint a vad szimatol
s marad ketrecében).
Kizárt az Éden. Van magyarázat.
És, hogy (ne) parázzak
e száraz szenvedésben, Isten – mint üde foltot -,
egy pillanatra kinyitá a boltot.
Deus ex vagina. A nappaliba.