Andrássy úti párhuzamok

p7 Andrássy út Pén, 2011-12-30 20:22

Az Andrássy út mókás privatizációja 2004 tavaszán kapott új lendületet.

Ekkor nőtt fel a hatker üdvöskéje, a korábbi Fürst Gyurika igazán hatékony vezénylő-megmondó lokálpotentáttá, akinek a szavát kérdés nélkül itták a "nép által megválasztott" képviselők, mitöbb "egy életem - egy halálom" alapon nyomták feszt a gombokat mindenre, amire Gyurika mint polgmesthelyettes és a vagyongazdálkodásért felelős pozíció igényt tartott. A Verók ebben az időben mintegy díszletként tevékenykedett és inkább lehetőséget kapott, hogy a korábbi vagyongazdálkodós aktív évek után kialakítson egyfajta tanárúri imázst a fiatal generációnak történő tapasztalatátadás társadalomra káros de a megbízóknak tetsző tevékenységével.

Nyilvánvaló volt minden épeszű halandó számára, hogy az a tevékenység amit folytatnak, nem csupán káros, de jogszerűtlen és törvénytelen is. De ki nem sz@rja le az épeszű halandók véleményét ?
Amig az ÁSZ, a Közigazgatási Hivatal, a KÖH, a Földhivatal, a Lakáshivatal, az Ügyészség, a mindíg változó hatáskörű Minisztériumok, az ellenőrző, jóváhagyó, felügyelő hatóságok, a média és a valódi hatalom közvetítésére hivatott pártok számára konform volt, addig lehetett ugyan óbégatni, de a gyakorlatban szentesítve lett a cucc.

De miért is kezdtem ebbe a posztba ?

A minap egy nagycsapat ember állított be több Andrássy úti házba. Az egyik kalácsképű aszonta, hogy Ő hatósági értékbecslő és az ügyészségi vizsgálathoz végez értékbecslést.
Ez a közlemény véletlenül egy olyan házban történt, amelyikre vonatkozóan nem egy, hanem HÁROM Legfelsőbb Bírósági ítélet is született már évekkel ezelőtt a privatizáció jogszerűtlenségéről és törvénytelenségéről. (Tehát nem fikcióról vagy csúnya rosssszándékról van szó (ilyet nem is feltételezünk), hanem megkérdőjelezhetetlen párhuzamos ítéletekről.)
Ez volt az a pillanat, amikor ennek a posztnak a csírája kipattant a magvából, de fogalmazhatnék úgy is, hogy igen elcsodálkoztam, mondhatnám belülről röhögőgörcsbe rándultam.

Tudni kell, hogy egybeesett ez azzal a sajátos érzéssel, amikoris levelet kaptam valami kedvezményközponttól, hogy elengedik a tartozásomnak a késedelmi pótlékokkal és járulékokkal meg eljárási díjakkal jelentősen megnövekedett összegének a növekmény hányadát akkor, ha magát a törzstartozást megfizetem.
Már az is csoda volt, hogy kinyitottam a levelet, nem szoktam az ilyen hosszúkás borítékokat nyitogatni, de ez a "Kedvezményközpont" mint feladó kiváltotta az érdeklődésemet.
Kinyitva kíváncsi lettem, ki a fenének is tartozom, mennyivel és miért ? Kiderült, hogy az európai kultúra bölcsője, hazánk megmentője és gazdasági felkarolója, az E-hitelek önzetlen forrása, Németország egyik jeles sarcszedője, a "magyar" T-mobile követel tőlem háromszor 2500 Ft-ot 2011 végén, konkrétan 2005-re datálva az elmaradást. A kedvezményközpontnak természetesen fogalma nem volt, hogy konkrétan mi a bánat ez az elmaradás, Ők csak átvették a pakkot a megbízótól, nem rendelkeznek infóval arról, hogy a követelés jogszerű-e vagy sem. De arról biztosíthatnak, ha nem élek a lehetőséggel, akkor igen ráb@szok, mert jön a jogi procedúra, az alaptartozásra rákerülnek a már eddig is rákönyvelt hányadok (jelenleg 24870 Ft-nál járunk), de ez semmi ahhoz képest, amibe majd a jogi eljárás költsége kerül.
Természetesen hirtelenjében igen nehéz egy 2005-ös tartozás valóságtartalmának 2011-ben utánanézni hacsak nem vezet az ember a lakásában iratkezelő irodát és archívumot- de a legtöbb ember inkább lakásra használja a lakását, így én is. Mégis bevallom, sikerült visszaemlékeznem a konkrét esetre. Ez a 2500 Ft / hó egy alapdíj, amire egy fillér szolgáltatás, tehát fogyasztás nem tevődött rá, és konkrétan egy lemondott mobil internet háromhavi alapdíja. Az történt, hogy lemondtam a szolgáltatást, bebattyogtam befizettem az összes hátralévőségemet, és megkérdeztem, mi a módja a lemondásnak. Akkor azt a választ kaptam, mi sem egyszerűbb ennél, csak írjak egy e-mailt a lamondásról és tekintettel az összes járandóság befizetettségére, ez így rendben lesz. De nem lett, egy másik ügyintéző kitalálta, hogy a szabályzat szerint személyesen és aláírt levélben kell lemondani. Ezért önhatalmúlag még három hónapig számlázgatták az alapdíjat, kreáltak 7500 Ft tartozást, aztán pikk-pakk megszűntették. Miért nem számlázták akkor 2005 óta mostanáig az alapdíjat ? És miért nem követelték a díjat 2010-ben, 2009-ben, 2008-ban és sorolhatnám? De hagyjuk, hülyeség az egész úgy ahogy van. Az egyedül értékes ebben a történetben az, hogy egy 2005-ben igénybe nem vett szolgáltatás párezres díjáért emberek és szervezetek sokasága mozdul meg 2011 végén.

A párhuzam után térjünk vissza az alaptörténetre. Rengeteg ingatlant rohasztottak le és vakeráltak ki a közösségi tulajdonból a világörökség területén. Egész ügyvédi garnitúra nevelődött ki, akik a jogszerűség látszatának fifikásabbnál fifikásabb módozatait eszelték ki, a legtöbbjük sikerrel. Ehhez persze élvezték mind a fentebb már felsoroltakon túl elsősorban a jogalkotók, a helyi rendelet alkotók, valamint az ítészeknek, bíráknak a hathatós segítségét. Viszonylag kevés esetben derült fény a valóságos mögöttes történetekre mind a mai napig.
De ahol munka van, selejt is van, szóval néhány sztori azért olyan állapotba került, amit már nem lehetett elrejteni szöveggel és a tényeket sem lehet eltagadni (bár néhány megátalkodott fafejű még ma is próbálja a nyilvánvaló tényeket kamu sztorikkal fedni, többmilliárdos felújítási kötelezettségeket citálni, feketéről ha nem is fehérre, de legalább szürkére trillázni).

Az első ilyen felkapottabb tény az Andrássy 25, a Balettintézet volt, amit kétszáz majd négyszáz milláért sóhajtottak ki. Azóta többszörös tulajdonosváltás után legutóbb 7,2 milliárdért cserélt gazdát a szaksajtó szerint. Úgy, hogy a hosszú évek alatt nemhogy a felújítás megkezdésére, de még állagmegóvásra sem gondoltak csak a legutóbbi időszakban.

Jelenleg zajlik (példamutató ütemben) az Andrássy 19 felújítása. Ez a viszonylag kisméretű ingatlan 295 millióért lehelődött ki a kerületből, a szerencsés nyertes (aki szintén nem végzett egy kapavágást sem a felújítás irányába) írd és mond elsőre eladta nettó 4 milliárd feletti összegért. De nem ám egy ismeretlen off-shore hátterű ködnek, hanem egy hús-vér magyar embernek, címmel, anyja nevével stb. Ő indította most a tényleges felújítást. Itt már nem csupán a szaksajtó értesülésére, hanem magára a nyilvánossá vált szerződésre lehet támaszkodni.

Ismertté vált az Andrássy 21 valós vételára is. Ezt a nagy kubatúrájú, az Andrássytól a Paulayig terjedő épületet szerényen 290 millió forintért meg egy Andrássy 4-ben lévő 115 millióra becsült üzlethelyiségért cserélték el a népképviselők, opciós visszavásárlási jogot biztosítva az üzlethelyiségre. Itt a szerencsés nyertes már évekkel ezelőtt megvált az épülettől oly módon, hogy nem az épület, hanem maga az épületet tulajdonló társaság cserélt gazdát (itt már kemény off-shore szállal), így rejtve maradhatott a valós vételár. Tekintettel azonban a jogi helyzet fordulatára, hogy t.i. az eredeti állapot visszaállításába kulminált a barom primér privatizátor és a lakók vitája, ezért a másodlagos tulajdonos szorult helyzetében kiköhögte, hogy Ő bizony még 2 milliárd feletti összeget fizetett a társaságért is az addigi költségek (önkori 415 milla vételár plusz lakók felének kiköltöztetése) felett. Ezt a jó hírt sikerült olyan környezetben elsütni, hogy több jeles önkormányzati tisztségviselő mindjárt ismertté is tette a médiában. Szóval elég egyértelmű, hogy minimum 2 milliárd tiszta haszon remélődött az ügyleten.

Folytathatnánk a sort az Andrássy 3-al, a nagy magyar bankár reménybeli választottjával. Ennek az épületnek a Lotz freskóit több mint ötszáz millióért újították fel a privatizációt megelőző évben, majd 2004-ben hirtelen megváltak tőle - na nem a Lotz freskóktól, hanem az egész épülettől Postamúzemostól, Lotz freskóstól. Kétszázvalamennyi millióért. Két ukrán hölgyike hárommillió forintos bejegyzés alatti kft-jének igen ésszerű ajánlatára. (Amúgy a 21 esetében is egy másodéves egyetemista kislány ügyvezetése alatt lévő pármillás kft. tett ígéretet a felújításra.) Dr. Varga Kálmán KÖH elnök és Tahitótné örökös KÖH lokáljótevő hurráoptimizmussal járultak hozzá, tudván tudva, hogy nehéz kötelezettségük, a felújítás elérése egész biztos garanciára talál ezeknek a hölgyeknek a csillogó szemében. http://www.magyarhirlap.hu/belfold/ujabb_terezvarosi_eladas_semmis.html

Az Andrássy 47 kapott talán a legtöbb figyelmet. Itt a nagy bűn állítólag az, hogy a "300 milliót érő" épületet 150 millióért passzolták el. Ezt a 150 millát harsogja a média, ezzel vádolták meg szerencsétlen képviselőket, nahát nahát. http://mno.hu/belfold/verokek-kepriport-1067662

Mehetnénk sorra az Oktogonon túlra is, de talán ennyi is elegendő annak érzékeltetésére, hogy ha valaki egy kicsit is félkomolyan érdeklődött volna a történetek iránt, lett volna mihez nyúlnia még a nyilvános adatok mentén is, nemhogy szupertitkosszolgálati erőforrásokra támaszkodva.

De van ugye az elévülés intézménye. Ez a laikus köztudatban 5 év, de állítólag mégsem, hanem nyolc. 2004 nyara óta kb. több mint hét és fél év telt el. És akkor 2011 végén egy kalácsképű csávó megbízást kap, hogy végezzen hatósági értékbecslést többek között ezeknek az ingatlanoknak a felmérésére. Hatósági értékbecslést, ami a nulladik lépés az alapinfók begyűjtésének kezdetén.
Hogy mi a frászt lehet érdemben megállapítani 2011-ben 2004-es ügyletekről ?
2004 óta minimum háromszor változott a világ, nem részletezem a mikroökológiai és mikroökonómiai változásokat, meg sem említem a politikai változásokat meg a makrogazdasági válság hatásait.

Egyet azonban tudok, de legalábbis jó alappal sejtek.

Ahhoz, hogy a 2005-ben a semmire kreált 7500 Ft-os tartozásomat 2011-ben behajtsák, minimum a következőknek kellett történnie:

- Először ki kellett pattannia egy manager agyából a gondolatnak, hogy növelni kéne az árbevételt szpeszificusan azon ügyfelektől származtatva, akik elhagyják a hajót. Ehhez különféle trükköket kellett kieszelni, amelyeket a különféle élethelyzetekben érvényesíteni lehet. Ennek a managernek magyarnak kellett lennie, mivel német agyban ilyen gondolat nem tud megfoganni.
- Ezt az ötletet el kellett "adni" a tulajnak, majd annak jóváhagyása után rutinszerűvé kellett tréningezni a munkatársakat mindaddig, amíg azok gondolkodás és mérlegelés nélkül szenvtelenül végrehajtották a belső normák rangjára emelt ügykezelési rendet. Ennek lényege, hogy átbaszunk minden csókát, aki felmond, és megragadjuk a lehetőséget, hogy tartozást kreáljunk számára.
- Miután a tartozás létrejött, el kell kezdeni levelekkel bombázni a hülyét, hátha fizet. Ehhez felhasználták a levélküldő gépezetet, a CRM rendszert és a postát. Statisztikát készítettek, hogy átlagosan ebben a fázisban a magyar felmondó populáció hány százaléka fizet. Ezt a statisztikát használják fel a primér behajtás fejlesztésére, a módozatok, megfogalmazások finomítására. Cél, hogy a felmerült költségek busásan megtérüljenek sőt eredmény termelődjön már ebben a primér szakaszban.
- Ha nem jártak sikerrel, a késedelmi kamatokkal és egyéb költségekkel turbózott tartozást felkínálják egy követelésbehajtónak.
- Ez a behajtó először historikus adatok alapján kockázatelemzést végez, majd ajánlatot dolgoz ki a pakkra.
- Az ajánlatát először a tulajdonosoknak küldi meg, akik a saját kockázatelemzőikkel ellenőriztetik, hogy a gyarmaton kidolgozott ajánlat mekkora valószínűséggel hoz nyereséget. Ha ez megfelelő eredményre vezet, akkor jóváhagyják az ajánlatot.
- Ekkor a behajtó részt vesz a pakkra kiírt zártkörű versenyen, szerencsés esetben nyer.
- Ezután telefonos, leveles és kedvezményközpontos kapcsolatfelvételi trükkökkel próbálkozik. Korábbi statisztikák alapján tudja, hogy ebben a fázisban a magyar felmondó populáció hány százaléka törik meg és inkább fizet.
- Párhuzamosan fenntart egy jogászokból álló alvállalkozói csapatot, akik szükség esetén jogi útra terelik az ügyeket. Azt persze már pontosan tudják, hogy mely ügyeket lehet ide terelni, mivel a végső jogi szakaszban már nem lehet kétesélyes a buli, hiszen az számukra is drága lehetne. Tehát jogi útra csak azok az ügyfelek kerülnek, akik az ügyintézés során akaratuktól függetlenül valamilyen eljárási "hibát" vétettek (pl. felvették a telefont, ezzel azonosítva magukat), amivel a korábbi bírói gyakorlatot figyelembe véve biztosan buknak :):):)

Ezúton kívánok minden kedves olvasónak áldott, boldog békés új esztendőt !
Have a funfilled 2012 !!!!

n.andris: Rolls-Royce Phantom

http://indafoto.hu/andreee94/image/8360921-5daf356f/user