Erdőkertek - Az erdőSZERŰ kertészet vagy kertészet az erdőBEN

sistvan Permakultúra Csü, 2011-04-28 12:11

Sokféleképp lehet az erdőBEN kertészkedni. Ilyen lehet a természetes erdő megújítása, az ökológiai erdészet, a mező-erdészet és az alapvetően esztétikai célokat kielégítő természethű kertek. Mi most nem ezekről és nem más olyan kertészeti módszerekről beszélnénk, amit az erdőBEN végeznek. Az erdőkertészet nem szükségszerűen erdőBEN végzett kertészet, hanem erdőSZERŰ kertészet.

Az erdőSZERŰ kertészet magában foglalja azoknak az erőknek, mintáknak és funkcióknak a mély megértését, amelyek a természetben elforduló egészséges erdei ökoszisztémák szerkezetét és funkcióit vezérlik. Ezt a tudást felhasználva kertünkben lemásoljuk az erdei szerkezeteket és a funkciókat. Ezzel egyrészt biztosítjuk a saját szükségleteinket, másrészt segítjük a kertet, hogy megteremhessenek benne a saját megújulásának a feltételei.

Tervezési metaforánk lesz az erdő, ez lesz a szerkezet és a funkció modellje, és az elkészült tervet az emberi szükségletek kis területen termelésében alkalmazzuk.
Bozótos életközösség másolásaRészesei leszünk egy ökoszisztéma-evolúciónak a saját kertünkben, és miközben ezt az utat végig esszük, sokat tanulhatunk az ökológiáról, saját magunkat is jobban megismerhetjük.
Ugyan egy igazi erdőből is átalakíthatunk egy parcellát erdőkertté, és ez jól is működhet, de ezt mégsem javasolnánk. Több okból is jobb, ha egy fátlan földdel a nulláról indulunk. Ott még ültetés előtt feljavíthatjuk a talajt, és majd utána nagy termőképességű növényekből napsütötte lombkoronát alakíthatunk ki, és hasznosítjuk az alattuk fekvő az árnyékosabb szinteket is. Egy már meglevő erdőből kiindulva kevesebb lehetőségünk van egy magas hozamú rendszerre, hacsak nem írtjuk ki először a régi fákat, hacsak nincs olyan szerencsénk, hogy a lomkoronát már eleve diófélék, szilvafák, gesztenyék vagy más haszonfák alkotják.

Az erdőkertészet legjobban ismert sajátossága az a többszintű növényzet létrehozása a kertben, amivel az egészséges erdők többszintű növényzetét utánozzuk. Azonban a növényszintek csak egy elemét jelentik a fizikai felépítés annak az öt elemének, amivel az erdőkertek létrehozásakor dolgoznunk kell. Meg kell értenünk a talaj horizontnak és a növénysűrűségnek, valamint az erdei növényzet mintázatának és sokféleségének a szerepét, és utánoznunk kell a szerkezetüket. Például, ökológiai kutatások kimutatták, hogy az "egyenetlen szövedékű" természeti rendszerekben nagyobb és sokfélébb a madárállomány, és a lombkoronában több ragadozó rovar él. Ha egy gyümölcsösbe egyenlő távolságra azonos korú, méretű és fajtájú fákat ültetünk, bokrok nélkül és egyhangú aljnövényzettel, akkor sima, borsó-krém-leves-szerű szövedéket hozunk létre. Ez egyrészt csökkenti a ragadozók sokféleségét és bőségét, másrészt növeli a munkaterhünket, és a vegyszeres növényvédelem valamely válfaja felé tol el minket.

A fizikai felépítés mellett az ökoszisztémák szociális szerkezettel is rendelkeznek, és ez a szerkezet az idő előrehaladtával változik, ahogy ezt a szukcesszió folyamatánál láthattuk.
Ha ezekre megfelelő figyelmet fordítunk, és jól tervezzük őket, akkor csökkenthetjük a fenntartási ráfordításokat és növelhetjük a jövedelmezőséget. A szociális szerkezethez tartozik a táplálékhálózat megtervezése gondozása föld felett és föld alatt, valamint a növények és állatok un. "testületeinek" társulása, amelyben a résztvevők felosztják egymás közt az erőforrásokat, és az együttműködés és a kölcsönös függés hálóját hozzák létre. A talaj táplálékhálózatának a kifinomultabb tudományos megismerése olyan izgalmas eredményekről számolhat be, ami alapján, ha biztosítjuk az egészséges talaj-táplálékhálózathoz szükséges mindegyik elem erőforrásait és feltételeit, akkor az egyes rendszerekben szinte már nincs is trágyázásra szükség, és radikálisan csökken a betegségek és a kártevők száma. Az erőforrás-felosztó testületek különösen lényegesek, ha jól jövedelmező polikultúrákat tervezünk. Például, ha megértjük a gyökérzeti mintáját a különböző növényfajoknak, akkor olyan társulást keverhetünk és illeszthetünk össze, amely a talajszelvény különböző részeit fogja használni. Ez lehetővé teszi nekünk, hogy az egyes növényeket úgy ültessük közelebb egymáshoz, hogy közben nem növeljük a versenyt közöttük, és ugyanakkor növeljük a rendszer egészében felhasználható talaj-erőforrás térfogatát. Egy ilyen elrendezésnek igen jó esélye van arra, hogy egységnyi területen többet jövedelmezzen, mint egy ugyanakkora monokultúrás ültetvény.
Körtefa-nadálytő társulás

Mindez azt jelenti, hogy az erdőkertekbe nem csak növényeket tervezünk és művelünk, hanem rovarokat, madarakat, mikroorganizmusokat és az összes többi életformát is, amelyekkel megosztjuk földünket. Nem mint mester és szolga dolgozunk és a kertészkedünk, hanem mint az élet játékának egyenrangú résztvevői. Erre törekedve, minél jobban megértjük a partnerünket, annál több lehetőségünk nyílik a tudatos összmunkára, amivel harmonikus kerti mintákat alakítunk ki. A lényeg a következő: Ne fákat telepíts, hanem ökológiát, életközösséget !

------------------------------------------------------------------------------------
Előző rész: Mi az erdőkert ?
Következik: Rövid történeti kitekintés

Igaz, az erdőkert gondolata sok szempont ősi, de a modern nyugati kultúrában egészen új keletű. A trópusi Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek ősi, hagyományos többszintű mezőgazdálkodási rendszerei egységbe foglalják a fákat, bokrokat, házi állatokat és lágyszárú növényeket.

A körtefa és a nadálytő társulása
Bozótos életközösség elemeinek megfeleltetése az erdőkertben