ESZF-beszámolóm - hova tűnt a globkrit mozgalom?

tracey ESF 2010 HU Sze, 2010-07-14 17:13

Aki részt vett a múlt héten megrendezett Európai Társadalmi Forumban (ESF), jó oka miatt esett kétségbe. Isztambulban - a Forum helyszíne 2010, Juli 1-4 között - az ESF kvaszi láthatatlan volt, akkor is ha kisebb tüntetéssel kezdődött, és nagyobbal lett vége. Nem lehetett érezni , hogy ami majdnem 10 éve indult mint egy Európai, és globális összefogás a ’lehet más a világ!’ jegyében, még él…

Lehet hogy felszínes vagyok, de szerintem a ’feeling’ fontos – az összetartozás, a színesség, a pezsgés a levegőben amikor a progresszív ötletek ütköznek. A Forum három helyszínen a részt vevő mozgalmárok, civilek, és aktivisták kevés voltak ahhoz, hogy tudják életre keltetni egy olyan teret, ami ürességből zsongott; egyetemi épületekben voltunk, sehol a környéken nem lehetett találni a globkrit mozgalmakról egy nyomát – ügy örültem volna, ha csak egy utcai falon találtam volna egy plakátot, egy szórólapot, de igazán kívülről nem lehetett tudni, hogy itt van az az összefogás, ami kitűzte magának olyan bátrán, hogy szembe száll azokkal, akik Dávosban tanácskoznak évente, a síparadicsomban, akik a pénzügyi válságban nyertek, és akik abba a háborúba kezdték, ami ellen több millió ember tűntetett amikor még hittünk, hogy számít a véleményünk, számit ha sokan vagyunk.
Annak ellenére, hogy lenne miről dumálni, az információ csere felszínes volt: a részt vevők tudták, szerintem, hogy akkor is ha megszületik egy remek végső állásfoglalás, nem lesz súlya: ilyen kevés ember nem képvisel egy komoly alternatíva. Nekem ügy tűnt, hogy „game over” jel lebegett a fejünk felet.
Volt szép pillanatok:
- egy francia hálózat meghívott 10 iraki civil aktivistát – volt aki árvákkal foglalkozott, aki börtönben tartott rabok jógaiért állt ki, vagy aki a saját vallási közösség kiirtása ellen küzdött - és hálás voltam annak a lehetőségért, hogy hallhatom mit is csinálnak, és inni velük egy sört.
- tolmácsolás belső feszültségek miatt nem jött össze ahogy kellet volna, de igazán mindenki elég jól küzdött ezzel, és spontán módon sok kis nyelv csoportokat szerveztek össze, és a lenyűgözően tehetséges ’nemzetközi aktivisták’, akik 5 nyelv között agilisán váltanak, megoldották a kommunikációt.
Volt gondolat ébresztő kisebb gondolatok:
-a Görögök nem értenek, hogyan lehet őket, és a spanyolok, az olaszok, és a portugálok ’PIGS’ - nek nevezni, és senki nem borul ki. P.I.G.S – mert ök a leggyengébb közgazdasági láncszemek…
- a törökök nem kérnek az európai elavult technológiából, szennyező cégekből – ami megy oda, vissza fog kerülni ide, erősödve.
- az olasz óriás ifjúsági szervezet ARCI az „igazságos átalakulásról” beszélt – sőt érdekes volt látni mennyire feljebb ment a fontossági sorrenden és a napirenden a környezet, elsősorban a klímaváltozás: az ESF-en, ami inkább egy hagyományos baloldali tematikára épül, ez egy elég komoly változás jelenti, de sajnos túl későn jött. A zöld civil szervezetek nem nagyon képviseltek maguk. Volt egy professor úr, aki mondta, hogy 150 zöld szervezetet képviselte, csak ők nem jöttek el. Később hallottam, amikor véletlenül egy vegán kávézóban találtunk magunk, hogy a klímaváltozás, a hármadik híd építés, és a gátok ellen szerveződnek és az ottani zöld part nagyon aktívak, csak nem a forumon látták a helyüket.
De összességében, elégi megszomorító volt… lehetek őszinte? Elmentünk vásárolni…ennek több értelme volt.

Nekem merült fel a kérdés, hogy vége van a ’globkrit mózgalmoknak’?
Lehet látni a neten, ahogy a környezeti ügyek fontosabbak lettek, nemzetközileg ekörül egyre többen szerveződnek: amikor egyszer a WTO központi úgy volt, most már a környezet van nyerő helyen - legalább sok nyugati országokban. Más forumok és más formációk fontosabb lettek, mint pl. a Cochabamba klima forum, ahol – lehet olvasni – „új erők” kezdenek formálni. Érdemes elolvasni, például, az Alternatives.ca honlapját, ahol éppen a torontói G20 csúcsről irnak – a globkrit szemlélet még él, akkor is ha a struktúrák változnak. A sikeresebb hálózati összefogások, ami a forumban találtak egymáshoz, ’hatékonyabb’ módon szerveznek egymás között.

Végul is, ez egy kisérlet, erőviszonyokról szól, és éppen nem a szakszervezeti és szociális mozgalmak erősednek, hanem a szociális-környezeti mozgalmak és civil hálózatok. A forum a hagyományos baloldalnak egy kitörő lehetőség lehetet volna, de túl merevnek maradt, nem tudta kinőni a saját hatalmi szakásokból, és, úgy látszik, mindenki már máshol keresi egy reálisabb, hasznosabb időtöltést, mint a régi baloldal elhelyezkedési játszmákban részt venni, annak a frontális egyeztetési hagyományban unatkozni.

A forum szervezési keret nem tudta eléget nyújtani azoknak, akik egy kevésbé központosított mozgalmi sokszínűséget követelték, és nehéz elképzelni, hogy a mostani formában, folytatni fog, legalább abban a formában.