A hatalom valódi birtoklói

mediator11 Global Projekt Vas, 2010-05-16 09:18

A hatalom valódi birtoklói

1694-ben indult az a folyamat, amely a világ kormányainak teljes eladósításához vezetett. Ez az a dátum, amikor megalapították a Bank of England-ot. Ez volt a legfontosabb lépés, ahhoz, hogy most ne a demokratikusan megválasztott kormányok birtokolják a hatalmat.

"A mai pénzügyi világ szennyét annyira megszoktuk, hogy már csak keveseknek tűnik fel, hogy is jutottunk idáig. Nem szeretnék történelmi dolgozattal időt húzni, csupán néhány gondolattal megemlékeznék egy-két eseményről.

A kamatok

A világ államai az önrendelkezés bizonyos formáit viselték hosszú időn keresztül, mígnem néhány hipergazdag bankárcsalád ki nem találta, hogy a legjobb befektetés a kamatokra hitelt adni.

Míg egy földesúrnak mondjuk az ezer aranyat érő 10 hektáros földjén egy év alatt keletkezett száz arany bevétele, addig a bankok egy év alatt egy ezer aranyas hitel esetén ugyanennyit realizáltak. A különbség azonban óriási. Az egyiknek dolgoznia kellett a földön, foglalkoznia a jószággal az időjárás viszontagságaival stb., míg a bankároknak gyakorlatilag semmiféle munkát nem kellett végezniük.

A kamatokból való meggazdagodás volt tehát a legegyszerűbb módja a pénzszerzésnek. Nem véletlen, hogy a mind a keresztény, mind a mohamedán vallás tiltotta a kölcsönök kamatra való adását. (Az iszlám a mai napig tiltja.) De vissza a bankárokhoz. Egy Fugger nevezetű bankárcsalád már a középkorban kitalálta, hogy a nagy uralkodó-családoknak, sőt pápáknak fog kölcsönadni, s ezzel függésbe hozza őket. Így is tettek.

Ennek következményeként a család leszármazottai kezébe került a Német-római Birodalom vagyonának körülbelül egytizede, s semmiféle komoly döntést nem lehetett nélkülük hozni, beleértve a pápa vagy a császárválasztást. Így például az 1516-os császárválasztás során az általuk biztosított kölcsönnek köszönhetően foglalhatta el a császári trónt V. (Habsburg) Károly.

A Habsburgok innentől kezdve a Fuggerek (a magyar fukar szó a nevükből származik) lekötelezettjei lettek, akik további kölcsönökkel még inkább hatalmat nyertek felettük. De ugorjunk egyet.

A jegybank

A bankárok fő gondja akkoriban az volt, hogy nem birtokolhatták a pénzkibocsátás jogát, mert az az uralkodóé volt. Ez pedig nagyban hátráltatta a még nagyobb befolyást a pénzügyi rendszer felett. S ekkor jön a már említett sorsfordító dátum 1694.

Ekkor alakult meg a Bank of England, mely kivette ezt a jogot az uralkodó kezéből. Innentől kezdve a bank kapta meg a pénzkibocsátás jogát – egy bank mely valójában magánemberek kezében volt, s nem az államéban! S mit tesz isten húsz év alig telt el és Anglia államadóssága máris a duplájára emelkedett.

Nincs megállás

Bretton Woods
Az egyezmény keretén belül létrehozták az Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (IBRD, amely ma a Világbank-csoport öt szervezetének egyike) és a Nemzetközi Valutaalapot (IMF). Olyan szabályrendszert, intézményeket állítottak föl, valamint olyan eljárásokat vezettek be, amik a nemzetközi pénzügyi rendszert voltak hivatottak szabályozni. Ez említett intézmények 1946 után léptek működésbe, miután elégséges számú tagállam ratifikálta létrehozásukat. A Bretton Woods-i rendszerben minden ország kötelessége volt a monetáris politika elfogadása, ami meghatározta valutájának (rögzített) átváltási arányát az aranyhoz mérve (±1 százalékpontos eltérés volt lehetséges). Az IMF dolga volt többek között a fizetésimérleg-hiányok ideiglenes befoltozása is.
Ezután egy ideig minden ment mint a karikacsapás. Anglia a világ vezető állama lett, ám már régen nem az ott lakók döntöttek sorsáról, hanem a bankárok, hiszen kezükben volt az uralkodó. Aztán egyre másra alakultak meg a hasonló jogosítvánnyal rendelkező bankok. A legfontosabb ilyen szempontból az amerikai jegybank a FED (1913) magalakulása. Az a bank adta és adja ki a mai napig a dollárt.

Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk az amerikai gazdaság és így a dollár világszintű szárnyalásából milyen haszna származott a bankároknak. Mindeközben az Egyesült Államok keményen eladósodott – s így van ez a mai napig.

A pénzügyi hegemónia – azaz amikor már csak a pénzügyi csoportok, bankárok döntöttek az állam szint helyett – a Bretton Woods-i megállapodással még erősebb lett. Itt még a valuták értékét az aranyhoz kellett meghatározni, ám az 1971-ben összeomlott és innentől kezdve a dollár árfolyama teljesen elszakadt az aranyétól. Magyarán szólva a ma kiadott dollár mögött nincsen aranyfedezet s nagyjából semmi sem.

Jelen

Mindez természetesen leegyszerűsítése a dolgoknak. De az bizonyos, hogy a jelenlegi gazdasági válságból való kiút (melyet a pénzügyi rendszer teljes alkalmatlansága okozott) megint rossz irányba indul. Mármint az átlagemberek (és államok) számára.

A gazdasági válság következményeként az IMF hatalmas pénzeket tudott (megint) kihelyezni, s ezzel irányítása alá vonni államokat. Ezen államok kormányai (többek közt a magyar is) gyakorlatilag pórázon fut arra, amerre az IMF engedi.

Innentől kezdve szinte feleslegessé válik a választás intézménye, hiszen amúgy sem a választópolgárok akarata érvényesül, hanem egy bankárcsoporté. Bárkinek is hívják Görögországban, Lettországban, Romániában, Ukrajnában, Portugáliában,. Spanyolországban, Magyarországon (és még lehetne sorolni) a kormányfőt, nem ő dönt országának távolabbi sorsáról, neki csak az a feladata, mint egy ügyvezető igazgatónak a cégben: viszi a hétköznapi ügyeket, vezényli az államigazgatást, ám a lényeges dolgokat, a valós irányokat és lehetőségeket a valódi tulajdonosok mondják meg.

Ügyes. "

Bretton Woods

Az egyezmény keretén belül létrehozták az Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (IBRD, amely ma a Világbank-csoport öt szervezetének egyike) és a Nemzetközi Valutaalapot (IMF). Olyan szabályrendszert, intézményeket állítottak föl, valamint olyan eljárásokat vezettek be, amik a nemzetközi pénzügyi rendszert voltak hivatottak szabályozni. Ez említett intézmények 1946 után léptek működésbe, miután elégséges számú tagállam ratifikálta létrehozásukat. A Bretton Woods-i rendszerben minden ország kötelessége volt a monetáris politika elfogadása, ami meghatározta valutájának (rögzített) átváltási arányát az aranyhoz mérve (±1 százalékpontos eltérés volt lehetséges). Az IMF dolga volt többek között a fizetésimérleg-hiányok ideiglenes befoltozása is.

http://www.hirextra.hu/2010/05/15/a-hatalom-valodi-birtokloi/