Tündérország háborúságai

A Mediawave-hez nyelvtudás kell, de nem mintha nem feliratoznák a filmeket. Kulturális nyelvtudásról van szó. Két éve jártam először a győri filmfesztiválon, és azt éreztem, ez egy tündérkert, egy elvarázsolt világ, amit a kívülállók nem értenek, de a kert lakói se értik a kívülállókat. És meseországban minden baj forrása ez szokott lenni.

A Mediawave - Fényírók Fesztiválja világszenzáció mindazok számára, akik valaha megértették a nyelvet, amit itt beszélnek. Tavalyi programújságjuk hátoldalán egy álláshirdetés díszelgett: 19 éves, nagy tapasztalattal bíró, nemzetközi fesztiválszervező és filmes stáb munkát keres. Régóta nem jöttek ki a győri városvezetéssel, a helyi hatalom elszállt pesti értelmiséginek nézte őket, és ott tett keresztbe, ahol tudott - ők meg nemigen mondtak ilyet, de hangjukból azt lehetett kihallani, a győri vezetés egy populista, provinciális bagázs, nem értik az életet. Kölcsönösen lesajnálták egymást.

Én könnyen azonosulok a megértetlenségében fürdőző értelmiségiekhez, én is ebben utazom, és azt hiszem, a magyarság érzésének ez egy fontos komponense is. Mindenki más hülye. Aztán tavaly találkoztam valakivel, aki felnyitotta a szememet: BiLlel és Zöldteával dolgoztunk, dolgozunk egy pályázaton, ahol egyszercsak nyakunkba szakadt egy mentor. Nem kértük, adta a pályáztató. Azt se tudtuk, mi az, de jó, hát biztos valami revizort küldenek ide. Lassan esett csak le, hogy egy közösségfejlesztővel van dolgunk, méghozzá nem is akármilyennel.

Benedek Gabi csak kérdéseket tesz fel. És mi a célotok ezzel a programmal? És mi a célotok nektek magatoknak? Mit kezdtek ezzel a távolsággal? Mi a konfliktusaitok forrása? Mit tudtok ti tenni, hogy elkerüljétek az összeütközéseket? Gabit nem a pályázati program maximális megvalósítása érdekelte, hanem az, hogy mi mint csapat működjünk, kialakuljunk, elkezdjünk gondolkodni önmagunkon, és mint ilyen csapat, elkezdjük ügyesebben kezelni, okosabban megélni a másokkal való együttműködést. (Riszpekt, Gabi, folyton rád hivatkozunk, mikor valamit el kell dönteni!)

Én mindenkivel összebalhéztam, akivel csak lehetett, gyűlöltem mindenkit, akivel együtt kellett működni, azt gondoltam, minden lakossági csoport hülye, nem tudják, mire van itt szükség, én tudom csak a tutit. Gabi hívta fel rá a figyelmemet, hogy ez nem az együttműködés egy formája: ilyenkor használom azokat, akikkel együttműködök, ahelyett, hogy közös céljaink lennének.

Most is azt gondolom, hogy nekem jobb az ízlésem, de arra is rájöttem, hogy ha nem vagyok elfogadó mások ötletei, kívánságai felé, akkor hiába szervezem meg nekik az évszázad rendezvényét, ők azt nem fogják úgy élvezni, ahogy én szeretném. Ahogyan Győr sem élvezte úgy a Mediawave-et, ahogyan a fesztivál erre lehetőséget adott volna.

Mi rájöttünk, hogy mást akarunk, mint amit eddig csináltunk: lakossági csoportok segítése helyett most más felé fordulunk, videókat készítünk civil szervezeteknek, utcaművészekkel csinálunk kiállítást és az lmv.hu-ra koncentrálunk. Lassan elkezdtünk teljesen azonosulni a Zöld Pók Alapítvánnyal, mint szervezettel.

A Mediawave eljött Győrből, ma este, fennállásuk óta először Szombathelyen nyitják meg a fesztivált. Ők is hasonlóan lehetnek a dologgal: nagyon örülnek Szombathelynek és a város is örül nekik, mintha hosszú huzavona után megtalálták volna azt, akivel jobban összeillenek, jobban megfelelnek egymásnak.

BiL évszázadok óta jár a Mediawave-re, Hartyándi Jenő, a fesztivál apukája valamilyen értelemben az ő mestere a médiacsinálásban, a valóságmutogatási üzletágban. Két év alatt én is beleszerettem a fesztiválba, már nekem is szívügyem. Talán ezért is van ez a ritmusközösség. Csak nehogy elfelejtsük, hogy mi is volt a baj korábban, csak nehogy újra belefussunk ugyanazokba a hibákba, amik miatt más felé fordultunk.

Azt az idegen nyelvet, amit a Mediawave beszél, nem tanítják iskolákban, még a filmszakokon sem. A magamfajta rajzfilmeken felnőtt gyerek számára ismeretlen, furcsa, elsőre hozzáférhetetlen. A valóság megmutatásának egy ritka módja, amikor azt mutatod meg, ami van, úgy, ahogy van. Ha egy mondatban van három perc hallgatás, gondolkodás, akkor az a hallgatás része annak a mondatnak. Ha valaki kibámul az ablakon, úgy mereng, az az ő valóságának része. Ezt a csendet, ezt a türelmet tanulom a fesztiválon, és megértem, ha egy önkormányzat apparátusának ez a megadás annyira ijesztő. Persze apparátusa válogatja.

Ezt a lányt meg két éve hallottuk Győrben.