Nem álom - valóság

Rejtő Pén, 2010-02-26 18:46

Az alábbiakban „Egy jól működő alternatív életközösség bemutatása” következik. Nevezhetjük kommunának is a 40(!) éve létező németországi társaságot, amely – számomra – rendkívül rokonszenves módon valósította meg nemek, generációk, vallások tartós, békés, természetközeli együttélését. A (szak)dolgozatot egy csoportközi levlistán találtam, s épp szerkesztgettem, amikor egy másik listán kapott levélből arról értesültem, hogy egy társasg varázslatos módon cca.700 négyzetméteres felújítható épülethez jutott. Hát rajta!

A Lika Törzset 1971-ben alapította meg egy körülbelül húsz főt számláló baráti társaság. Az alapítás gesztusát egy nagy, középkori ház közös felújítása jelentette, amely épületet (ami már lebontásra volt ítélve) az önkormányzat a közösségnek ajándékozott ez után. A nagy, hodályszerű épületből egy több szintes, közös konyhával-étkezővel, szeparált lakóhelyiségekkel, több közös fürdővel ellátott, belül csupa faszerkezetes közös lakóotthont alakítottak ki a közösség tagjai, mindenki abban segítve, amihez értett.

Az első házfelújítást követte a többi, sok elhagyatott szép nagy épület állt ekkor még Füssenben. Ezeket az épületeket nagyon olcsón tudta megvásárolni, illetve bérbe venni az egyre növekvő közösség, és közös erővel, közös pénzből sorra újították fel őket.

A baráti társaság gyorsan bővült; (bár az első tíz évben az eredeti alapítók közül sokan visszatértek a kaptalista Németország egyéni karrierlehetőségeket kínáló életvilágába) idővel gyerekek is születtek, és az egyre távolabbról ideérkező kíváncsi látogatók közül is egyre többen telepedtek le közéjük.

A közösség immár harmincöt éve töretlenül fennáll; jelenleg több, mint 250 tagja van. Ebből közel százötvenen fiatalok; hatvan körüli a nemrégiben itt született kisgyerekek száma, akik közül nem kevesen már harmadik generációs törzstagok..

Nagyjából négy korcsoportot lehet elkülöníteni a tagok között: az alapítás körül csatlakozottak az ötvenes-hatvanas éveikben járnak; az ő gyerekeik harminc közeliek; nagy számú tizenéves is található közöttük, és sok óvodás és bölcsődés korú kicsike is.

Jellemző, hogy korán (húsz év körüli az első gyerek vállalása) és az átlagos családoknál nagyobb számban vállalnak gyereket (nem ritka a három-négy gyerek); és hogy még a negyvenes éveik második felében járó nők sem riadnak vissza az újabb gyermekvállalástól.

Jelenleg 12 füsseni épület áll a közösség tulajdonában; több magántulajdonban, de a közösséghez tartozó tagok tulajdonában; van egy erdei iskolájuk is, ami egyben a gyerekház; művelhető földjük a város határában, több boltjuk és üzlethelyiségük, ahol a közösség tagjai állnak alkalmazásban.

Társadalomhoz való viszonyuk:

A Törzs Füssen városában él, attól egyáltalán nem elkülönülve; olyannyira, hogy a városka tagjainak jó része nem is tud arról, hogy egy ilyen közösség lakik falai között. Vannak viszont olyan konzervatív csoportok, amelyek határozottan ellenzik létüket; ez különösen akkor vált nyilvánvalóvá, amikor öt évvel ezelőtt egyik tagjuk képviselőnek jelöltette magát, és jó eséllyel indult a polgármesteri címért. Ekkor a Konzervatív Párt képviselői rászálltak a közösségre, ellenfelük ellen lejárató kampányba kezdtek, és a televízió illetve a sajtó segítségével olyan fénybe állították a közösséget, mint valami abnormális, erkölcstelen és gyermekeikkel szemben felelőtlen szektát. Sokan (a konzervatív lapok olvasói) csak e cikkekből tudnak a létükről, és ellenzik a közösség létét (de nem tehetnek ellenük semmit). Olyan mértéket sosem ért el ez az ellenszenv, hogy az hátráltatta volna a közösség életét (pl. boltjaik forgalmának visszaesésével).

Ezek a negatív, előítéletekre alapozott hangulatok csendesülni látszanak az utóbbi időben.

A Törzs szerkezete:

Ahhoz, hogy könnyebben megérthessük a füsseni közösség életét, legelőször speciális szerkezeti-szerveződési formájukat kell megismernünk.

A Lika Törzs, - bár kapcsolati hálóikat figyelembe véve inkább mátrix-szerű szervezetnek volna mondható egyfajta speciális organikus hierarchiába szervezve strukturálja életét. Azért nevezet ezt a szerkezetet organikus hierarchiának, mert (-szemben a patriarchális tekintélyelvű rendszerek merev struktúráival) itt szabadon átjárhatóak, a szintek, az egyén maga dönt, hogy mikor melyik szinthez tartozzék.

1. Existential-Menschen: exisztenciális tagok

- Ők rendelkeznek a legtöbb joggal, de a legtöbb kötelezettséggel is a Törzsben.

- Ők azok, akik arra az elhatározásra jutottak, hogy itt, a közösséggel, a közösségért szeretnének élni a továbbikban. E csoport tagjává az lehet, aki már elmúlt tizenhat éves, és átesett a köztes (2.) stádium felkészítésén, így legalább egy éve a Törzzsel él és dolgozik. Tehát nem korfüggő az, hogy kik tartoznak ide, bár a legidősebb tagok kivétel nélkül ide tartoznak; nekik nincsen több joguk, mint az újonnan csatlakozott örökös tagoknak; de tudásukért, korukért, tapasztalatukért nagy becseben állnak.

- Gazdaságilag nem függetlenek, bár lehet saját vállalkozásuk, munkájukat a közösségért végzik, és az általuk termelt profitot beadják a közösbe, ahonnan az a szükségletek és a termelés százalékának arányában újraosztódik azaz aki többet állít elő, többet is igényelhet, de csak annyival, hogy önös érdekei ne menjenek a közösség rovására. Ebből a pénzből fizetik be a maguk részére az étkezési hozzájárulást a konyha felé, illetve a rezsit. A plusz bevételt a közösség épülésére fordítják, például játékokat, könyveket vesznek a gyerekeknek. Mindenből részesülnek, ami a közösségé, de saját vagyont nem gyűjthetnek.

- Szabad idejüket a Törzzsel töltik, közösségi kulturális programokat szervezve, önkéntes munkákat végezve - ezt örömmel és önként teszik.

- Nekik (csak nekik!) van szavazati joguk a közösség egészét érintő döntések területén (ez pénzügyi és etikai, kulturális kérdésekre egyaránt vonatkozik, pl.: mit vegyenek a közös bevételből? Megengedett legyen-e az állattartás a közösségi épületekben? Mikor milyen összejöveteleket tartsanak?)

- Jelenleg 30 -an vannak, tagjaik többsége azokból az idősebb tagokból áll, akik az alapítás utáni első tíz évben csatlakoztak a közösséghez, de egyre többen vannak az itt felnövekedett fiatalok közül is. Hamarosan 15 új fiatallal fog körük gazdagodni, akik a Swurmenschen státusból lépnek körükbe.

2. Schwurmenschen: esküdt tagok

- Átmeneti státus az 1. és a 3. között, Ide csak az előzőekből lehet belépni. Ez a szint mintegy felkészülési lehetőséget kínál az egzisztenciális taggá váláshoz.

- Azok tartoznak ide, akik elhatározták, hogy egzisztenciális tagokká válnak; felvállalják a közösség eszmeiségét, szabályait. Ezen a szinten vannak addig, amíg zajlik a két éves képzésük, aminek során fokozatosan vezetik be őket a Törzs életének szervezési menetét végző Egzisztenciális tagok világába. Itt készítik fel őket a régebbi tagok az egzisztenciális taggá válásra: ismerkedés a közösség szabályival, történetével, problémamegoldással, a szorosabb együttélés szabályaival. A közösségi szellem elmélyülésének, a csoportos narratívák beágyazódásának szintje.

- Korlátozott jogok és felelősség: szavazati jog a kulturális és társaséletet érintő kérdésekben, beleszólás és részvételi jog minden egyéb (pl. pénzügyi) kérdésbe.

- Nincs saját vagyonfelhalmozás, de részesednek mindenből, ami közös.

- A közösség ad nekik munkát, aminek bére a közösbe megy, és onnan kerül újraosztásra az igényekre és a termelékenységre vonatkozó arányban.

- Önkéntes munkákat is végeznek, szigorú beosztás szerint.

3. Spurmenscen: Az úton lévők

- Ők azok, akik az 1. és a 2. állapot közötti szimbolikus térben helyezkednek el, félúton e kettő között. Állapotuk minden szempontból az egyszerű együtt élő (4. -es szint) és a Törzsért élők közöttinek mondható. Azok, akik elhatározták, hogy közelebb mennek, azaz többet szeretnének megtudni a Lika Törzsről, mélyebben be akarnak vonódni a törzs életébe. Több évig (minimum egy, maximum öt évig) tarthat ez az állapot, utána dönthetnek, hogy visszatérnek a több szabadsággal, de kevesebb joggal, kevésbé intenzív idetartozással járó 4. vagy inkább továbblépnek a mélyebb belevonódást feltételező 2. szintű közösségi létmód között.

- Ők már a közösségért, a Törzs által biztosított munkahelyeken (pl. a közösség egyik boltjában) dolgoznak.

- Fizetés helyett zsebpénzt kapnak, amit szabadon elkölthetnek, de ezen kívül keresetük nagyobbik része a közös kalapba megy, amiből az 1.-het hasonló módon mindenki az alapvető igényeinek megfelelő összeget igényelhet.

- Nagy számú önkéntes munkát kötelesek végezni (pl. közösségi helyiségek takarítása, gyermekfelügyelet, konyhai segítségnyújtás, munka a földeken, ezeket arányosan elosztva végzik, egy-egy tag kb. hetente egyszer-kétszer pár órában végzi valamelyik tevékenységet ezek közül).

- A közösség házainak egyikében élnek, itt bérelnek szobát, aminek felújításában a közösség tagjai segítik őket. Kedvezményes hitelt is igényelhetnek a letelepedéshez a közösségtől.

- Lehet saját tulajdonuk.

- Nincs szavazati joguk, de a közösség életében a különböző klubokhoz, csoportokhoz való tartozás révén aktívan kiveszik a részüket.

4. Lebenmenschen: Az együtt élő tagok

- Ide tartozik minden ide érkezett először, és a gyerekek is 16 éves korukig, (ekkor dönthetnek úgy, ha akarnak, hogy közelebb kerülnek a Törzs életéhez.) ez a szimpatizáns tagok szintje, akik együtt élnek a közösséggel, de még csak kevéssé vonódnak be az életükbe. A legnagyobb szabadsággal és a legkevesebb kötelezettséggel járó szint.

- Ők is élhetnek a közösség házaiban, aminek szobáját tőlük bérlik, kedvező áron,de nem feltétlenül itt laknak.

- Saját munkahelyük van, önálló fizetéssel.

- Saját tulajdon.

- Nincsenek kötelezettségeik (pl. nem kell közösségi feladatokat, önkéntes munkákat vállalniuk a legtöbbjük nem is szokott)

- Ők is kivehetik részüket a közösségi programokból, csatlakozhatnak a temperamentum-klubokhoz, a Törzs által szervezett minden egyéb programhoz, étkezhetnek az olcsó közösségi konyhán.

5. Lamatieden: ismerősök és szimpatizánsok

- Ide azok tartoznak, aki bár nem élnek a Törzzsel, tehát aktívan nem vesznek részt annak életében, de mégis számon tartják őket, például megemlékeznek névnapjaikról, születésnapjukról.

- Régen egy ideig a Törzsben éltek, vagy visszatérő vendégek, kedves ismerősök.

6. Intieden, Autieden: a külvilág

- A külvilág, a társas környezet azon tagjai, akikkel mindennapos érintkezésben vannak (Intieden), mindenki aki 20 Km-es körzetben a Törzs lakóhelyét és élőhelyét jelentő Füssen környékén lakik

- A tágabb értelemben vett külvilág, akikkel ritkán vagy nem érintkeznek (Autieden).

Gazdaság, gazdálkodás:

Törekednek az önállóságra és önfenntartóságra, de ezt fokozatos fejlődéssel, és nem radikális elszakadással, a normális civilizációból való kivonulással akarják elérni. Erre jó példával szolgál a konyhájuk működése: több konyhát is fenntartanak a nagyobb házakban (összesen hármat), ahol egyrészt a Törzs által alkalmazott, szintén tag szakácsok dolgoznak, másrészt önkéntes munkában végzik a tagok a konyhai munkákat. A bevásárlást a törzstől kapott pénzből végzik, amely pénz a közös bevételekből származik - egyrészt a saját vállalkozásaikból befolyó pénzekből, másrészt a menzára befizetett összegekből. Aki nem számít örökös tagnak ( ld.később a törzs szervezetstruktúrájának leírását!), az fizet ugyanis az ebédért-vacsoráért, de egy igen kedvező összeget (forintba átszámítva kb. 12.000 Ft/hó), amiért napi kétszer bőséges, többfogásos, zömében biotermékekből álló, nagyon változatos és egészséges, vegetáriánus ételt kap. Azért is tudják ilyen olcsón megoldani a konyha fenntartását, mert a zöldségféléket szinte teljes mértékben saját (szintén önkéntes munkával megművelt) földjeikről szerzik be. Saját pékségük is van, a vasárnapi közös reggelire innen szállítják át a frissen sült, ropogós zsemléket. Törekvéseiket jellemzi, hogy a tejtermékeket, gyümölcsöket egyelőre ugyan a helyi boltokból, kistermelőktől szerzik be, de tervezik hogy a jövőben tejet, tojást adó állatokat is nevelnek majd, és gyümölcsöst ültetnek amint érkezik a közösségbe ezekhez értő szakember, és lesz elég önkéntes a velük való munkák ellátásához.

A közösségnek már több önállóan működő, sikeres kisvállalkozása, üzlete van a városban. Így van egy Barkácsboltjuk, ahol New-Age -es ruhákat, lakáskiegészítőket, szobrokat és könyveket árulnak; egy Internet-kávézójuk, egy könyvesboltjuk és egy alternatív gyógyászati centerük, ahol írisz-diagnosztikát, akupunktúrát, homeopatikus gyógyászati szolgáltatást nyújtanak, a Törzs tagjai számára ingyenesen, a város lakosainak borsos árért. Ilyen jellegű tanfolyamokat is szerveznek ide, hasonló felosztásban.

Párkapcsolatok, családszerkezet:

Hogy miért nevezik törzsnek magukat a Tesseni közösség tagjai, az a családszerkezetükkel is magyarázható.

Ideáljuk a régi hagyományos nagycsaládos szerkezet, ahol több generáció együtt, egymást segítve éli életét, együtt lakva. Ez sokszor úgy valósul meg, hogy egy épületbe (egy-egy ilyen ház kb. harminc főt tud befogadni) több baráti család költözik össze, egy épületen belül találhatóak gyerekszobák, játszóhelyek, közös nagy konyha és kisebb teakonyhák, közös mosószoba, külön lakótér a kisgyermekes szülőknek és külön szoba a nagyszülőknek. A szülők és gyerekeik szobái egymás szomszédságában találhatóak.

Jellemző a stabil párkapcsolatban élés, de a házasság (jogi értelemben) nem; bár vannak házastársak is a közösség tagjai között, ők jellemzően még a közösségbe lépés előtt házasodtak össze. Akik együtt élnek, közös gyereket vállalnak, azokat párként kezeli a közösség, a kapcsolat külvilág előtti elismertetését nem tartják fontosnak.

A Törzsön belül mégis létezik egy különleges házasság-forma, aminek hagyományát a Nagy Francia Forradalom idejének újításából vették át. Az ekkori mindenre kiterjedő újragondolási és liberalizálási hullám az egyházi esküvő és a házasság intézményét is elérte. Az intézményt nem törölték ugyan el, de lapjaiban megreformálták, és "életfogytiglani" érvénességről kölcsönös megállapodási ideig, legfeljebb hat évig érvényes szerződéssé módosították. Ennek alapja az a (reális) elgondolás volt, hogy ennyi idő távlatán túlra az ember nem láthatja előre érzelmeinek alakulását. A hat év elteltével a felek kölcsönös egyetértése esetén új esküt tehettek. Füsseiben a Törzs tagjai maguk közt újra bevezették ezt az azóta a feledés homályába vesztett elgondolást. Ilyen formán akik komoly alapokra kívánják helyezni kapcsolatukat, azok (általában a közös gyermek tervezéséhez kötődően) az egész Törzs előtt ünnepélyesen hűségesküt tesznek egymásnak, általában annyi időre, amíg a gyerekük iskolaköteles sorba lép. Ezt az esküt nem törvényesítik, de ettől kezdve a pár a közösség előtt szoros szövetségben, összetartozásban van kezelve, mindenki úgy tekint rájuk, mint házasokra. Az ilyen kapcsolatban elkövetett "házasságtörést", esküszegést ugyanolyan szigorúan ítélik meg, mint a mi társadalmunkban a házasság intézményét tisztelő emberek. Ez különösen azért érdekes, mert amúgy jellemző rájuk a nyitott kapcsolat (ld. később) elfogadása. Úgy tűnik, hogy ez az eskü a kisgyermekes család nyugalmának és biztonságának megóvását szolgálja.

A nyitott házasság, nyitott kapcsolat, "szabad szerelem" gondolata, eszmeisége a hatvanas évek hippimozgalmaiból nőtte ki magát. Alaptételeit Nána és Georgia Corneille fogalmazta meg azóta bestsellerré vált könyvükben, az Épen Cambridge-ben, 1972-ben. (Nálunk tizenöt évvel később Szilágyi Vilmos tolmácsolásában jelent meg ez a könyv, és kavart nagy vitákat.) Azért idézem itt e kapcsolattípust összegző gondolataikat, mert ugyanezek voltak azok a gondolatok, amelyeket a Füsseinek szájából visszahallottam (és kiderült, ők - legalábbis az idősebbek- is ismerik ezt a könyvet). E szerint az ilyen élettárs-kapcsolat alapgondolata a hagyományos birtokosi személettel szemben az egyéni fejlődés kölcsönös elősegítését megcélzó elkötelezettség. Jellemzői: szabadság, kölcsönös őszinte felelősségvállalás a kapcsolatért (-a játszmák kizárása), feltétlen őszinteség és az ezen alapuló kölcsönös bizalom, arányos feladatmegosztás és rugalmas szerepviselkedés, nem titkolt (de nem szükségszerű) külső kapcsolatok. ( Corneille, 1972., Szilágyi, 1988.) "A szerelem és hűség a szív dolga, nem a nemi szerveké"- így fogalmazta meg ez utóbbi kérdésről alkotott véleményét Léonie, a 64 éves nagymama.

Nem ritka, hogy egy családon belül különböző apáktól származó gyerekek élnek, illetve hogy egy férfinak több családja is van, sőt, a közösség nagy öregjének és szimbolikus vezetőjének két felesége van, akikkel egy háztartásban él (ő az egyetlen ilyen kapcsolatban).

A közösség erejét jól mutatja, hogy bár a tartós, hűség-alapú kapcsolatok felbomlása hasonlóan gyakori a mi társadalmunkéhoz, nagyon ritkák a végleges elhagyások, azaz a pár volt tagjai nem szakítják meg véglegesen a kapcsolatukat, általában jó kapcsolatban, barátságban maradnak egymással a szétválás, különköltözés után is. Szülői szerepüket, feladataikat továbbra is fenntartják volt párjuktól való gyermekeikkel szemben; akkor is, ha esetleg már egy másik partnerrel élnek, és nevelnek közös gyereket. Ilyen esetben külön
költöznek, de nem hagyják el a közösséget a kezdetben esetleg konfliktusos volt páros tagjai. - Erről is hallottam egy érdekes történetet Léonie-töl: érzékletesen elmesélte, hogy hogyan zajlik egy babaváró ünnepség (ld. később), amin az anyuka minden ismerőse, barátja, családtagja részt vesz - és a legvidámabb ünneplők gyűrűjét egy idősebb nőnél esetlegesen a tucatnyi féltestvér alkotja, akik egyenrangú testvérként köszöntik az új jövevényt, boldog lelkesedéssel: az anya korábbi házasságából, a mostani házasságából való gyerekeken kívül itt ünnepelnek a férj volt házasságából, sőt, a volt férj új házasságából való gyerekek is!

Általánosságban elmondható (és ők is így mondják), hogy e nagycsaládok életében az anyák, nagyanyák játsszák a központi szerepet, ők képezik az összetartó erőt.

Különlegesség még, hogy a törzs nagy öregjeit a legtöbb kicsi Nagyinak szólítja, a valódi vérségi köteléktől függetlenül.

Gyerekvárás, szülés, nevelés:

Egy új gyermek megfoganása és születése nagy ünnep az egész Törzs életben. A közösségi épületeket az új jövevények bekeretezett fotói díszítik, amelyeket a házi oltárok fölé helyeznek el. Itt találhatóak, velük szomszédságban a meghalt tagok képei is.

Minden gyermek üdvözölve van, és mindig lesz hely az újonnan érkezők számára - ezt Léonie -től hallottam, és többek szájából, illetve személyes példáik alapján megerősített mondat akár mottója is lehetne a közösség gyermekvárásról alkotott elveinek. A terhességet a Természet legszebb ajándékának, a nemzést a férfi részéről kifejthető legnagyobb, legértékesebb kreatív tettnek tekintik. Így kevéssé, illetve leginkább csak természetes módon gátolják a fogamzást, bár vannak, akik szednek fogamzásgátló tablettát, vagy a harmadik gyerek után spirált tetetnek fel, az abortusz abszolút negatív megítélés alá esik a közösségen belül. Gyakoribb, hogy egy lány húsz éves kora előtt, vagy hogy egy asszony a negyvenes éveinek derekán vállaljon gyereket, mint hogy elvetesse azt, a közösség szociális és anyagi segítséget is nyújt az anyáknak, hogy megtarthassák és felnevelhessék gyermekiket.

Mégis volt rá példa (igaz, összesen csak négyszer a fennállás több, mint harminc éve alatt) hogy valaki abortuszra ment közülük. Ekkor a közösség ugyanúgy elgyászolta az elpusztított magzatokat, mintha egy kisgyerek halt volna meg közülük. Neveiket nekik is megjegyezték a közösségi emlékezet számára, és e nevekkel ellátott kis sírköveket helyeztek el a közeli erdőben. A mai napig megemlékeznek róluk, mint a közösséget ért veszteségről, minden éveben, az elvetetésük napján. Ugyanígy gyászolják meg és tartják emlékezetben a természetes módon elhalt magzatokat is.
A gyermekvárás tényét a szülők az egyik közös összejövetelen be szokták jelenteni, amit a közösség nagy vigaszsággal megünnepel. Ennek során megkapja a jövőbeni gyermek az első nevét, a pocak-nevét, ezen nevezik, amíg meg nem születik. A magzat megfoganásától kezdve a figyelem középpontjában van. Anyján kívül testvérei, esetleges féltestvérei is lelkesen várják, simogatják a pocakot, beszélnek hozzá.

Később az anyát körülveszi egy szülésre felkészítő csoport, ami szintén gyermeket váró anyákból áll. Ez a csoport rendszeresen találkozik, és megosztja élményeit.

A szülés otthon zajlik, szakképzett bábák és dúlák, az anya barátai és nem ritkán a férj asszisztálásával. Az utóbbi időben terjedőben van a vízben szülés; erre a célra egy nagy kádat vettek. Hogy ott legyen-e a férj, ezt mindig a pár együttesen dönti el. Nem ritkák az apás szülések, de még többen vannak, akik úgy gondolják, hogy a szülés az egy női misztérium, a férfiakban tehetetlenségük érzete, a partnerük vélt szenvedésének látványa negatív energiákat, stresszt, feszültséget, aggodalmat gerjeszt, ami átragadhat az anyára, és ez negatívan befolyásolhatja őt, jobb a férfiaknak és nekünk is, ha ők az ajtón kívül maradnak (Margareth, négy gyermekes édesanya, apás- és nem apás szülésekkel a háta mögött). Általában egy kisebb csapat veszi körül a szülő nőt: öten-hatan segédkeznek az anya körül, (jellemzően a nőbarátok) az ajtó előtt pedig hasonló számú férficsapat szurkol az eseményhez, és nyugtatgatja a fiatal apát... Ez után az anyák-apák visszatérnek hétköznapi feladataikhoz, de csak miután egy hatalmas névadó ünnepséggel megünnepelték az új jövevény megérkeztét, amin viszont már minden ismerős, azaz ötven - száz ember - igyekszik részt venni. Gyermeküket az első időszakban hordkendőn magukkal viszik mindenhová. Van néhány babakocsi is a közösség tulajdonában, ezeket bárki kikölcsönözheti, aki igényli, de kevesen használják.

A szoptatás természetes dolognak számít, bárhol, bármikor szoptatnak. Csak tejjel (nem tápszerekkel) etetik az anyák kicsinyeiket, addig, amíg azt a gyerek igényli. Nincs elválasztás, ennek ellene vannak. Megszokott dolog, hogy egy anya két éves koráig szoptatja gyermekét, de van, aki még hat éves gyerekének is odaadta a mellét, ha az (nagy ritkán, erős stressz hatására) kérte ezt. Szintén nem megszokott, hogy a szülők szobája és hálója egyben a gyerekeké is, azaz egy hatalmas méretű ágyban alszik az egész család: anya, apa és a két-három-négy kisgyerek. Megtudtam, hogy a gyerekek karakterüktől függően egy idő után, legkésőbb hét-nyolc évesen maguk igénylik a saját szobát, amit meg is kapnak ekkor, és ettől kezdve viszont már egyáltalán nem kéredzkednek vissza a szülői ágyba.

A fenti furcsaságoknak (látszólagos) ellenére a gyerekek nagyon önállóan és felelősségteljesen viselkednek (pl. kisebb testvéreikkel), egyáltalán nem anyásak vagy hisztisek, csimpaszkodóak. A gyerekházakban esetenként teljes napokat töltenek még óvodás, vagy kisiskolás korú társaik és az ismerős felnőttek társaságában, de szüleik hiányában (!) úgy, hogy nem esnek kétségben ettől, nagyon jól feltalálják magukat az egész napos közös játékkal.

A gyereknevelést, mint bárhol, legnagyobbrészt a szülők, legnagyobbrészt az anya végzi (bár az apák itt lényegesen több időt és több femininnek tartott gyengédséget szánnak gyermekeiknek, mint az szokás). Emellett a szülőpár nagyban számíthat a nagycsalád és az egész törzs támogatására, gondoskodására talán ez is egy oka annak, hogy ennyi gyereket vállalnak.(ld. Bereczkei, 1991.)

Amikor már nem szopik a kisbaba, anyjának lehetősége van rábízni gyermekét a közösség által működtetett gyermekházak valamelyikére (óvodás kor tájékán). Ilyenből több is van; az egyik Füssenben található, itt a legkisebb gyerekekre vigyáznak az önkéntesek, akik maguk is anyák. Ebben a házban több hálószoba és játszós szoba is van, külön a gyerekeknek kialakított fürdővel. Nagy szabadságot adnak a gyerekeknek, akik a szobák közt, sőt a házak között (amelyek egymás szomszédságában helyezkednek el) futkároznak, látszólag nem igényelve a felnőttek felügyeletét. Az alig pár évvel idősebb testvérek már büszkén és ügyesen felügyelik, hordozzák apró testvérkéiket. Amikor valami baj történik, például elesik az egyik kicsi, bármelyik, a közelben tartózkodó felnőtt, vagy idősebb gyerek meg tudja gyorsan vigasztalni.

A szülők akkor hozzák ide gyermekeiket, ha dolgozni kell menniük, és estére újra magukhoz veszik őket.

A nagyobbak az erdei iskolának is használt gyerekházban töltik idejük nagy részét, amit a Törzs tagjai úgy hívnak tréfásan, hogy a gyerekek kommunája. Itt az óvodás, kisiskolás kortól tizennyolc éves korig szóródik a korosztály. Felnőttek közül négyen vannak itt, ők főznek, takarítják a házat, ügyelik a kicsiket (bár ez a legkisebb gondjuk, mindenki boldogan és büszkén vigyáz a kisebbekre, még az alig pár évvel idősebb testvérek is: az idő nagy részében idősebbek felügyelik a kisebbeket, és őrájuk számíthatnak azok. Itt addig maradhatnak a gyerekek, fiatalok, ameddig csak akarnak. Az épületnek saját konyhája is van, hálószobái, fürdői is. Sokan második otthonukként lakják ezt a festői környezetben (az Alpok lápánál egy erdő szélén) álló, szép épületet.

Az iskolaköteles korú gyerekek ide vannak bejelentve, attól függetlenül, hogy valójában Füssenben, a szüleiknél laknak ténylegesen. Ausztria törvénykezése, eltérően Németországétól megengedi a házi oktatást, ami szerint a szülők vagy hozzátartozók maguk oktathatják, képezhetik gyermekiket az érettségi letételéig, és azoknak csak az év végi szintfelmérő vizsgák okán kell a hivatalos tanintézményeket felkeresniük. A Törzsön belül kijelölt személyek (az idősebbek közül) oktatják a fiatalokat a konkrét ismeretekre, ki-ki amiben jó, arra, írni-olvasni, az alapvető számtani ismeretekre pedig a szülők oktatják gyermekeiket.

Amint a fiatalok keresőképesek lesznek, saját lakóhelyiséget bérelnek a Törzstől. Igyekeznek minél előbb önállósodni, hogy anyagilag független, és maguk is hasznos tagjaivá váljanak a közösségnek. Kevesen választják a hosszas tanulmányok útját, a mostani fiatalok többsége szakmát tanult, és húsz évesen már saját lakrészét tulajdonolta, esetleg már gyereke is volt. A szülők nem gyűjtögetnek, nem ideál a gyereknek megvett lakás, hanem inkább az, hogy olyan önálló személyt neveljenek gyermekeikből, aki majd maga is képessé válik megteremteni mindezt.

Az önművelés és a gyakorlatias szemlélet általánosan jellemző a közösségre. Sokan, akiknek van valami olyan ismerete, amit megoszthat a közösséggel, az szemináriumot, tanulókört szervez; így például az az orvosnő, aki a diplomája mellé természetgyógyász, kineziológus, gyógymasszőr és íriszdiagnoszta végzettséget is szerzett, a Törzs számára ingyenes oktatóórákat tart eme ismereteiből, hogy aztán a többiek kisebb bajaikat maguk kezelhessék. Az ilyen tanfolyamok nagyon népszerűek, sokan látogatják őket. Törzsön kívüli embereket is beengednek ide, de nekik tetemes összegeket kell fizetniük a jóhírű doktornő előadásaiért.

Vallásoság, hitrendszer, spiritualitás:

Amikor vallásosságukról, hitrendszerükről kérdeztem őket, a legtöbben (kissé zavarba jőve) két központi fogalmat említettek: a matriarchátust, a Földanya, Gaia tiszteletét és a keltákat. Többen hozzátették, hogy ők nem egy vallásos szervezet, sokan a hagyományosan felfogott Istenben sem hisznek, és hogy nincs közös vallásuk. Inkább egy szemléletről, világfelfogásról, azaz vallásosság helyett inkább spiritualitásról beszélhetünk a Törzs egészét tekintve. Már csak azért is, mert ettől függetlenül ki-ki gyakorolja a maga vallását (pl. templomba jár), ha olyan a felfogása. A Törzs szemlélete abszolút toleranciát hirdet minden felekezettel szemben, és azt, hogy lényegében minden vallás ugyanarról szól, csak más megközelítésben.

Az általuk vallott elképzelések alapja az a gondolat, amit Cathrine (hatvan körüli hölgy, aki Amerikából csatlakozott a Törzshöz, tizenhat évvel ezelőtt) így fogalmazott meg: Minden dolognak lelke van, mindent áthat az Élet esszenciája. A köveknek, az épületeknek is. Ezért mi odafigyeléssel és tisztelettel bánunk az egész környezetünkkel. Azért is, mert tudjuk, hogy minden tettnek következményei vannak.(...) Közös hitük szerves része a minden dolgot átható Szellemiség, a dolgok felszínén túli jelentés elfogadása, és a karma-tan: jó és rossz cselekedeteink következményeit magunk mögött görgetjük, és előbb-utóbb minden tettünk eredménye visszér hozzánk

A keltákhoz való vonzódásuk gyökere Füssen régmúltjából ered, ugyanis több római kereskedelmi út vezetett e városka elődjén keresztül (pl. Via Claudia), ahol a Lika folyóról elnevetett Likatier kelta törzs lakott akkoriban. E nép hagyományának, hitviláguk szereplőinek emlékezetét több hegycsúcs és természeti tájegység őrzi a mai napig. Ők már nem ezeket az istenségeket tisztelik, (bár mítoszaik, mint gyermekmesék, regék tovább élnek köreikben), hanem az egykori kelta törzs hitvilágának alapjait alkotó, a Nap-Hold járásához és a Természet ciklusaihoz igazodó szemlélet az, amit átvettek. Így a nagy kelta ünnepeket, amelyek a napfordulók napjára esnek (pl. Beltaine: március vége, tavaszi nap-éj egyenlőség, Szent Iván éje: Június 21, a leghosszabb nappal napja, Samhaine (Haloween): október vége: őszi nap-éj egyenlőség, Yule (Karácsony környékén): a sötétség tetőzése, a fény születése).

A Lika törzs valamennyi házának egy szembeötlő helyén megtalálható a házioltár, ami felett az újszülöttek és sz elhunytak képeit helyezik el. Ez az oltár semmiben sem hasonlít a keresztény oltárakhoz; inkább egy amorf, többszintes, szekrényen elhelyezett és vöröses-bordó bársonydrapériával letakart felépítmény. Ezen az évszaknak megfelelő virágokat, terméseset, ágakat, kagylót, csigát, köveket, szép kis tárgyakat helyeznek el a ház lakói. A tetején Nap-Hold szimbólum található, alatta örökmécses. Bárki, aki a házban lakik, tehet rá valamit, a legkisebbek is. Ránézésre a Waldorf -iskolákban megszokott évszak-asztalhoz hasonlít, funkciója is ahhoz hasonló. Imádkozni vagy más szakrális tevékenységet folytatni előtte nem szokás. Ez az oltár lényegében a ház szellemét jelképezi.

A közös oltár közös világfelfogásuk alapját, a Természet-Anya tiszteletét és a Szeretetet, a közösséget átfűtő erőt szimbolizálja.

Világlátásuk másik pillére az a fajta felfogás, amit ők egyszerűen matriarchátusnak neveznek, ám rögvest hozzáteszik, hogy ez nem nőuralmat jelent. Jóval inkább a pszichológiai értelemben vett anyai és apai -típusú értékek közötti szembeállítás az, ami célravezető ennek megértéséhez.

Ők e matriarchátust szembeállítják a modern társadalmak patriarchális világrendjével, ahol a verseny dominál, a másikkal szembeni előnyszerzés, a szerzés, a birtoklás a fontos értékek, az anyagi javak felhalmozása és a mérték nélküli terjeszkedés. Ezzel szemben a matriarchátusban az együttműködés, egymás segítése, a szeretet és egyenrangú viszonyokon alapuló közösség az ideál; az anyagiakat úgy osztják el, hogy minél többeknek jusson, és mindig számítanak az újonnan érkezőkre, a következő generációra való odafigyelés része a fogyasztói szemlélet és a felhalmozás ellenzése, a természet védelme is. A patriarchális világot a szankciók, a büntetés-jutalmazás rendszer irányítja, a matriarchálisat a szeretet, az empátia. A patriarchális világ megosztó szemléletű, és inkább elméleti; (l.: szakosodás, a tudományágak szétválása, az egyén specializálódása és az egészre való rálátás képtelenné válása) ezzel szemben a matriarchális integratív minden téren, és gyakorlatorientált (l.: mindenki mindenhez ért egy kicsit, a hétköznapi gyakorlatban, az orvosuk is holisztikus gyógyászatot folytat).

A fentieken kívül nehéz találni más közös elemet a tagok hitvilágai között. Minden tagtól elvárját a Természet tiszteletét, és hogy törekedjen harmóniában élni vele, mindennapi cselekedetein keresztül (pl. gyűjtse szelektíven a szemetet), de például a vegetarianizmus, (amit a többség követ, az élőlények iránt érzett tisztelet alapján) sem kötelező érvényű, saját lakrészében vagy a városban aki akar, ehet húst, de közös konyhába ezt bevinni már nem szabad, mert az sérti a hely szellemét. Vannak, akik hagyományos felekezetekhez tartoznak és templomba járnak, vannak buddhista, és zsidó vallású tagjai is a törzsnek. A közös alapelveket nem tekintve a vallást magányügynek tartja a közösség.

A közösségi, spirituális jellegű tevékenység ritka, bár olykor szerveznek csoportos meditációkat a közeli Kálvária-hegyre, amelyen az vesz rész, akinek kedve van hozzá.

A nagyobb ünnepek (pl. Karácsony) nem vallási, inkább csoporthagyomány-szinten jelentősek.

Közösségi programok:

A füsseni közösség életét jól, de mégsem mereven szervezett napirend és rendszeresen visszatérő kis- és nagycsoportos, közös programok tagolják.

Minden nap kétszer, fix időpontban lehet enni a közösségi konyhákon; a nagyobb házak aljában találhatóak ilyenek, amelyeket nem csak a ház lakói látogathatnak, hanem bárki a közösségből. Ilyenkor az emberek egy időben, nagy asztaloknál együtt esznek, érkezési sorrendben sorba állva és maguknak válogatva a finomságok között; majd mindenki a külön erre való mosogatókonyhában eltisztítja maga után az edényeit, még az óvodás gyerekek is maguk végzik ezt a feladatot
A vasárnap különleges az étkezés szempontjából, ünnepi hangulatban telik. Ilyenkor a közös, késő délelőttbe nyúló reggeli helyettesíti az ebédet, amire sok önkéntes együtt készíti elő a nagy ebédlőt: terítőket, szép színes szalvétákat, asztali díszeket pl. gyertyákat raknak fel. A sorra érkezők helyet foglalnak az asztaloknál, de nem kezdenek el enni, amíg minden, mindenki nincs a helyén. Ez után a közösség legidősebb jelen lévő tagja köszöntőt mond az esedékes névnapokat és születésnapokat felsorolva; ebbe beleveszik az olyan nagy személyiségeket is, akikre büszkék, mint szellemi örökségük hordozói, pl. Wagner, vagy Goethe születésének évfordulóját is megünneplik eképpen. A reggeli után még rövid megemlékezést tartanak az esedékes évfordulók kapcsán, így például ottjártamkor Goethe emlékének tiszteletére a Mese-című írásából olvastak fel egy hosszú részt.

A születésnapokat este külön megünneplik: összejön az egész ünneplő kedvű társaság, nem ritkán ötvenen-százan, és együtt isznak az ünnepelt egészségére a közösség bárjában, ahol ilyenkor mindenki ingyen csapolhat magának a házisörből (amúgy pedig beszerzési áron vehet a helyi önkéntes csapostól). A mulatozás éjfél után ér véget, a gyerekek szabadon futkároznak, játszanak, vagy éppen alszanak a felnőttek körül. Nekik is jár alkoholmentes- sör ilyenkor.

Az ajándékozás nem szokás, még Karácsonykor sem. Ez jól tükrözi azt a szemléletet, amivel a közösség általánosan viszonyul az anyagiak gyűjtögetésével és öncélú felhalmozásával szemben. Sem születésnapra, sem Karácsonyra nem ajándékoznak értékes dolgokat egymásnak e közösségen belül, (amire szükség van, azt megveszik akkor, amikor szükségessé válik, így mondják), hanem inkább az együttlétre, a közös készülődésre (pl. énekekkel, sütéssel-főzéssel, a terem díszítésével) és az együttesség élményére helyezik a hangsúlyt.

A Karácsonnyal egyenrangúan nagy és fontos ünnep a Húsvéti Tavaszünnap, ilyenkor tartják a taggá avatási szertartás is ( bár ők elzárkóznak a szertartás kifejezéstől ennek ceremoniális és túlontúl komolykodó jellege miatt). Ekkor minden tag közösen megmártózik a Leik, ősi nevén Lika folyóban. Az újonnan születetteket is megmártják a vízben, ez által avatják őket szimbolikusan a közösség tagjává.

E rendszeres, de ritka találkozások nem lennének működőképesek, nem bírnának kellő kohéziós erővel ennyi emberrel számolva, ha nem szőnék keresztül-kasul a füsseni Törzs szerveződését kisebb alcsoportok halmazai, amely csoportok rendszeres, heti találkozóikkal fenntartják és erősítik a társas kapcsolatokat.

A közösség tagjai igyekeznek minden újonnan jött, vagy felnövekedőben lévő tagot bevonni a neki megfelelő csoport, klub berkeibe.

Legnagyobb csoportként létezik a férfiak és a nők csoportja, akik kisebb alcsoportokra bomolva heti egy fix napon találkoznak, és megbeszélik gondjaikat, élményeiket.

Ennél specifikusabbak az általam karakterológiai csoportokként meghatározott csoportosulások, ezekből hat van: a Bombák, a Tükrök, a Titkok, az Állatokés a Camparik. A közösség tagjait közös találgatások során besorolják e játékos elnevezésű csoportok egyikébe, a karakterének leginkább megfelelőbe. A Bombák közé azok kerülnek, akik afféle igazi energiabombák, állandóan nyüzsögnek, aktívan irányítják maguk és a közösség életét. A Tükrök ezzel szemben leginkább magukkal szeretnek foglalkozni, mindig igényesek megjelenésükre, és tőlük lehet a legjobb tippeket kapni, hol árusítják a legszebb anyagokat önmagunk vagy környezetünk feldíszítésére. A Titkokra az a jellemző, hogy alig lehet róluk valamit tudni. Zárkózott, hallgatagon figyelő karakterek, akik többet töprengenek, mint beszélnek. Az Állatok természetes, erőteljes karakterek, nőben ősasszonyoknak is nevezik őket. A Campari -kra az arisztokratikus, kissé sznob stílus a jellemző. Ezen csoportok szintén hetente, kéthetente klubdélután-szerű összejöveteleket tartanak, ahol szabadon folyik a beszélgetés az őket érdeklő dolgokról.

Konfliktuskezelés

A fentebb bemutatott csoportok kiváló fórumai az ismerkedésnek, és a konfliktusok oldásának. Beszámoltak nekem egy esetről, ahol egy háromszög-helyzet komoly problémákat eredményezett, már már úgy látszott, végleges szakításra fog sor kerülni az érintettek és a Törzs életében. Az esetet többszöri ülések során átbeszélték mind a férfi- mind a női körben (ahol mindkét rivális nő jelen volt), a szenvedők bátorítást kaptak saját karakter-csoportjuktól, és objektív kritikát a nagyobb csoportok tagjaitól (ahol például, mint a Nők Csoportjban mindkét érintett nő jelen volt). Így a konfliktust békésen sikerült rendezni, mindhárom tag benn maradt a Törzsben. A férfi átköltözött új szerelméhez, de az elhagyott nő sem maradt magára, mert támogatók, együtt érző és hasonló helyzetet átélt emberek vették körül, ha szüksége volt rá, és rövidesen – mivel szabad státusza így hamar kitudódott új párra is talált...

Közösségi emlékezet

A közösségi emlékezetet a közös, saját múltjukat elbeszélő történeteken és megemlékezéseken keresztül lehet leginkább nyomon követni.

A közösség minden tagja tisztában van az alapítás történetével, hogy hogyan, milyen körülmények között és kinek köszönhetően alakult meg a közösség.

A történet központi alakja Wolfie, azaz Wolfgang Wankmiller, aki már kora kamaszkorában elhatározta, hogy nem akar "normális" életet élni, és barátai kis csapatával már 14 évesen közösségalapításba fogott. Ez az első csapat tíz kamaszfiúból állt, ők együtt szövögették a Planet Absolute klubgyűlései alatt a jobb világról alkotott elképzeléseiket. Később a vezető után Wankmiller Goupe néven működtek. Három évvel az első csapat megszervezése után az akkor tizenhét éves Wolfie és húsz barátja elhatározta, hogy felújít egy düledező tizenhetedik századi épületet -ekkorra már volt egy kis pénzük, és mindannyian értettek valamihez, közös munkából újraácsolták a ház teljes belső szerkezetét, kifestették, rendbe hozták a bontásra ítélt épületet, amit cserébe az önkormányzat nekik ajándékozott. Az ide beköltözött csapat a Stamm Füssenien nevet vette fel, és valódi kommunisztikus alapokon kezdték életüket megszervezni. Stamm der Likatier-nek tizennyolc év óta nevezi magát a közösség, a kelta őstelepesek nevének nyomán. Az első alapítócsapatból Wolfie megmaradt központi embernek, ő soha nem kérdőjelezte meg álmainak érvényességét, ha hogyan? -ján sokszor változtattak is. A legtöbben (húszból hatan maradtak közülük) a húszas éveik második felében, az alapítás utáni első tíz évben elhagyták a közösséget, "hogy mégis inkább a karrier és pénzszerzés után vessék magukat". (-Kérdeztem, de nem derült ki, hogy esetleg egy komolyabb konfliktus bomlasztotta volna szét a korai közösséget, hanem inkább úgy tűnt, hogy az idő teltével sokaknál csak az ifjúkori lázongás lecsengő hulláma volt az, ami a kommunába vezette őket). Ennek ellenére a mai napig őrzik neveik emlékét, azaz minden esedékes névnapon megemlékeznek róluk is.

Az első tíz évben nagy volt a mozgás: sokan meggondolták magukat, és visszatértek a "normális" életben, de még többen érkeztek a letelepedés szándékával, Füssenből, majd a hírek terjedésével Münchenből, és egész Németország területéről. Akkoriban Németország-szerte egyre-másra jelentek meg az efféle alternatív életközösségi kísérletek, tartották egymással a kapcsolatot (ez ma is így van, jelenleg több, mint ötven különböző alternatív közösség található Németországban). A füsseni közösség jó híre gyorsan terjedt, és sokan átköltöztek ide más, rosszabbul működő közösségekből. A mai harminc feletti korosztály legtöbb tagja ilyen átköltözöttekből áll. Mindannyiuk unikumként, különösen szerencsés és jól szervezett, de nem túlszervezett közösségként nevezi meg a Lika Törzset, és senki nem bánta meg ideköltözését. (Ma is folyamatosan érkeznek, egyre távolabbról is, csatlakozni kívánó új emberek ide. Van már olasz, spanyol, portugál, holland, sőt, dél-amerikai származású tagja is a közösségnek.)

A közösségi emlékezet kiterjed minden egyes tagra is név szerint, aki tagja a közösségnek, illetve valaha csatlakozott a közösséghez, akár csak egy rövid időre is. Az ő neveiket a vasárnapi ünnepi reggelin soha nem felejtik el megemlíteni egy pohárköszöntő erejéig.

A Törzsben élők születésnapjait, az alapítás évfordulóját, illetve annak az évfordulóját, mikor ki-ki véglegesen elhatározta, hogy ide telepszik, hatalmas, olykor egész napiig tartó bulival ünneplik, amin mindenki részt vesz, aki ismeri az érintetteket -azaz annyian, hogy alig férnek be a nagy közös ebédlőbe.

A múlttal való kapcsolattartás részeként említik a Spiritualitás -alfejezetben már leírt kelta eredetű, a természet ciklusváltásaihoz kapcsolódó ünnepek megülését is. Ezekkel nem csak a természethez való tartozásukat, az örök körforgás évente visszatérő rendjébe való illeszkedésüket fejezik ki, hanem tisztelettel adóznak annak az egykor volt népnek is, aki hozzájuk hasonló módon élt itt, harmóniában természettel, közösséggel.

Rekvényi Katalin:
(Pécsi Tudományegyetem - Bölcsészettudományi Kar – Pszichológia Szak 2006)