Az öreg halász és az Európa Kiadó

Santiago a mólóra lép, még végigméri hajóját a csontvázzal, és leköpi a tengert. Végkimerülésig elfáradva, de egyenes gerinccel hazaindul. A kunyhójában az ágyra heveredik, már az sem zavarja, hogy valami Hemingway nevű gringo egyszer majd ezt írja róla: "…az ember nem arra született, hogy legyőzzék … Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni." Ostoba, egyszerűen csak Santiago vagyok, hogy is tudnék más lenni, teszem a dolgom, olyan vagyok amilyen, hogy ez mennyire elég az nem tőlem függ (és képzeletben leköpi a tengert). Mi lesz ezután? Tengerre szállni már nincs kedve, unja. Nem foglakozik vele, mit hoz a holnap, hátradől, és zenét hallgat.