Zsuzsákról, Zsuzsáknak

Már sráckoromban is úgy voltam a Zsuzsákkal,
hogy ők általában szépek, meg okosak,
meg intelligensek és barátságosak.
Akkoriban volt egy hülye fixa ideám
a lányokkal kapcsolatosan.
Hogy amelyiknek látszik a füle,
az szép nem lehet.
Talán fülfóbiában szenvedtem,
vagy még kialakulatlan volt a szépérzékem.
Varga Zsuzsa volt az egyik osztálytársam,
még az általános iskola felső tagozatában.
Szép, magas, csinos lány -,
valamint hosszú, barna haja volt.
És bizony, ha úgy mozdult,
az egyenesszálú, gesztenyebarna
hajszálak közül a füle kilátszott.
Sejtésem sem volt még akkor,
milyen fontos erogén zóna lehetett az ott.
Később rájöttem, hogy a tézisem
mekkora hülyeség,
úgyhogy hamarosan kinőttem.

Pár évre rá ismertem meg egy rövidhajú Zsuzsát,
- még nem jártam ki a középiskolát,-
aki szeretett, és persze én is beleszerettem.
Úgy alakult később, hogy feleségül is vettem
egy időre, de azért még nem voltam dőre,
ezt ma is így gondolom. Költői túlzással:
sokáig nem is néztem más nőre.
Azóta is élek-halok a jól vágott
rövid, barna frizurákért.
Ugyanez szőkében is tetszik,
ha a mester(fodrász) jól az
archoz igazítja a kreclit.

Ismerek Zsuzsát, aki mindig nevetett.
Nem érdemeltem meg, hogy szeretett.
Kislányom is Zsuzsa lett, nem Lilla.
Kilenc volt, mikor
tudásért "zavartam el" a templomba.
Ma már tudom, talán nem kellett volna.
Ő is nyugodt szívvel beállhat a sorba,
mögötte halad a Zsuzsák élbolya.
Aztán ismerek Zsuzsát, aki verset ír.
Nem e világon él, mégse sír.
Van egy másik is, érzékeny lélek.
Tapintatlan kritikát írtam szegénykének.
Egy harmadik Zsuzsi is tehetséges, mint a nap.
Éltanuló, és néha gitárt ragad.
Egy negyedik: anya, és déd-, meg nagymama.
Igazi önzetlen ember.
Segítőkész, tele van szeretettel.
Van ilyen még, jóval fiatalabba'.
Csak neki eddig még nem jutott unoka.

Csábos és érzéki volt Bálint Zsuzsa.
A szakközépben még úgy mondtuk, igazi bula.
S persze, eszembe jut a Biblia,
és a bibliai történetek közt Zsuzsanna.
Őt nem ismertem. Most mit csodálkozol?
De van róla festmény, és talán pár szobor.
Zsuzsánna és a vének szomorú esete,
aminek azért csak jó lett a vége.
Az ártatlant kívánta, s vádolta be
két befolyásos, vén bakkecske.
Ám ellentmondásba keveredve
a vallatásnál a két kujon rajtavesze'.

Ha már szomorúság, megemlítem a
szamosszegi Gergely Zsuzsannát.
Egy éve vesztettük el a nagynénémet,
neki is szóljon ez a névnapi ének.
Halálhírére versnekrológot írtam.
Ha élne még, ma képeslapot vitt volna
a posta. Tőlem neki, a levelesládába.
Halottnak nem írnak üdvözlőlapot,
-értem én,- csak szomorú vagyok.
Így köszöntelek titeket, angyalok!

Budapest, 2010. február 19.