Két választás Magyarországon

Mikszáth Kálmán parlamenti képviselői munkásságáról sokszor nyilatkozott szkeptikusan. A választások időszakából és a T. Házból vett tapasztalatai, melyeket karcolataiban örökített meg, sokszor indították keserű szavak megfogalmazására. Lássunk néhány gondolatot a nagy író tollából. „Arculcsapott morál, hozsannát üvöltő értelmetlen intelligencia, politikai jellemtelenség, szervilizmus, áruba bocsátott alkotmány, pártfegyelem mint kísértet, különböző fokozatú gazemberek,lázadás, terrorizmus, megvásárolható jelölt.”

A harc hevében ilyen s ehhez hasonló kifejezéseket használtak a mandátumokért küzdő felek. Majd a megalakuló parlamentről olvashatunk néhány gondolatot egy másik írásában: „a legelején kívánom kezdeni, onnan kell kiindulnom, miképp keletkezik a tisztelt Ház. Körülbelül olyanformán, mint ahogy a világ keletkezett. Legelőször van a káosz. (Csakhogy ez igen kellemes atmoszféra.) A szürke, alaktalan gomolyból nem látszik ki semmi, csak a zászlók és a roppant zavaros szóözön. Ez áradatban eveznek a különböző színű sajkák a jelöltekkel.”

Megint máshol a képviselőkről (ne feledjük, hogy ő maga is az volt) ezt mondja: „Az a hátrány, hogy a képviselőnek nem kell dolgozni. Aki egyszer mandátumhoz jutott, az végképp elszokik a munkától úgy, hogy abból nem lehet többé semmi, csak képviselő. A parlament csak kevés embert enged cselekedni. A nagyobb rész hajlong, meggörbült hátgerinccel, lődörög összetett kézzel s anekdotizál.”

De a szigorú kritika alól nem mentesíti a választópolgárt se: „A polgárerények iránti érzék kezd a népből kiveszni. Nemcsak nem nézi már, melyik a különb ember, de nem is bírja felösmerni, mint azelőtt.”

Talán itt még lehet valami keresni valónk. Választás jön. Kétféle módon lehet választani. Úgy, ahogyan azt a Mikszáth idézetek mutatják: felelőtlenül, bambán, fölülve a szóhullámvasút gyomorkifordító és szédítő szerelvényére. Vagy? Vagy öntudatosan, ragaszkodva a polgárerényekhez, s azokat megkövetelve a képviselőktől is.

Választanunk kell! Nem hagyhatjuk veszni fiatal demokráciánk civil világunkat erősítő vívmányait. A családoknak szükségük van erős, a jövőt építő, a már megszületett gyermekek érdekeit védő társadalomra. Nem lehetünk még egyszer a meg nem született gyermekek országa!
Magyarország, Európa és a Föld jövője a családokban rejlik!

Fábián Bertalan

Megjelent a NOE Levelek 216-217. számában