"Én konkrétan Afrikára szoktam gondolni mosogatás közben. Így minden fölöslegesen elfolyatott csepp víz fáj. Megjelennek előttem a híradásokból és dokfilmekből ismert képek, a fejükön húsz vagy több literes műanyaghordókkal sok sok kilométert kutyagoló asszonyok."

Jéékával együtt én is azok közé tartozom, akiket kiborít, hogy mennyi tiszta ivóvizet pazarlunk el teljesen fölöslegesen a világ gazdagabbik felén. Ivóvízzel öblögetjük vizeletünket és ürülékünket, autót mosunk, sőt, még az aszfaltot is ezzel tisztogatjuk, hogy csak néhány abszurd példát említsek. Abba jobb bele sem gondolni, hogy az iparban mennyi vizet s milyen pazarlón használnak.

Mai témánk a mosogatás. Köszönet az inspirációért Jéékának a salátamosós, tésztafőzős, viráglocsolós újravíz cikkének.

A gonosz mosogatógép

Majdnem mindenki hülyének néz, mert van mosogatógép a háztartásomban, mégis szinte mindig kézzel mosogatok. (Nem vettük, be volt már építve a konyhába, a lakáshoz járt.) Több okból nem szeretem a mosogatógépet.

Előszöris azt vettem észre, hogy akik napi szinten használják, azok kétszer, háromszor annyi vizet elpocskolnak csak az edények gépbe rakását megelőző öblögetésre, mint amennyivel az összes csetrest akár el is moshatták volna.

Aztán dolgozik a gép ugye - míg a dolgozó pihen. S végül még vagy frissiben eltörölget mindent az ember, vagy minden foltos a rászáradt cseppektől. Az én mosogatógépemben még valami fehér, porszerű csapadék is ki szokott ülni az elmosott edényeken. Állítólag ez azért van, mert csakis a legolcsóbban beszerezhető mosogatópasztillákat használom. És aztán vannak ugye az opálos fénytörésű poharak...

Apránként

A mosogatógép egy dologra rendkívül alkalmas: hogy a kézzel elmosott edények száradjanak benne/rajta.

Talán a legfontosabb, hogy sose kezdjünk el egy-két tányér vagy pohár miatt mosogatni, várjunk néhány napot, amíg összegyűlik tetemesebb mennyiség. Minél több a csetres, annál kisebb az egy edényre jutó vízhasználat. Fontos, hogy legyen néhány nagyobb űrtartalmú tál, lábos, fazék is minden adagban.

Öblítés

De és viszont néhány csepp vízzel lögyböljük ki az edényeket miután fölálltunk a vacsorától, és tudjuk, hogy csak néhány nap múlva lesz megint mosogatás. Az öblögetés azért fontos, mert egész módszer kontraproduktívvá vállik, ha a tányérba beleszáradt az a fél kanálnyi krumplipüré, vagy a majonézes saláta, hogy a pörköltszaftot most ne is említsem. Tényleg csak lögybölés - én pár csepp vízen kívül egy kiváló kínai műanyag kefét is be szoktam vetni a letapadós odaszáradós cuccok ellen.

Emulgeálj!

A fentiek szerint előkészített edények víztakarékos elmosásának egyik kulcsa, hogy ha már a ivóvízzel spórolunk, a mosogatószerrel inkább ne! Valamint ha lehet minél melegebb, sőt forró vizet használjunk. (Azért nem kell az Honvédkórház égési ügyeletén kikötni.)

Nagyban megkönnyíti a dolgot, ha kórházas sorozatok műtét előtti bemosakodós jeleneteiben megismert gömbcsuklós csappal van felszerelve a konyha. Aki úgy szokott zuhanyozni, hogy gyorsan bevizezi magát, elzárja, szappanoz, majd gyorsan lemossa - az ezen a ponton már sejti az afro-mosogatás lényegét.

Koncentrálj Afrikára!

Én konkrétan Afrikára szoktam gondolni mosogatás közben. Így minden fölöslegesen elfolyatott csepp víz fáj. Megjelennek előttem a híradásokból és dokfilmekből ismert képek, a fejükön húsz vagy több literes műanyaghordókkal sok sok kilométert kutyagoló asszonyok. Egy-egy falu, akiknek talán egy héten jut annyi tiszta víz amennyivel mi naponta a budit öblögetjük. Fejben dől el az egész. Tessék Afrikára gondolni! Esetleg egy alföldi stoppolásra nyári hőségben.

Csuszpitolás

A többi már nagyon egyszerű. Berakunk egy mosogatásra váró nagyobb edényt a mosogatóba. Lehetőleg olyat, amibe beleférnek az evőeszközök is. Érdemes a tányérokkal kezdeni, mert ezeket már pár csepp forró vízzel el tudjuk mosni. ÁCSI! Egyelőre csak nedvesítünk és szappanozunk, és valahol a mosogató mellett halmozzuk a mosószeres, de még el nem öblített edényeket.

Eközben gyűlik a lábosban ez az enyhén koszos, nagyon szappanos meleg víz. Ha több viszonylag nagy térfogatú tálat, lábost fazekat kell elmosnunk, akkor érdemes a kisebbektől a nagyobbak felé haladni. Amikor a kicsi már majdnem megtelt, tegyük be a mosogatóba a nagyobbat, öntsük át az újramosogatólevet, szappanozzuk a kisebbet és így tovább. Aztán előbb-utóbb az evőeszközökön is túl kell jutni.

Az afro-mosogatás tulajdonképpen a kevésbé higiénikus, viszont rendkívül gusztustalan állóvízben mosogatás és a pazarló folyóvízben mosogatás előnyeit egyesíti.

Ha megvagyunk a nedvesítés-szappanozás szakasszal, akkor jön a legfájdalmasabb momentum. A mostanra már egyébként is kihűlt és elkoszosodott mosogatólevet ki kell öntenünk. (Persze beleszűrhetnénk a wc-tartályba is, vagy számtalan dologra használhatnánk viráglocsoláson kívül, ha végre használnánk az úgynevezett szürkevizet. Ez azonban egyénileg/háztartásonként elég nehezen oldható meg.)

Lögyibögyi

Mostanra már biztos mindenki kitalálta, most jön az öblögetés. Ismét a legkisebb nagyobb edényt helyezzük a mosogatóba, amit a vízmennyiség növekedésével mindig nagyobbakra cserélünk, az összegyűlt víz kiöntése nélkül.

Azért igyekezzünk az afro-mosogatással, mert a vegyszerek és a melegvíz együttesen fejtik ki legmegfelelőbben tisztító hatásukat. Ne hűljön el nagyon a vizünk! A legutolsó nagyobb edényben (ami nálam vagy a salátástál, vagy a levesesfazék) összegyűlt vizet én gyakran elmentem a bedugaszolt kisebbik mosogatómedencében, mert ezzel még kiválóan le lehet takarítani a tűzhelyet, a konyhapultot, stb.

Egy másik lehetőség, hogy a legutolsó csetrest el sem mossuk, hanem az itt összegyűjtött vizet használjuk a következő napokban az afro-mosogatás előkészítéséhez, azaz a frissen keletkezett mosatlan kilögyböléséhez - a beleszáradást elkerülendő, ugye.

Látom megint nem sikerült rövidnek lennem, de talán a téma fontossága miatt elnézitek nekem. Kíváncsian várom a véleményeket, tapasztalatokat, egyéb hozzászólásokat.

És folyton gondoljatok Afrikára, miközben nyitva a vízcsap!