A politikai hatalom minden társadalmi cselekvés felett áll, azokat megkerülhetetlenül befolyása alatt tartja, ezért egy köztársaság polgára számára elfogadhatatlan a legfőbb hatalom gyakorlásával a dilettáns középszert, vagy a hatalom öncélú akarnokait felruházni.

Alapvetés

Az ország közállapotait, lakóinak jólétét, és nem utolsó sorban a társadalom életképességét alapvetően meghatározza, hogy a politikai hatalom birtokosai mennyiben, és milyen céllal használják fel a tudomány eredményeit a politikában, mint döntési folyamatban, http://petibatya.blog.hirszerzo.hu/?todo=entry&vid=12043
és hogy a helyzetük adta lehetőségekkel élve (vagy visszaélve) mennyire teszik a „tudást” megszerezhetővé és hozzáférhetővé a közösség egésze számára. http://petibatya.blog.hirszerzo.hu/?todo=entry&vid=11934

1.- A demokrácia „tudományos” részigazságai

A hatalmat gyakorló politikai döntéshozók célja és feladata a demokráciákban a tudás, az információk azon szeletének elérhetővé, felhasználhatóvá tétele az alsóbb szintű döntési pontok, a köz számára, amelyek:
- Egyrészt a hatalom legitimitását alátámasztják.
- Másrészt a birtokukban meghozható döntések, és az azokat követő cselekedetek a gazdasági és társadalmi folyamatokat a hatalom által képviselt érdekcsoport (a rész) érdekeinek megfelelően alakítják.

A nyílt diktatúrák esetében az előző „képlet” azok számára is elég világos, akiket a politika úgymond nem érdekel, hiszen az ilyen rendszerek a véleménynyilvánítás szabadságán túl erőszakkal korlátozzák az egyéni cselekvés szabadságát is.

Elméletileg a közjó megvalósításának céljával működtetett tőkés társadalmak többpárti demokráciáit, ha szemléljük, egy ellentmondásos helyzettel szembesülhetünk.
http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=44291

A nyílt diktatúrák és a többpárti demokráciák között meglévő nyilvánvaló eltérések ellenére azt látjuk, hogy a hatalom természete alapvetően nem mutat változást.

Itt is megvannak - és a hatalom valódi birtokosainak támogatását élvezik - azok a részigazságokon nyugvó eszmék, és ideológiák, amelyek a társadalmi problémák megoldására látszólag különböző alternatívákat kínálva a választás lehetőségével, valójában a választás illúziójával legitimálják a hatalmat.

A demokratikus úton választott pártpolitikusok lehetősége, és az általuk működtetett államhatalom célja a pénz- a tőketulajdonosok érdekeinek első szándékú érvényesítése a munkaerejét, tudását, az anyagi javakat, mint erőforrásokat birtokló tulajdonosok egyéni és csoportérdekeit megelőzően, és minden más - a tőke gyarapodását korlátozó - érdekkel szemben.

2.- Hatalmi érdekek

A demokratikus hatalomnak olyan egyénekre van szüksége, akiknek tudása és informáltsága szolgálni és biztosítani képes a tőke - természetesen a magán tőke - szakadatlan gyarapodását. Ez a kör egyrészt a bürokraták és technokraták viszonylag szűk rétege, másrészt az anyagi javakat és szolgáltatásokat egyre nagyobb és nagyobb tömegben igénylő fogyasztás- orientált egyének tömege.

A „kiművelt emberfők” sokasága a tőkés társadalom viszonyai között nem kívánatos a hatalom birtokosai számára.

A politikai folyamatok belső mechanizmusainak feltárása, átláthatóvá tétele a többpárti demokráciák hatalomgyakorlóinak éppúgy nem érdeke, mint a gazdasági és társadalmi folyamatokat ténylegesen meghatározó kölcsönhatások teljes körű megismerése, még kevésbé azok megismertetése a hatalmat legitimáló egyének közösségeivel.

3.- A bezárkózó hatalom

Az egyszerű állampolgár számára, választott képviselői ellenőrzésére kevés esély van, a politika kulisszái mögé betekinteni igen nehéz.

Az úgynevezett politikai elit ezt minden lehetséges indokkal, és eszközzel meg is akadályozza.
Megteheti, hiszen az információ-szolgáltatásra és a legkülönbözőbb hatalmi döntések titkosítására vonatkozó törvényeket is ők alkotják meg.
Ha ez a betekintés valamilyen "szerencsés" körülmény folytán mégis sikerül, a választópolgárnak a hatályos törvényeket is sértő tevékenységekkel, szakmai dilettantizmussal, megengedhetetlen összefonódásokkal, korrupcióval, a hatalommal való gátlástalan visszaélésekkel, és az erkölcstelenség eszenciájával kell szembesülnie.

A pártpolitikusok hiteltelensége, a pártok működésére alapozott politikai struktúra alkalmatlansága a közjó érvényesítésére és a köztársaság kívánatos formájának megvalósítására a választópolgárok számára egyre nyilvánvalóbbá válik.
Ez a „demokrácia deficit” tükröződik vissza a parlamenti választásokon való csökkenő részvételi arányokban, és azokban a felmérésekben is, amelyek tanulsága szerint a létező demokráciákat a megkérdezettek többsége alkalmatlannak tartja a társadalmi problémák kezelésére és megoldására.

4.- Blokkolt szellemi termékek

A gazdasági folyamatokat a harmónia irányába terelni képes tudás - ami ha új technológiák formájában esetleg már rendelkezésre is áll - nem igazán kaphat szabad utat.
Magánszéfekben és állami trezorokban elfektetve az emberi elme ezen új produktumai nem hasznosulnak. Nem szolgálhatják a jólétet és a környezettel való harmonikus viszonyt, mert alkalmazásuk meglévő (hatalmi) struktúrákat sértene, vagy pénzügyi szempontból - hosszú megtérülési idejük, netán ,,gazdaságtalan,” működtetésük miatt - nem elégítenék ki a tőke igényeit.

5.- Az állampolgár kiskorúsítása

A társadalmi folyamatok irányultságát eldöntő kölcsönhatások létrejöttében szabad utat kapnak, és meghatározó szerephez jutnak - így akarva vagy akaratlanul a politikai hatalom támogatását élvezik - azok a téveszmék, áltudományos elméletek, amelyek hamis tudati állapotot létrehozva az egyéni döntéseket és cselekedeteket törvényszerűen viszik el, a társadalmi irracionalitások elfogadásának, vagy az azoktól való elfordulás, és az agresszív szembefordulás irányába.

A hatalom bizalmának, és nélkülözhetetlenül szükséges támogatásának hiányában a kialakult „hangzavarban,, nem különül el, nem kap kellő ,,erősítést” a megalapozott tudás, a racionálisan gondolkodó ember hangja.
Ami ezzel törvényszerűen együtt jár, hogy az egyének sokasága nem rendelkezik a tudásnak azzal a minőségével, ami eligazítást nyújthatna a világ dolgaiban, s melynek segítségével az egyes ember, döntései, és cselekedetei során a valós érdekeinek megfelelően választhatná a jót, netán a legjobbat.

Az ehhez szükséges feltételek megteremtésével a mai demokráciák hatalomgyakorlói is adósak, és hatalmuk jellegéből adódóan ennek az adósságnak az általuk való törlesztésére kevés eséllyel számíthatunk.

Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az emberek tömegei eleve nem hisznek, vagy a hiteles tájékozódási pontok hiányában elvesztik hitüket az emberi tudásban, a racionális emberi cselekvés lehetőségében.
„Hiszen mit nyújtott az emberek többségének, az emberiség egészének a tudomány és a technika fejlődése?,,- fogalmazzák meg sokan így a kérdést, amit rögtön meg is válaszolnak. „Minden képzeletet felül múló pusztító háborúkat, éhínséget, nyomort, fizikai és lelki kiszolgáltatottságot, és egy instabil, a megsemmisülés határán egyensúlyozó pénzközpontú globális társadalmat”.

6.- A média szerepe

A tömegtájékoztatási eszközök működésének - mint az egyéni döntéseket a leghatékonyabban befolyásoló információ közvetítőnek -, a valóságot hamisan leképező virtuális világnak, és az egyre agresszívebb fogyasztásra ösztönző értékesítési stratégiáknak „köszönhetően,” az egyén realitásoktól történő elszakíttatása az ebben érdekeltek szándékainak megfelelően „jó hatékonysággal” zajlik.
Az ily módon erőszakosan kialakított hamis képi világnak a csodatévője és megváltója - kinek szolgálata nélkül természetesen nem lehetünk boldogok - más nem lehet, csak is a pénz.

7. – A végső stádium

A racionális cselekvés lehetőségének esélyét, majd hitét is elvesztő egyének fogékonnyá válnak az „egyszerű” megoldásokra, a „csodákra”. A realitásoktól eltávolodott egyének, a legkülönbözőbb eszmék és ideológiák követőivé válva a csodákat ígérő „új messiást,” egy téveszme jegyében, vagy valamiféle megváltásban reménykedve, akár a halálba is követni hajlandók.

A régi-új hatalomnak, és az annak szolgálatára szegődött írástudóknak köszönhetően ezen az úton haladunk.
http://petibatya.nolblog.hu/archives/2009/07/12/Nyilt_level_a_demokratak...

8.– A tudomány lehetősége

„A lényeges problémákat nem oldhatjuk meg ugyanazon a gondolkodási szinten, mint ahol megteremtettük őket.” Fogalmazta meg Einstein.

A demokrácia, és a globálissá vált tőkés társadalom problémáinál nagyobb, ha tetszik „lényegesebb” problémák ma az emberiség számára, így természetesen a mi számunkra sem léteznek.
A gondolkodás, a társadalmi tudat megváltozására esélytelenek vagyunk akkor, ha a józan ész, és az értelem politikai ideológiáktól mentes képviselői elvonulnak elefántcsonttornyaikba, kiszolgáltatva bennünket az öncélú, és hazug hatalomgyakorlóknak.

A társadalmi konfliktusok megoldásában, még inkább azok megelőzésében az erőszakra, vagy a megtévesztésre alapozott megoldások, - a diktatúrák és a demokráciák, - és az azokat képviselő „harcosok”, és „illuzionisták” ideje mára lejárt.
A valódi, és elkerülhetetlenül szükséges változások elindítója a bajok gyökerének feltárása, a nyílt és őszinte társadalmi párbeszéd lehet, mely párbeszéd elképzelhetetlen a tudomány pártatlan képviselőinek erre való hajlandósága, és érdemi részvétele nélkül.

petibatya (egy demosztokrata)

.