Annyit kell dolgozni, hogy tegnap szégyelltem magam, amiért ügyintéztem videóvágás helyett. Míg az egyetem és a posta között rohangásztam, fejben szerkesztettem a kajákat, hogy mikor hazaérek, minél rövidebb idő alatt elkészüljek velük - és közben meg tudjam válaszolni a leveleimet. Nem, ne küldjetek kaját, a saját főztöm hiányzik.

Az idei újévi fogadalom az volt, hogy ebben az évben kevesebbet dolgozom, több időt szánok magamra és a barátaimra. Tavaly pocsolyásra melóztuk magunkat BiLlel, kezdünk belefásulni, véget kell vetni ennek a hajszának.

Nekem a főzés, a konyha menedzselése a lélekfésülgetés funkcióját tölti be, ilyenkor gondolkodom, ötleteim támadnak. Egy jó három órányi kotyvasztástól kisimul az arcom és a lelkem, minden sokkal szebb. Most erre alig van idő, és folyton az innen-onnan kapott kajákat kell eltüntetni, tök be vagyok fordulva. Legjobban a szeletelés hiányzik.

Ha tehetném, sonkával vigasztalnám magam, de egyelőre nincs olyan sonkaforrásom, amiben megbíznék: aki kiváló minőségű terméket állít elő, kifizethető áron, az állatok és a környezet számára is barátságos módon, a közelben.

Asszem ebből előbb-utóbb disznóvágás lesz. A fenti füstölt szűz már közel járt az én igazságomhoz, de üzemi disznóból volt, és az ilyet nem komálom. Boldog disznót akarok enni.