Nap-Föld-Ember!

Tárgy : MAGYAR INNOVÁCIÓ! BEFEKTETÉS A JÖVŐBE! NAP-FÖLD-EMBER

Közeledik a Nap-folt tevékenység minimuma

2004. október 26. 10:58, Kedd

Múlt héten valami furcsa történt a Nappal, az összes Nap-folt eltűnt. A tudósok szerint ez annak a jele, hogy a
Nap-folt tevékenységi minimum hamarabb érkezik el, mint várták.

David Hathaway Nap-fizikus 1998 óta minden nap folyamatosan vizsgálja a Napot, és hat év óta minden áldott nap ott voltak a Nap-foltok, azok a bolygó méretű szigetek, melyek csillagunk felszínén találhatók. Ezek a Nap többi részéhez képest sötétek, hűvösek, erős mágnesességgel rendelkeznek, és múlandók, hiszen egy átlagos Nap-folt mindössze néhány napig vagy hétig tart, majd felbomlik. Amint egy eltűnik, egy másik jelenik meg és veszi át a helyét. A legkisebb
Nap-tevékenység esetén is találunk egy vagy két Nap-foltot, amikor azonban Hathaway idén január 28-án megvizsgálta a Napot, egyetlen egyet sem látott. Ugyanez történt a múlt héten is, egymás után kétszer, október 11-én és 12-én.

,,Ez egy jelzés" - mondta Hathaway. ,,Közeledik a Nap-folt tevékenységi minimum, és hamarabb fog bekövetkezni, mint azt vártuk." A minimum és a maximum a Nap 11 éves tevékenységi ciklusának két szélsőséges állapota. A maximumon a Nap tele van foltokkal, gyakoriak a napkitörések, és több milliárd tonnányi elektromos gázfelhő áramlik a Föld felé. Ez remek alkalmat ad a sarki fény megfigyelésére, de gyakran okoz gondot többek közt a műholdaknál és az energiaellátásban.

A SOHO szonda legfrissebb felvétele a Napról

A Nap-folt tevékenységi minimum egészen más. Ilyenkor kevesebb a napfolt, sőt, napok telhetnek el anélkül, hogy egy is megjelenne, lecsillapodnak a napkitörések is. Ez az időszak biztonságosabb űrutazást garantál, viszont unalmasabb éjszakákat jelent az eget kémlelőknek. ,,A közhiedelemmel ellentétben a Nap ciklusa nem 11 év hosszúságú. Minimumtól minimumig változó. A legrövidebb ciklus 9 év volt, a hosszabbak pedig 14 évig is elhúzódhatnak." - mondta Hathaway.

Hogy mi teszi a ciklusokat hosszúvá vagy röviddé? A kutatók nem tudnak semmi biztosat. ,,A mostaniról sem tudjuk megmondani, hogy hosszú vagy rövid lesz-e, egészen addig, amíg véget nem ért." - tette hozzá. A kutatók azonban fejlődőképesek, Hathaway és kollégája, Bob Wilson úgy vélik, megtalálták a módját a következő minimum előrejelzésének. ,,Megvizsgáltuk az utolsó 8 Nap-ciklus adatait és felfedeztük, hogy a minimum az első foltmentes napot követi a maximum után 34 hónappal." - magyarázta Hathaway.

Napfolt

A legutóbbi maximum 2000 végén volt. Az első foltmentes nap 2004. január 28-án. Így a két kutató módszerét követve a minimumnak 2006 végén kell bekövetkeznie, ami egy évvel korábbra esik, mint eddig számították. A következő maximum is hamar eljöhet, véli Hathaway. ,,A Nap-folt tevékenységi maximum gyorsan erősödik a minimum után. Az utóbbi ciklusokban a maximum 4 évvel követte a minimumot, így 2010-re várható újra." - számolgatott Hathaway.

Kapcsolódó cikkek

Ezeréves magasságokban a napfoltok száma (2004. július 8.)
Gondban lehetnek az űridőjárás előrejelzők (2003. június 26.)
Ráközelítettek a Nap-foltokra (2002. november 18.)
Megtalálták az univerzum legerősebb mágnesét (2002. november 8.)
Űridőjárás, avagy a Nap hatása éghajlatunkra (2002. augusztus 29.)
Kapcsolódó linkek
Big Bear Nap-kutató Obszervatórium
Nasa - Nap-kutató Intézet
Soho szatellit

Erősebb Nap-folt tevékenységet hoz az új ciklus

2006. március 12. 17:59, Vasárnap

Egy, az elmúlt Nap-ciklusokat pontosan szimuláló, új számítógépes modell szerint az elkövetkező ciklus 50 százalékkal erősebb lesz a most lecsengőnél, és a vártnál egy évvel később kezdődik.

Ezt az Egyesült Államok Nemzeti Légköri Kutató Központjának munkatársai jelentették be hétfőn. A modellből végre leszűrhető a válasz arra a 150 éve fennálló kérdésre, hogy mi okozza a Nap Nap-folt körforgását, valamint elősegíti az űridőjárás pontosabb előrejelzését a Nap-kitöréseken keresztül. Ezek veszélyt jelentenek a műholdas és energiaellátó rendszerekre, valamint az űrben szolgálatot teljesítő asztronautákra is. A Nap jelenleg aktivitásának legalacsonyabb pontjához közelít.

A tudósok évtizedek óta kísérik figyelemmel a ciklusokat, nem tudják azonban előre jelezni sem időtartamukat, sem intenzitásukat. Az új modell, ami elsősorban Mausumi Dikpati nevéhez fűződik, a Nap felsőbb rétegeinek a víztömegekhez hasonló körforgása miatt a Predictive Flux-transport Dynamo Model elnevezést kapta. A prognosztizálható áramlásszállító dinamómodell 98 százalékos pontossággal szimulálja az elmúlt 8 Nap-ciklust, visszanyúlva egészen az 1900-as évek elejéig.

A modell alkalmazásával a kutatók szerint a következő Nap-ciklus, a 24-es, 2007 végén vagy 2008 elején kezdődik, vagyis a korábbi előrejelzéseknél
6-12 hónappal később, és 2012-ben éri el csúcspontját. Erősségét tekintve a jelenleginél 30-50 százalékkal lesz hevesebb a Nap-folt tevékenység.

A modell pontosításához hozzájárultak a Nap sarkpontja és egyenlítője között cirkuláló plazmáról tett megfigyelések is, illetve annak a folyamatnak a megismerése, mellyel a Nap befolyásolja a plazma áramlását. Egy új Nap-folt születése egy régi, még az előző ciklusból származó halálával kezdődik. Amikor egy Nap-folt elbomlik, egy mágneses ,,lenyomatot" hagy az egyenlítő és a sarkok között mozgó plazmafolyamban. Amikor a plazmaáramlat megközelíti a sarkokat, nagyjából
200 000 kilométeres mélységbe süpped a Nap belsejében, majd megkezdi utazását vissza az egyenlítő irányába. Ezeket a felszín alatti plazmafolyamokat a NASA SOHO műholdjának hanghullámos mérései igazolják.

A jelenlegi és az elkövetkező ciklusok intenzitása az új modell alapján

A megfigyelések bizonyítják, hogy a plazmaáramlatok mozgására hatással van a Nap forgása. A Földdel ellentétben a Nap egyenlítője gyorsabban mozog, mint sarkai. Ez a forgásbeli eltérés megnyújtja és megcsavarja a plazmaáramlatot, instabilabbá téve a környező plazmánál. Végül az eltorzult plazmaáramlatok felbukkannak, és átszakítva a Nap felszínét, új Nap-foltokat hoznak létre, elsősorban a Nap egyenlítője környékén, ahol gyorsabb a plazma mozgása. Nem véletlenül figyelhető meg ezen a területen a Nap-foltok többsége.

A csillagászok bíznak az új modellben, mivel szilárd és logikus fizikai alapelveken nyugszik. Az új ciklus erősségével a NASA szakemberei is egyetértenek, késését azonban vitatják.
Az előrejelzések szerint bolygónk az elkövetkező években a korábbiaknál erősebb Nap-kitöréseket és Nap-viharokat szenved majd el, amiitöbb kommunikációs és navigációs hibát, több műhold kiesését, illetve áramkimaradásokat eredményez, nem is szólva az űrhajósokról, akik fokozott veszélynek lesznek kitéve.
A Nap-foltok előrejelzik a heves esőzéseket?

Összefüggést fedeztek fel a Nap-foltok gyakorisága és a kelet-afrikai heves esőzések között. Amerikai és brit kutatók száz éves adatsort vizsgálva jutottak a meglepő felfedezésre.

Heves esőzést követő árvíz Szomáliában

Az eredmények alapján a legesősebb évek egy évvel előzték meg a Nap-folt tevékenység maximumát.

A Nap-foltok a Nap felszínének hűvösebb, erős mágneses mezővel rendelkező részei. Periodikusan jelennek meg a Nap felszínén, vannak évek, amikor alig fedezhető fel Nap-folt (Nap-folt minimum), majd ezt követően a foltok száma folyamatosan nő, míg eléri a maximumot (Nap-folt maximum). Két maximum átlagosan 11 évente követi egymást.

Ez azért fontos, mert ha a természet követi ezt a törvényszerűséget, akkor a következő Nap-folt maximum előtt, ami 2011-12-ben esedékes, újabb heves esőzések várhatók, mégpedig 2010-ben.

A nagy esőzések gyakran vezetnek áradásokhoz, amelyek földcsuszamlásokat és pusztító járványokat okoznak. Ez pedig a szegény afrikai országokban nagyobb gond, mint a világ bármely más részén.

Ez első hallásra sci-fi-be illő ötlet. Abban azonban van valami, hogy az egész földi időjárás mozgatórugója a Nap, tehát ha ott történik valami, az jó eséllyel változást okoz nálunk is.

Egy nagyon leegyszerűsített magyarázat szerint a Nap-folt tevékenység erősödésével együtt a Nap-sugárzás is intenzívebbé válik, jobban melegíti a felszínt és a tengereket. Így gyorsabb a párolgás és erősebb a felszín közeléből a feláramlás, ami a trópusi esők kialakulását elindítja. Így ezekben az időszakokban több eső esik. A légkör működését ismerve azonban túl egyszerű válasz a kérdésre. Ezért izgatottan várjuk, lesz-e ebből további fejlemény, vagy eltűnik a süllyesztőben.

Ádám Rita
Vezető meteorológus
Meteo21

Sarki fény ,elfogadva: 2009. október 5.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Északi fény (regény).

Sarki fény
A sarki fény (az északi féltekén gyakran: északi fény (Aurora Borealis), délen: Aurora Australis) a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. Leginkább március–április és szeptember–október között figyelhető meg.

Nevét a római Hajnal-Istennő, Aurora nevéből alkották, de északi fény néven is ismert (a borealis jelentése északi, az australis pedig déli).

A töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak (Nap-szél), kisebb hányadukat a Nap-rendszeren kívülről érkezett részecskék teszik ki. A töltött részecskéket a földi magnetoszféra nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék ütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A kibocsátott fény az atomra vagy molekulára jellemző színű. A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld és vörös, valamint a nitrogénmolekulák kékesibolya vonalai jelentkeznek, a sarki fény az ultraibolya tartományban is erős. A jelenség 80–1000 km magasságban fordul elő, de leggyakrabban 100 km magasságban figyelhető meg.

A sarki fény formái változatosak, állandóan változnak, gyakran függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek.

Műholdról készült felvételek tanúsága szerint a jelenség fénygyűrűként, glóriaként veszi körül a mágneses pólust.

Összefüggést találtak a déli és az északi pólusnál fellépő fényjelenségek között. Erős naptevékenységet követően, mágneses viharok idején, megváltozik a magnetoszféra szerkezete, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb szélességi körökön, így nagyon ritkán Magyarországon is megfigyelhető. Sarki fényt a Nap-rendszer más mágneses bolygóinál (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) és azok egyes holdjainál (Io, Ganymedes) is megfigyeltek.

A sarki fénynek 5 formája ismert:

folt-forma: kisméretű fényjelenségek
ív-forma: enyhén görbülő szalagok
sáv-forma: csomós vagy ráncos alakúak
sugár-forma: egyenes fénynyalábok, amelyek a Föld mágneses erővonalait követik
fátyol-forma: diffúz, nagy kiterjedésű fénylések
További képek a sarki fényről

Megtalálták a sarki fény energiaforrását

Index
2007. december 14., péntek 12:10 | Frissítve: 2007. december 14.
A NASA öt műholdból álló szondacsaládja, a Themis, a Föld mágneses terének vizsgálatával bizonyítékot szolgáltatott arra, amit a tudósok eddig csak sejtettek: a Nap-szél okozza a sarki fény jelenségét.

Az északi fénynek (Aurora Borealis) is nevezett jelenséget főként Földünk pólusainak környékén lehet megfigyelni, de nagyon ritkán akár Magyarországról is látható. Az Antarktisz felett van déli fény, Aurora Australis is, sőt, csillagászok megfigyelték már a jelenséget a Nap-rendszer más bolygói, és nagyobb holdak felett is.

A Themis műholdjainak mérései megmutatták, hogy a sarki fény a Nap-szél által szállított, nagy energiájú, töltéssel rendelkező részecskékkel van összefüggésben. Ezeket a részecskéket a Föld mágneses mezeje általában eltéríti, de a mágnesen pólusok közelében bejuthatnak a légkörbe. Itt, jellemzően 100 km magasságban, ütköznek a légkör részecskéivel, ionizálják azokat, és geomágneses vihart hoznak létre. A légkör molekulái a Nap-széltől kapott plusz energiájuktól elektromágneses sugárzással szabadulnak meg, és térnek vissza eredeti állapotukba - ennek a látható fény tartományába eső részét látjuk mi az égbolton. Az oxigén zöld és vörös, míg a nitrogén kékes-lilás színű fényt bocsát ki, de a jelenség az ultraibolya tartományban is erős.

A Themis műholdjai
A műholdak Alaszka és Kanada felett figyelték meg az északi fényt, és az azt okozó kétórás mágneses vihart. A vihar egyetlen perc alatt 400 mérföldet tett meg az égbolton, ami óránként több mint 38 ezer kilométeres sebességet jelent. Az adatokat elemző tudósok szerint a vihar energiája a Richter-skálán 5,5-ös erejű földrengésnek felelt meg.

Fényes gyűrű a Nap-rendszer körül

Kereszturi Ákos [origo] - 2009. 10. 16., 11:01
Címkék: Nap-rendszer

Hatalmas, szalag alakú tartományt azonosítottak a Naprendszer peremvidékén

A különös képződmény a Napból kiáramló Nap-szél és a csillagközi anyagot átszövő mágneses tér kölcsönhatásától keletkezik.

A nem várt és előre nem jelzett alakzat arra utal, hogy a csillagközi anyag erősebb hatással van a Nap-rendszerre, mint eddig feltételezték.

A megfigyeléseket készítő IBEX-műhold (ábra, NASA)

Harminc éve az űrben a Voyager-szondák
A Nap-rendszer peremén járunk
Egy új modell szerint mégis kivételes lehet a Nap-rendszer

Nap-rendszerünk határa kevéssé ismert térség. Az 1970-es években indult Voyager-űrszondák már arrafelé járnak, és az elmúlt években több szokatlan jelenséget is megfigyeltek. Október 15-én az ugyanezt a térséget vizsgáló űreszköz, az IBEX-műhold első adatait hozták nyilvánosságra. Az eredmények alapján egy kiterjedt sugárforrás azonosítható a határvidéken, amelyhez hasonlót még nem figyeltek meg.

Hol van a pontos határ?
A Nap-rendszer peremét ugyanúgy nehéz meghúzni, mint például a légkör felső határát.

1. Ha a Nap és a környezetében lévő csillagok gravitációs hatását vizsgáljuk, a Nap-rendszerhez tartozónak tekinthető az az égitest, amelyet csillagunk vonz a legerősebben. Ennek megfelelően kijelölhető egy határfelület, amelynek alakja és helyzete lassan változik, de általában közel két fényévre húzódik a Naptól (egy fényév az a távolság, amelyet a fény egy év alatt megtesz; a Föld nyolc fénypercre, a Plútó körülbelül 6 fényórára van a Naptól).

2. Egy másik megközelítés szerint az égitestek közötti teret kitöltő anyag jellemzői alapján húzható meg a határ. Ez alapján elkülöníthető a Nap-rendszeren belüli, azaz bolygóközi és a csillagok közötti, azaz csillagközi tér.

A kettő határa a Naphoz sokkal közelebb húzódik, mint a fent leírt gravitációs határvonal: a Naptól 80 és 100 csillagászati egység (CSE: átlagos Föld-Nap távolság) között, azaz mintegy 0,001 fényévre található.

Helyzete és alakja változik, jellemzőit a Napból kifelé áramló Nap-szél és a csillagközi teret kitöltő csillagközi anyag ütközése határozza meg.

3. A Naprendszer határát meghúzandó, harmadik megközelítésként azon objektumok elterjedését is vizsgálhatjuk, amelyek 4,6 milliárd évvel ezelőtt a Nappal együtt keletkeztek. Ezek többsége ma is csillagunk körül kering, azonban sok apró kisbolygó és üstökösmag végleg elhagyta a rendszert - ma már a csillagközi tér távoli részeiben kóborolnak.

A Nap-rendszerhez tartozó és a Nap-szél által uralt zónát helioszférának, külső határát pediga heliopauzának nevezik. Utóbbi változékony zónán haladnak át hamarosan a Voyager-űrszondák, mint arról korábban beszámoltunk.

A határvidék vizsgálata a Föld közeléből

Az IBEX-űrszonda igen elnyúlt pályán kering bolygónk körül. Fontos feladata az úgynevezett energetikus semleges atomok vizsgálata, amelyek 40-50 kilométeres másodpercenkénti sebsséggel haladnak, és többségében a helioszféra határvidékéről származnak. Az IBEX révén készült először átfogó elemzés a Nap-rendszeren kívülről érkező hidrogén- és oxigénatomok jellemzőiről. A kérdéses részecskék paramétereit tavaly októberi startja óta elemzi az űreszköz.

A hatalmas szalagszerű alakzat az IBEX mérései alapján; az eltérő színek a megfigyelt részecskék különböző energiájú és sűrűségű tartományait jelzik (SwRI)

Az eddigi megfigyelések alapján sikerült egy olyan furcsa, szalag alakú képződményt azonosítani, amelyet a modellek nem jeleztek előre. Az alakzat hatalmas gyűrűként veszi körül Nap-rendszert. Keletkezésének lehetséges oka, hogy ebben a térségben állnak közel párhuzamosan a csillagközi mágneses erővonalak a heliopauza határfelületével. Az itt fellépő körülmények között megváltozik a térségből érkező részecskék mozgása és az általuk képviselt energia nagysága. A jelenség lezajlása pontosan még nem ismert, de a zóna léte számos következménnyel járhat a bolygórendszer belső térségeire is.

A fenti színes buborék a Nap-szél által uralt térséget mutatja, amelyet a körülötte mozgó csillagközi anyag áramlása elnyúlt alakúvá formált. A két Voyager-űrszonda a buborék határfelületének irányában halad (NASA)

Az IBEX adatainak eddigi elemzése alapján a szalag mentén egyes térségekben szokatlanul magas az ionok sűrűsége. Mindezekből a kutatók arra következtetnek, hogy a csillagközi mágneses tér sokkal erősebb hatással bír a helioszférára, és ezen keresztül talán a Nap-rendszer belső térségeire is, mint azt korábban feltételezték.

A Naptól legtávolabbi utazók

A Voyager-1 és -2 űrszondák az emberiség eddig legtávolabbra jutott űreszközei. A heliopauzához közel járnak, ahol a fent azonosított jelenségek zajlanak. Ez a határvonal tehát nem egy éles felület, inkább egy kiterjedt térség, ahol a Nap-szél és a csillagközi anyag keveredik egymással. Helyzete a Nap felől és a csillagközi térből érkező részecskékig kölcsönhatásának megfelelően változik: amikor intenzívebb a Nap-szél, a Naptól távolabbra tolódik, máskor beljebb húzódik.

A Voyager-1 2004. december 17-én a Naptól 85 CSE-re haladt át azon a lökéshullámfronton, ahol a távolodó Nap-szél lassulni kezd. Sajnos nem sokkal ezután elromlott a plazmadetektora, ezért csak korlátozott információkat kaphattunk tőle.

A Voyager-2 mintegy 16 millió kilométerrel lemaradva, és kissé eltérő irányba távolodik a Naptól. A Voyager-1-nél délebbre mozogva, a Naptól 75 CSE messzeségben érkezett hasonló térségbe. Ebben az irányban tehát a határfelület 1-2 milliárd kilométerrel közelebb van a Naphoz, mint a Voyager-1 útvonala mentén. A Voyager-2 a felület mozgását is megfigyelte, amely a Nap-szél váltakozó intenzitásának megfelelően eltolódott, a szonda ezért öt alkalommal is áthaladt a határfelületen, utoljára 2007. augusztus 30-án.

A határfelületek és a feléjük közelítő űrszondák helyezete (NASA)

A mellékelt ábra a négy legtávolabbi űrszonda, a két Voyager és a két Pioneer pályáját mutatja. A heliopauza felirat jelzi azt a határfelületet, amelyen belül a Nap-szél, és amelyen kívül a csillagközi anyag dominál. Ezt két lökéshullámfront övezi: kívülről az a zóna, ahol a Nap-rendszerhez közeledő csillagközi anyag áramlása lassulni kezd. A belső lökéshullámfront pedig azt mutatja, ahol a Naptól távolodó Nap-szél sebessége vált csökkenésbe. A két áramlás találkozásánál lecsökken az anyag sebessége, és heves, kavargó mozgás zajlik.

Az IBEX-megfigyelések ideálisan egészítik ki a két távoli Voyager-űrszonda pontszerű észleléseit, amelyek egy-egy vonal mentén szelik át a heliopauzát. Az IBEX adatait elemző kutatók az így nyerhető, eltérő információforrásokat úgy jellemezték, mintha az IBEX a földi időjárást a magasból követő műhold lenne, a Voyager-űrszondák pedig két földfelszíni meteorológiai állomáshoz hasonlóan egy-egy pontban adnak részletes adatokat. Mindezek összerakásával lehet a földi időjárás és a Nap-rendszer határvidékének viselkedését jellemezni.

Mivel a Nap-rendszerbe bejutó csillagközi anyag viselkedését a határfelületnél fellépő folyamatok befolyásolják, a további elemzéssel a helioszférán belül lévő bolygókat elérő hatások is jobban megismerhetők. Az IBEX-megfigyelések annak pontosabb becslésében is közreműködnek, hogy a Föld mágneses védőpajzsán, a magnetoszférán kívül milyenek a galaxis távoli térségiből érkező részecskesugárzások.

VALAMI NAGYON HASONLÓ ehhez, mégpedig az

ELEKTROMÁGNESES SUGÁRZÁS!
/AURA/

HELYZETFELMÉRÉS

NetAmbulancia.hu Aktuális

Afrikában is változott az időjárás

Forrás: MTI

Afrikában nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsa az ember: az általános felmelegedés mára a legszegényebbek sorsát tovább nehezítő valósággá vált: aszályok és árvizek követik egymást, terjednek a betegségek, ember és állat egyaránt tanácstalan.

,,Megváltozott az időjárás. Egyre szeszélyesebb az eső, a termés pedig egyre gyengébb" - mondja Tuke Shika, Loke etiópai falubeli gazda kiszáradt kukoricaföldjei előtt.

Néhány száz kilométernyire onnan, a kenyai turkanák vágják le az éhség és a szomjúság tizedelte állataikat, hogy sürgős segítséghez jussanak.

,,Ez a legsúlyosabb aszály 1969 óta, amikor még a tevék is kipusztultak" - emlékszik vissza egy hatvanas éveiben járó férfi, Esta Ekouam. A szárazság miatt 23 millióan szenvednek az éhségtől Afrika keleti felén.

Afrika déli részén épp ellenkezőleg: árvizek pusztítottak az év elején, akárcsak szeptember 1-jén Burkina Faso fővárosában, Ouagadougouban.

Bár Afrika mindössze alig 4 százalékát teszi ki a világ üvegházhatású gáz kibocsátásának, a klímaváltozás első számú károsultja, bár ma még nehéz megállapítani, mekkora szerepet játszanak ebben az éghajlatváltozás hatásai és a Afrikára jellemző, szélsőséges meteorológiai jelenségek - mondta Nick Nuttall, a Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja igazgatójának, Achim Steinernek a szóvivője.

A jég olyan gyorsan olvad, hogy nem zárható ki: húsz éven belül eltűnik a kontinens legmagasabb csúcsairól, a Kilimandzsáróról, a Kenya-hegyről vagy a Ruwenzoriról. Ennek az ugandai hegységségnek az Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság határán fekvő Semliki folyóba ömlő gleccserei 1987 óta felére olvadtak, mintegy száz alkalommal változtatva a Semliki folyását. Ez talán az első eset, amikor a klímaváltozás határmódosítást idézett elő. A folyó közelében lévő kőolajlelőhelyek miatt ez akár konfliktusokat is okozhat - figyelmeztetnek környezetvédelmi szakértők.

A koppenhágai klímacsúcson Afrika kérni fogja, hogy a gazdag országok hozzanak létre alapot, amelyből finanszírozni tudják a változásokhoz való alkalmazkodást.

,,Ha az Észak nem működik együtt a Déllel, mindnyájan áldozatok, vesztesek leszünk!" - hangoztatta Raila Odinga, kenyai kormányfő.

MEGOLDÁS:

MAGAS-MÁGNESVASÚT PÁLYAÉPITÉS a tartószerkezetbe épített

VIZVEZETÉKKEL és SZÉLESSÁVÚ INTERNETTEL

A NÖVEKVŐ TENGERSZINT MIATT IS SÜRGŐS A SÓTALANITOTT TENGERVIZ ELSZÁLLITÁSA

AFRIKA BELSEJÉBE AZ ASZÁLYOS TERÜLETEKRE!

A NÉMETEK NAPERŐMŰVET ÉPITENEK JELENLEG ÉSZAK-AFRIKÁBAN,

EZ AZ ENERGIA SÓTALANÍTHATNÁ A KIEMELT TENGERVIZET!

A lebegő mágnesvasút, vagy gyakran használt angol rövidítéssel: maglev[1] vasút olyan vasúti rendszer, amelynél a járművek pályán tartását és hajtását a hagyományos kerekek helyett mágneses mező végzi.

Ezzel a módszerrel akár a repülőgépekét megközelítő, 500 km/h-nál nagyobb sebesség is elérhetővé válik.

AFRIKA, ÉSZAK- és DÉL-AMERIKA KÖZEPÉN ÉSZAK-DÉL IRÁNYBAN KELL KIÉPITENI, HOGY

1. AZ EMBEREK BEHÚZÓDJANAK A KONTINENSEK BELSEJÉBE A VESZÉLYES TENGERPARTOKRÓL (ÖZÖNVÍZ ESETÉN);

2. PÓLUSVÁLTÁSKOR, FELMELEGEDÉS ÉS/VAGY JÉGKORSZAK VÁLTÁSKOR AZ EMBEREK ÁTTELEPÜLHESSENEK ÉSZAKRÓL DÉLRE, VAGY FORDÍTVA;

3. AZ ELFOGYÓ OLAJAT, EGYÉB FOSSZILIS ENERGIÁT ÉS AZ EZÁLTAL MEGSZŰNŐ REPÜLÉSI STB. LEHETŐSÉGEKET PÓTOLJA;

4. MEGÉRTSÜK: A FÖLD MÁGNESES TERÉT MEG KELL ERŐSÍTENI, HOGY JOBBAN TUDJON
VÉDEKEZNI EGY ESETLEGESEN KÖZELEDŐ, KISEBB BOLYGÓ (NIBIRU) STB. BECSAPÓDÁSA
ELLEN;

5. VÉGÜL, DE NEM UTOLSÓ SORBAN, ÉLETBEN MARADJON A FÖLD ÉS MINDENKI!

--
,,Minden magyar felelős minden magyarért!"
(Szabó Dezső)