Amíg várjuk fhajnal és mások képeit a tegnapi Hunyadi téri akcióról, leírom az első gondolataimat arról, ami történt az elmúlt napokban. Johannes Stüttgen tartott előadást a szombati demonstrációnk előtti este, a Fogasházban a művészetről, mint ami Beuys szerint megolvasztja a társadalmi formákat, majd új alakzatba önti. Azt éreztem szombaton, a Hunyadi téri piacon, mintha pont azzal kísérleteznénk, amiről Beuys tanítványa beszélt.

Hamvas Béla hasonlót állít, mint Joseph Beuys: hogy a szellemi ember feladata az "életrend helyreállítása”.

Stüttgen szerint az átalakítás hasonlatos a „hőfolyamathoz”, azaz meleget hozunk létre, ami megváltoztatja az embert, a kapcsolatainkat, a helyzetet. Mintha megolvasztanánk egy viaszbábut és újat gyúrnánk belőle. Példaként említette a 7000 tölgy akciót, amiben Beuys hétezer tölgyfa ültetését kezdeményezte Kasselban, egy német kisvárosban. Ez a sok fa néhány év alatt megváltoztatta a város társadalmi életét.

Honnan jön az akcióhoz a meleg? Stüttgen azt mondta, hogy a szellemi és közösségi folyamatokból. A Hunyadi téri akcióban volt ilyen hőfolyamat, legalábbis ezt éltem meg. Olyasmit írok most le, ami számomra is új, nem vagyok benne biztos, csak tapogatódzom, amiben velem együtt sokan részt vesznek.

A Hunyadi téren szombaton szerintem több száz ember látta a demonstrációnkat, ahogy a piacra jött, és sokan be is kapcsolódtak. Például csoportképet készítettünk róluk: meghirdettük, hogy aki szereti ezt a piacot, és ellenzi, hogy az önkormányzat csökkentse az asztalok számát, vagy emelje a helypénzt, az álljon be velünk egy csoportképbe, és egy hét múlva meg fogja kapni a papírképet.

Rengetegen jöttek.

Ez a demonstráció spontán folyamatokból alakult ki, amit nem mi akartunk, nem volt rá energiánk és időnk, de a folyamat magával ragadott minket. A mostani szereplők közül többen már részt vettek egy korábbi akciónkban, a Barát utcai bálban, és kedvet éreztek a folytatáshoz. Tudomásul kellett vennünk, hogy az emberek között megindult a kreatív folyamat, aminek mi szerves részei vagyunk, még akkor is, ha nincs hozzá erőnk.

Az eredmény: néhány száz ember boldogan ünnepel a Hunyadi téren. Gyanítom, hogy ez nevezhető ilyen hőfolyamatnak: az ember a megfelelő szellemiséget képviselve akciókat szervez, majd amikor ennek hatására közösségi és alkotó folyamatok indulnak meg, akkor aláveti magát, erősíti, áldozatokat hoz érte.

Rengeteget dolgoztunk. Körülbelül két hét intenzív munka volt ez, és az előtte lévő hetekben lazább előkészítés.

Még mindig nem tudom, hogyan lehet legyőzni a féltékenységet, ami ezeknek az akcióknak az egyik gyenge pontja. Amikor egy helyi közösségben megindul az alkotómunka, sokan megijednek egymás hatásától és kiszállnak, akadályoznak, passzívak lesznek. Nem érzik, hogy közös lenne az ügy.

Stüttgen azt mondta, lényegében a szabadságot állítjuk helyre az alkotómunkával, ami minden lény sajátja, mindenki érzi, de csak megfelelő tudatállapotban lehet ráébredni arra, hogy mindannyiunkban ott van ez a közös pont.

Bingo. Amikor egy ilyen közösségi akció ötletelése beindul, mindig van néhány ember, aki szót ért, és tudja, hogy ez itt a lényeg. De azt nem tudom, hogyan tudjuk ezt továbbadni azoknak, akik még nem látják.