Rest derelye

jeeka Tudatos Túlfogyasztó Szo, 2009-10-31 16:13

Itt van még egy VKF-fogás: bosszú, amiért annyit szívtam a krumpligombócokkal. A rest derelye egy kamu, már ami a derelye részét illeti, bár restnek is csak relatíve nevezném: a derelyét megillető tésztagyúrás-nyújtás-töltés-szaggatás-főzés-pirítás (6 munkafázis, legalább 5 mocskos edény) helyett a tésztakavarás-főzés-pirítás (három lépés, maximum három mosogatnivaló lábos, tányérok fényesre nyalva) egész hivalkodóan könnyűnek tűnik. És az is.

Anyám egyik mesterműve a rest derelye, mindig tökéletesen kerül ki a keze alól. Biztos vagyok benne, hogy az ő tejfölös remekművei az egyik legkomolyabb tényező voltak gyerekkori elhízásomban. Ő a nagyanyjától tanulta, de nem hiszem, hogy a dédi jobban csinálta volna. Mámi ruleZ.

A rest derelye impozáns étel, viszonylag gyors, és míg elkészül, pont van idő hosszá összedobni valami zöldet. Így magában felháborítóan laktató, melósoknak való étel, ettől megtáltosodnak és egy nap alatt kitapétáznak.

Szóltam, hogy könnyű lesz!
Negyed kiló túrót áttörök, de legalábbis egy kicsit megvillázgatom, hogy homogénebb legyen. Beleütök három tojást, itt sózom, és összekutyulom. Megesik, hogy félek, túl tömények lesznek a gombócok – olyankor kicsit felverem a tojás fehérjét – na ilyet ne csináljon senki, mert ettől szétesnek majd a főzéskor.

A tojásos-túrós masszába beledolgozok annyi lisztet, amennyitől nokedli-állagúnál egy cseppel sűrűbb lesz, legyen ez mondjuk négy nagy evőkanál finomliszt. Felrakok egy nagy lábas sós vizet a tűzre, és amíg felforr, jól kikavarom a tésztámat.

Evőkanalakkal szaggatom: a zubogó vízbe mártom a kanalakat, majd az egyikkel kiveszek egy adagnyi masszát a tésztából, a másikkal belesegítem a vízbe. A kanálmelegítés ahhoz kell, hogy a tészta a vízben kössön ki, és ne a kanálon kössön meg. Nem lobogó, csak forrásközeli vízben főzöm őket puhára. Addig...

Libazsíron (gyengébb idegzetűeknek persze tetszőleges zsiradékon) hagymát röptetek, erre szerem ki a készre főtt galuskákat, és jól megpirítom őket, míg egy leheletnyi kis kérget kap a talpuk. Addig tejfölt keverek ki kevés (!!!) pirospaprikával, jó sok sóval (ez a gombóc mindig, mindig sótlan lesz) és némi szerencsendióval, ezt borítom a tetejére. Összerottyantom és durr, mehet az asztalra.

Ha sok az időm és nem sajnálom magam a mosogatás miatt, akkor ezt a tejfölös kutymászt előbb külön lábasban összeforralom, és csak az asztalon öntöm a galeszeimre.

Kanállal tessék enni. Magdi néni, nagyanyám szomszédasszonya is megmondta: a villa pocsékol. És a végén úgyis mindenki kinyalja a tányért.

p.s. Meg kell adni, Magdi néni fénykorában száznegyven kiló volt, nyersen rágta a malac fülét és ma is imádja a tyúk tojóvezetékéből a pörköltet. Hörr. Kisgyerekkoromban többször mondta nekem, hogy egyek, különben sose leszek olyan szép kövér mint ő. Emiatt jó ideig nem akartam enni. Aztán anyámnak ezek a tejfölös cuccai átlendítettek a túloldalra. Emiatt elég sitkán főz9öm meg a rezsderelyét. :-)