Végigfaltunk és piáltunk egy sor galériát Párizsban

jeekabil Fri, 2009-09-25 16:15

Meghívatlan vendégként bementünk megnyitókra, megnéztük a képeket, és főleg azt, hogy hol a kaja, majd rávetettük magunkat. A borok igazán kitűnőek voltak, az úri közönség pedig olyan komoly arccal álldogált a képek előtt, hogy ez még fokozta a gátlástalanságunkat.

Az első galériában teljesen homogén, egyszínű, fürdőszobafalra emlékeztető, felületek lógtak a falakon. Képnek nem lehet nevezni, mert ugye, mindegyik úgy nézett ki, mintha egyszerűen bemeszelték volna a vásznat. Itt kezdtük a piálást, rendkívül jó minőségű fehér és vörösborokkal.

A közönség megdöbbentő módon komolyan vette ezt a semmit, amit a művész kilógatott és árult nekik. Lehet, hogy őket is csak a pia hajtotta – mondhatnánk, de tényleg komoly erőfeszítéssel próbáltak valami értelmet látni ezekbe a meszelt deszkákba, sőt, láthatóan még beszélgettek is róla.

Ez annyira felháborított bennünket, hogy amikor kijöttünk a galériából és rájöttünk, hogy az utcában még töb megnyitó van, elhatároztuk, hogy a többieket is megbüntetjük. Sorra levadásztuk az összes megnyitót.

A következő helyen újságpapírra pingált vízfestményeket tettek közzé, sőt, a galériástól megtudtuk, hogy a baromi ronda vasasztal is eladó, amin szőlős tálak és borospoharak sorakoztak.

Ezeket a maximum tíz perc alatt összehozott festményeket ezer és kétezer-ötszáz euró közti áron vesztegették, és ott helyben gazdára is talált némelyik. Nem voltak csúnyák egyébként, csakhát az áruk bicskanyitogató volt, na. De ez a közönség megérdemli.

Azok az emberek, akik itt, meg az összes töbi galériában tanyáztak, láthatóan abban a hitben úsztak, hogy ez itt fontos és nagy dolog, itt valami történik, amit az utókor majd felmagasztal ésatöbbi.

Eszembe jutott, hogy pár hónapja a Kétfarkú kutyapárt kiállítást rendezett a Boulevard és Brezsnyev galériában, Pesten, és ezen a sok pénzért, kamu magyarázatokkal árult gagyiművészet néhány darabját improvizálták oda, nagyjából a kiállítás előtti éjszakákon. Na, erről van szó.

Ezek a művek, itt a párizsi galériákban, maguk is rendelkeznek önértékkel, de hát ez eltörpül a szalámi és a vörösbor mellett, amit felszolgáltak a megnyitón hozzá.

Nagyjából másfél óra alatt részegre ittuk és degeszre zabáltuk magunkat, így jutottunk el egy galériába, ahol egy tangóharmonikás tántorgott a bejárat előtt. Ott Jééka megragadta az alkalmat, és Edit Piaf-ot énekelt magyarul.

Ma este nyílik az a kiállítás, ami miatt ide utaztunk. Egy csomó fiatal európai művészt állítanak ki, köztük tíz magyart is. Egy hatalmas hallban rengeteg munka lóg. Kérdés, az mennyivel lesz relevánsabb, mint ezek. Ide is nagy zabálást ígérnek.