Az eszmékről

petibatya Sze, 2009-03-18 06:33

Az eszmék és eszme-rendszerek a társadalmi valóságot a társadalmi egyenlőtlenség különböző szintjein létező egyének eltérő csoportjainak a helyzetéből vizsgáló, és a társdalom működtetésének feltétel-rendszereit más és más társadalmi csoportok érdekei mentén újra konstruáló, absztrakt társadalomképek.

A társadalmi változások fejődési ciklusainak alapját minden eddigi társadalom esetében a valóságot hitelesen visszatükröző emberi tudás jelentette, a fejlődés mozgatója és katalizátora pedig az olyan egyén volt, aki a tudást alkotó módon - a közösség érdekeinek figyelembevételével, és a közjót szolgálva - fel akarta használni, és akinek ez a szándéka az adott történelmi körülmények között a hatalom jóvoltából a gyakorlatban megvalósulhatott.

A globális társadalom hanyatlásának megállítása, majd egy új fejlődési pályára állítása sem valósulhat meg másként, csak az egyéneknek a valóságot (az igazságot) visszatükröző tudására alapozottan, a szándékában és eredményében a társadalmi közjó megvalósulásának irányába ható egyéni döntéseken és cselekedeteken keresztül.

Az absztrakciók

Az ember különleges adottsága, hogy képes elvonatkoztatni a valóságtól - absztrakcióra képes - és hogy gondolati szinten a valóság létező elemeiből új, valójában nem létező - absztrakt - formációkat hozzon létre, majd a gondolati formációkat a valóságban is megalkotva azokat a valóság részévé tegye.

Birtokában vagyunk tehát egy földi viszonylatban mindenképpen páratlannak tekinthető olyan képességnek, ami lehetőséget biztosít számunkra - az ember számára -, ha nem is a teremtésre, de a minket körülölelő élettelen és élő környezet átalakítására, megváltoztatására.

Az absztrakció folyamatában az egyén - motivációinak függvényében - az általa ismert valóság lényegesnek vélt elemeit kiemeli, azokat gondolati szinten újrarendezve létrehoz egy új, absztrakt formációt.

Az absztrakt formáció „sorsa” a következők szerint alakulhat:
1.- Amennyiben a „valóra váltás” érdekek és célok megvalósítását szolgálhatja, és létrehozásának materiális feltételei is megvannak, az egyén, vagy az egyének közössége azt megalkotja.
2.- A megvalósítás materiális feltételeinek a hiányában a kommunikációs technikák segítségével - az adott információ rögzítésével és továbbításával - ugyan úgy, mint megvalósulása esetén újabb absztrakciók forrásává válhat.
3.- Ellenérdekeltség esetén, vagy a megőrzését biztosító feltételeknek a hiányában, mint lehetőség időlegesen, vagy véglegesen elvész az emberi közösség számára.

Az embert a szellemi és fizikai képességei, valamint a közösségi létforma együttesen tették alkalmassá az úgynevezett anyagi erőforrásoknak a létrehozására, és a tudásnak, mint erőforrásnak a gyarapítására

Az eszmék

Az emberi társadalmak létező és letűnt formái szintén absztrakt formációk különböző szintű megvalósításának az eredményei.

Az absztrakció e típusánál az egyén a társadalmi valóság személyét érintő elemeit kiemelve hoz létre egy másik, számára kedvezőbb összefüggés és viszonyrendszert, melynek megvalósítási szándéka cselekedetei legfontosabb motiváló tényezőjévé válik.
Amennyiben az így kitűzött cél, és a megvalósítása érdekében kifejtett erőfeszítések eredménye a kisebb, vagy nagyobb közösség boldogulását is szolgálja, úgy az egyént a közösség - az érdekeltek - az egyének hierarchiájának a csúcsára emeli.

„Normális” esetben ez a konkrét cselekedeten nyugvó kiválasztottság, és a vele párosuló bizalmi viszony transzformálódik át a hatalom szellemi és fizikai birtoklásába, végső soron az egyének társas létezését meghatározó - a kiválasztottak által megalkotott és irányított - tényleges hatalmi struktúrákká.

Az eszmék és eszme-rendszerek a társadalmi valóságot a társadalmi egyenlőtlenség különböző szintjein létező egyének eltérő csoportjainak a helyzetéből vizsgáló, és a társdalom működtetésének feltétel- rendszereit más és más társadalmi csoportok érdekei mentén újra konstruáló, absztrakt társadalomképek.

Az eszmék és eszmerendszerek megalkotói az absztrakció folyamatában a társadalmi valóság elemeinek - a társadalmi viszonyoknak és folyamatoknak - a vizsgálatánál a „kiemeléseket” önkényesen végezve, a felállított „jobb modellt” a társadalom egészére kivetítve alkotják meg.

Az így megalkotott modellek időlegesen szolgálhatták, mint ahogy szolgálták is a társadalmak fejlődését, de a különböző eszmék szellemében létrehozott társadalmi rendszerek - a hatalmi hierarchiák törvényszerű bemerevedésének következtében - a megújulásra, az elkerülhetetlen társadalmi változások megrázkódtatások nélküli befogadására alkalmatlannak bizonyultak.

Az így kialakult társadalmi kataklizmák létrejöttében kétségtelen szerepet játszottak a dogmákká merevedő eszmék, melyeknek - mint a társadalmi tudatot meghatározó alapvető tényezőknek - a szerepe az idő előre haladtával az elavult hatalmi hierarchiák létezésének igazolására korlátozódott.

A történelmi múltban megalkotott, majd meghaladott eszmerendszerekhez hasonlóan, ma már a tőkés társadalom eszmerendszere sem tekinthető másnak, mint dogmákká merevedett tézisek kiselejtezendő gyűjteményének.

petibatya