Photo gallery for Őszi kampány a koldusok ellen

Szeged egyike volt az első hazai településeknek, ahol a helyi képviselők megszavazták az ún. "koldusrendeletet", ami (gyakorlatilag) kitiltja a koldusokat a belvárosból. Ezen rendelet "mérsékelt sikerét" látva, a helyi sajtó is rendre beszáll a koldusok elleni kampányba: ráadásul ilyenkor ősszel, amikor úgyis egyre nehezebb idők járnak szerencsétlenebb sorsú lakótársainkra...

Az idén ősszel az alábbi két írással jelentkezett ("kezdte a szezont") a helyi napilap:
http://www.delmagyar.hu/szeged/cikk/hatastalan_maradt_a_szegedi_koldusre...

http://www.delmagyar.hu/szeged/cikk/jo_uzlet_a_koldulas/2028802/

Mintegy azt sugallva, hogy a koldulás "jó üzlet" (így, differenciálatlanul)
és minden utcai "kéregető" búsás vagyonhoz jut a koldus-maffia jól összehangolt tevékenysége folytán...

Alábbi cikket (olvasói levél formájában) erre írtuk válaszul, mert nem mindegy, hogy lakótársainkat milyen irányba befolyásoljuk kiszolgáltatottabb embertársaink megítélését illetően:

http://www.delmagyar.hu/olvasoi_levelek/cikk/szeged_-_a_koldusok_varosa_...

A teljes szöveg:

Szeged - a koldusok városa?

Létrehozva: 2007.09.27

Rossz hírekre ébredhettek a Délmagyarország olvasói szeptember 12. reggelén. Nem, ezúttal nem a menetrendszerű leépítések és megszorítások, a közszolgáltatások privatizálása, de még csak nem is egy újabb távoli terrorcselekmény ronthatta el kedvüket az egyébként gyönyörű kora-őszi napon, hanem egy új, eddig alábecsült veszélyforrás: a koldusok jelenléte.

Kiderült ugyanis, hogy a szegedi anyák már csak félve engedik ki gyermekeiket az utcára a koldusok zaklatása miatt, a hívők pedig a hátsó ajtón osonnak ki a vasárnapi mise után a templomokból, így próbálván elkerülni a tolakodásukat. És, hogy megannyi fiatal szegedi pár házassága a kéregetők átkai miatt romlott meg. Mindeközben sötét és füstös pincehelyiségekben szövögeti terveit a koldusmaffia. A milliók számolgatása mellett azért jut idő az újabb koldus-csoportok beutaztatásának megszervezésére és a szívszorító kéregető táblák saját kezű megírására is. De mindennek immár vége: a helyi lap oknyomozói ugyanis még időben leleplezték a maffiát, szövetségesekre lelve a bátor (és jóérzésű) politikusokban és hivatalnokokban is. Megnyugodhatnak tehát a szegedi apukák és anyukák, misére járók és házasodni készülők, a koldusmaffiának többé esélye sincs!

Elfogadható-e egy monopolhelyzetben lévő vidéki napilaptól, ha a fentihez hasonló történettel áll elő évről évre? Feladata-e egy önkormányzati képviselőnek, hogy az európai humanizmus értékeit félredobva, emberi jogokat sértő módon próbáljon megoldást találni egy sokkal mélyebb problémára? Nem lenne-e szimpatikusabb, ha a helyi napilap a kolduláshoz vezető társadalmi problémák feltárásán, a politikusok pedig ezen problémák valódi megoldásán fáradoznának? Nem érdekelné-e jobban a szegedi polgárokat az, hogy milyen szociális ellátásokat vehet igénybe egy hajléktalanná vált embertársunk? Hogy milyen változások történtek (illetve nem történtek) a hajléktalan-ellátásban és a szociális ellátó rendszer egészében az elmúlt pár évben? Nem gyengítik-e tovább az eleve nagyon gyenge társadalmi szolidaritást az olyan beszámolók és jogszabályok, amelyek a másik emberre, mint eltávolítandó (de legalábbis szégyellnivaló és eltakarandó) tárgyra tekintenek?

A fenti kérdések megválaszolását szegedi polgártársainkra bízzuk. Egyúttal felszólítjuk az önkormányzatot, hogy vonja vissza a véleményünk szerint alkotmánysértő (és, mint kiderült, még csak nem is hatékony) „koldusrendeletet", a Délmagyarországot pedig arra kérjük, hogy a közösségünket érintő tényleges társadalmi problémák feltárásán is munkálkodjon hasonló elszántsággal.