Munka és család?

Néhány hete készült el a FIONA Alapítvány által a "családbarát" munkahelyekről végzett kutatás alapján megírt tanulmány. Most sikerült elolvasnom, úgyhogy megpróbálok írni róla. Mivel a tanulmány viszonylag hosszú, és nem szeretnék unalmas lenni, csak néhány dolgot emelek ki.

A vizsgálatban 36 férfit interjuvoltak meg; egyrészt olyanokat, akik politikai szerepben kerültek kapcsolatba a Családbarát Munkahely díjjal (illetve a nemek egyenlőségének kérdésével), másrészt akik gazdasági vezetőként elnyerték azt.

A politikában dolgozó vezetők véleményével kapcsolatban az első dolog, ami szembetűnt, hogy (bár a fiatalabbak kicsit érzékenyebbek a gender-szempontokra) a többség a munka és a családi élet összehangolását a nők feladatának tartja. (A szerzők egyébként az elméleti bevezetőben hivatkoztak egy 2000-2003 között végzett kutatásra, ami szerint nálunk, több európai országgal összehasonlítva ebben a kérdésben még elsősorban a "konzervatív" értékrend jellemző.)

Érdekes, hogy a megkérdezettek szerint a nők azért képesek ennek a feladatnak a sikeres ellátására, mert "női" tulajdonságaik erre predesztinálják őket (rugalmasak, szívósak, alkalmazkódóképesek). Így persze könnyen legalizálható a nő hagyományos szerepe, méghozzá elég fondorlatos módon, a nők iránti tisztelet attitűdjébe burkolva...Elfogadják tehát a meglevő szerepleosztást, bár a kutatók szerint nem derült ki, hogy valóban egyetértenek-e vele, vagy csak leírják.

Elkeserítő az is, hogy azok, akiknek feladatuk lenne a témával foglalkozni, nagyon kevés családbarát intézkedést, ötletet, működő gyakorlatot tudtak megemlíteni, miközben pozitívan viszonyultak a kérdéshez. Tehát jó lenne, ha tenne valaki valamit az egyenjogúságért, a nők munkavállalásának megkönnyítése érdekében, csak ne nekik kelljen, és ne kelljen a rögzült attitűdökön változtatni...

Sokan belátták viszont, hogy ha a családbarát intézkedések elsősorban a nőket célozzák meg, az a jelenlegi hagyományos szerepleosztás megmerevedéséhez vezet.

A megkérdezett cégvezetők közül sem mindenki volt tisztában azzal, mit is jelentene a "családbarát" munkahely (volt pl. olyan, aki a vállalat munkabiztonsági intézkedéseit említette...), de a legtöbben a rugalmas munkaidő szerepét emelték ki. A céges rendezvényeket is ide sorolták, pedig azok éppen a családi együttlétekre fordított időt csökkentik.

Érdekes hogy a nemek közti hagyományos munkamegosztás kérdését a legtöbben elválasztották az esélyegyenlőségtől. Ők is elsősorban a nők feladatának tartják a háztartásvezetést.

A cégvezetők a politikusoknál tájékozottabbak voltak a "családbarát" intézkedések terén, hiszen ők próbálkoznak ezek megvalósításával.

Vicces, hogy mindkét csoportba tartozó férfiak úgy gondolják, a magyar társadalom túlságosan konzervatív, tradicionális, az emberek gondolkodása nehezen alkalmazkodik a megváltozott szerepekhez, és nagyon sajnálatos az egyenlőtlenség, de ők maguk is ezekben a sémákban gondolkodnak, illetve nem hiszik, hogy tehetnének valamit a változásért.

Idéznék néhány érdekesebb véleményt is:

"Végülis a biológiai fejlődés vagy a társadalmi fejlődés, vagy a rend, amit valaha annak kaptunk, teljesen mindegy, hogy milyen filozófiai felfogásból indulok ki, azért egy munkamegosztást feltételez, egy biológiai mentalitásból adódó munkamegosztást. Na, most ugye, ha ez felborul valamikor, akkor ugye a következő generációkban is fel fog borulni.

"Vezetőként nekem mindig nagy fájdalmat okozott, mikor egy fiatal kolléga családot alapított, és azután emiatt kevésbé számíthattam rá, és volt olyan kollégám, akivel ma is nagyon szívesen dolgoznék együtt, de már azt hiszem, a harmadik gyermekét hozta világra, és ahogy elnézem őket, meg sem állnak ötig. De hát ők így döntöttek, így döntöttek, pedig nagyon jó kolléga."

"Én úgy gondolom, hogy egy férfinek, nőnek ez normális funkciója, ugye, a férfi, hogy megteremtse, a nőnek pedig az, hogy ennek a komoly hátterét biztosítsa. Tehát nem kirekesztés, vagy hogy neked ez a dolgod. Nem! Itt sajnos felcserélődött a világ. … Mert nálunk ez úgy működik, én nem kérem azt soha, hogy ássa fel a kertet, hogy nekem építkezzen, betonozzon, de ő sem kér meg, hogy mit tudom én, pucoljak odabent, vagy porolgassak, vagy stb. Tehát nálunk, mi funkcionálisan élünk. Ő megfőzi a vacsorát, én megteremtem a hozzávalót."

Persze a kutatásból még elég sok minden kiderül, és ez a kis cikk elég szubjektív lett, úgyhogy mindenkit bíztatok az olvasásra.

Innen lehet letölteni (87 oldal...):

http://fiona.org.hu/hirek/20070402.shtml