II. LMV hétvége

Mező Jancsi LMV! Aktivista Klub Pécs Sze, 2007-04-11 22:24

[img_assist|nid=1269|title=Almásháza|desc=|link=popup|align=left|width=200|height=126]

Idén március 30. és április 1. közt második alkalommal került sor az országos LMV hétvégére, ezúttal Almásházán. Vendéglátóink Mező Jancsi és családja voltak. Almásházáról egyébként annyit érdemes tudni, hogy egy hangulatos kb. 60 lelkes kis zsákfalu Zalaegerszegtől 25 km-re a Balaton irányába, erdők veszik körbe, közel van Hévíz, Keszthely, és Kehidakustány.

A ház hatalmas, rengetegen elférnek benne. Én már 28.-án csütörtökön odautaztam, és segítettem megvenni az élelmet a hétvégére. A zalaegerszegi piacon vásároltunk be zöldséget, tojást, és tejtermékeket. Igyekeztünk helyben termelt biotermékekből vásárolni, de nem volt könnyű dolgunk. Saját tapasztalatból mondom, hiszen a tojásvásárlást rám bízták. Találtam is egy helyi termelőt, de rövid kérdezősködés után kiderült, hogy ő szóba sem jöhet! Büszkén újságolta ugyanis, hogy az összes csirkét ketrecekben tartják, és hetente vágják őket “frissítendő az állományt”. Udvariasan elköszöntem tehát, és egy másik termelőtől vettem meg amit kellett. A zöldségekkel szerencsénk volt, sikerült találnunk egy bio-gazdálkodót, és a legtöbb dolgot tőle vettük meg. Az első nap el is ment a különféle dolgok megvásárlásával, és még a második nap első fele is, mert nem volt mibe elhoznunk a házi tejet.

Az idő eléggé borongós volt az első nap, így féltem, hogy végig ilyen marad, és lőttek a szabadtéri programnak, de szerencsére nem így alakult. Másnap, reggel gyönyörű verőfényes napsütés fogadott, és végig jó volt az idő. A csapat többi része pénteken, illetve szombaton érkezett. Péntek délutáni programunk a falu környékének megtisztítása volt a sok szeméttől, amit – mint megtudtam – két családnak lehet köszönni, akik már 10 éve odahordják a szemetet. Nem is tudtuk összeszedni az összeset, pedig 40 zsákkal gyűjtöttünk össze. Volt ott minden, zokni, cipő, nejlonzacskó, műanyag flakon, műtrágyás zsák, szekrény, rossz Tv, állateledeles zacskó, rovarirtó szeres palack, sörös doboz, szóval bármi, amit az ember el tud képzelni, még az is amit nem. Annyi szemetet szedtünk össze, hogy lehetetlen lett volna többet elszállítani, és még maradt bőven a legközelebbi alkalomra is.

Szombat és vasárnap délelőtt a szellemi munkára helyeződött a hangsúly, megérkeztek már Tracey-ék is Budapestről. A főbb témák voltak:

  • Merre tart a zöld mozgalom
  • LMV fesztivál szervezése a nyárra
  • Globál projekt
  • OT 2008 Pécs
  • Alternatív internetes portálok ma és a jövőben (indymedia.hu, lmv.hu)

A résztvevők: Mező Jancsi, Tracy, Bill, István, Nándi, Lévai Gábor, Baumann Timi, s még sokan mások. Az első kérdést Jancsi vetette fel: mi a helyzet a hazai zöld mozgalomban, tényleg valamiféle krízist élünk meg? Kell-e új utakat keresni? Valóban ugyanolyan eszközökkel/gondolkodásmóddal dolgozunk, mint a minket körülvevő paradigma? Vannak “főcivilek”, “öko-menedzserek”? Ideálisak-e a körülmények egy zöld párt megalapításához ma Magyarországon? Kiüresedett-e a civil eszköztár, szükséges-e egy (újabb) zöldpárt megalapítása?

A kiindulópont Szentistványi István, Schmuk Erzsébet, Schiffer András vitaindító véleménye volt, melyet még az idei, Zöldek Országos Találkozóján fogalmaztak meg.

Elhangzott, hogy felesleges addig pártalapításról beszélni, amíg a civil keretek is gyengék. Mostanában tapasztalható tendencia a zöld mozgalom aprózódása, atomizálódása, és egyfajta lemorzsolódás is.

Felmerült, hogy esetleg összefüggés van a napjainkban tapasztalható kormányzati forráselvonás, és a negatív tendenciák közt. Ez azért furcsa jelenség, mert annak idején például a Duna Körnek sem voltak forrásai, és mégis nagyon hatékonyan tudott fellépni, így arra jutottunk, hogy nem szabad kizárólagossá válnia az anyagiaknak, a szemlélet, a cselekvés a legfontosabb, ehhez pedig egy bizonyos határig nem feltétlen kell pénz. Úgy tűnik a folyamatnak a pozitív oldala, hogy az oda nem illő emberektől megtisztul a zöld mozgalom, bár elhangzott az is, hogy kevés a megélhetési zöld.

Fontos észrevétel volt a pártalapítás kapcsán, hogy egy megosztott zöld mozgalomnak nem lenne szabad pártalapításba fognia, és inkább az emberek, a társadalom mozgósítása a lényeg. Előfordulhat, hogy a civil világból is kiábrándultak az emberek, ezért inkább ezekkel a problémákkal kell törődni. Az igazság az, hogy például az Élőlánc esetében az egész türelmetlenül zajlott, és nem voltak megfelelőek a külső-belső körülmények. Ugyanakkor kimerülőben van a civil eszköztár is, sok beruházást nem sikerült megakadályozni mozgalmi eszközökkel az utóbbi időben. Vannak azért sikeres civil akciók is, mint a Zengő megvédése, a szemétégetés és a GMO elleni kampány. Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy a pártalapítás az elitváltást, és a zöld mozgalmat egyaránt segítené.

Minden kudarcban van egy kis siker. A lényeg, hogy próbáljunk elérni egy kitűzött célt, és ha csak egy részét sikerül, annak is örülni kell (például: Barát utca) Lehet, hogy az eszközök bővítése szükséges mondjuk Paks esetében is, mivel Magyarországon nem tud az atomenergia elleni mozgalom köré szerveződni a zöld mozgalom úgy, mint nemzetközi szinten. Fontos az integrált gondolkodás: nem szervezetekben, hanem célokban kell gondolkodni.

A megjelentek komoly problémának tartották, hogy hiába tiltakoznak valami ellen az emberek, a döntéshozók hajlamosak kiskirályként viselkedni, s figyelmen kívül hagyják az őket megválasztók akaratát. Az emberek sajnos közönyösek az ilyen tapasztalatok miatt, s ez azt a meggyőződésüket erősíti, hogy az elit úgy is azt csinál, amit akar, ezért nincs értelme tiltakozni sem. Ezek egymást erősítő folyamatok. A probléma tehát az, hogy ha az emberek nem változnak, akkor az elit sem fog, hiszen minden közösség olyan vezetőket kap, amilyent megérdemel. Ha azt szuggerálják magukba, hogy semminek sincs semmi értelme, akkor a valóságban is az fog történni, amit gondolnak, s nem lesz befolyásuk a folyamatokra. Igazából talán nem a politikát kell megváltoztatni, hanem az emberek gondolkodását, a saját gondolkodásunkat. Fontos, hogy ne csak a felszín változzon, ezek a változások mélyrehatóak legyenek. Az elit újratermeli önmagát. Csak úgy válhat valaki az elit részévé, hogyha elfogadja azokat a játékszabályokat, amelyek alapján a rendszer ma is működik. Tehát az elit-váltás önmagában nem old meg semmit. Érdekes kérdés a magyarországi helyzetet tekintve: az utcai civil nyomásgyakorlás hatékony-e? Nem kellene más formákat keresnünk? Hogyan tudunk a ’civilek megint valami ellen” megítélésből a “civilek valamiért” megítélés alá esni?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy Magyarországon nem létezik felelős döntéshozatal. Előkészítetlen adhoc döntések vannak, melyek többnyire pártalapon és pártérdekek mentén születnek meg.

Megfogalmazódott az a kérdés is, hogy mi lehet az oka ennek a teljes apátiának, s az erkölcsi tartás teljes hiányának, ami a magyar társadalmat jellemzi. Jószerével mindenbe képes belenyugodni, mindent képes elviselni, s ez egy teljesen szétvert, atomizált társadalom képét mutatja. Példa erre az öszödi beszéd, mely igazából az ingerküszöböt növelte csupán, s a kezdeti felháborodás nem vezetett tartós változásokhoz. Az emberek többsége sajnos már rég eljutott odáig, hogy nincs értelme semminek, a dolgokon változtatni úgysem lehet.

Elhangzott az is, hogy a reménytelen nagy ügyek helyett, inkább a kisebb jelentőségű, de könnyebben sikerre vihető helyi tevékenységekre kéne koncentrálni. Kis helyi ügyekre, mint például: a közvetlen kereskedelem erősítése kis közösségeken belül. Ezt az emberek jobban elfogadnák, saját bőrükön érezhetnék: joguk és lehetőségük változtatni az életükön, nem olyan kiszolgáltatottak, mint amennyire azt a mostani paradigma sugalja.

Ezt árnyalja az a vélemény, hogy sokszor nincs más lehetőségünk: sokszor fölszisszen az ember, s az igazságérzete nem hagyja nyugton, tenni kell az igazságtalan, néha reménytelen ügy megoldásáért. És talán soha sincs reménytelen ügy. A fontos, hogy akik kiállnak valami mellett, azok higgyenek benne, s akkor képesek lehetnek megvalósítani azt. Példa erre a Zengő. Igazi változások azonban csak sok ember támogatásával érhetők el. Lehetnek helyi győzelmek egy-egy nagyobb ügy kapcsán is, de az összképen, az általános helyzeten csak a társadalom többségének támogatásával lehet változtatni. Szükség van persze a mozgalomra, de fontos az is, hogy lokális közösségeket építsünk fel, helyi ügyekkel. Ezek a közösségek már megvannak, csak még nem elég erősek, vagy lehet, hogy a paradigmaváltás hiányzik, azaz nincs meg az aktív közösségi együttlét a spontán ötletelés, a példamutatás a külvilág számára.

Nagyon fontos a fiatalok szerepe. A mai világ elveszi a hitet a fiataloktól, s teljesen nihillistává teszi őket. Ezen kéne változtatni, olyan közösségeket teremteni, ahol értelmet találhatnak az életüknek, s célokat kaphatnak, amikben hihetnek. Eszköz lehet ebben táborok szervezése, s célszerű olyan programokat hirdetni, melyre a legtöbb fiatal szívesen eljön, s nem csak egy rétegnek szól. A probléma az, hogy sok zöld szervezet csinál programokat gyerekeknek, de ezek már nem érintik a középiskolás korosztályt, akiknek a bevonása pedig a legfontosabb lenne.

Komoly kérdés hogyan lehet szubkultúra formájában tovább vinni a zöld dolgokat? Magyarországon az emberek nem találkoznak olyan szembetűnő, közvetlen problémákkal, mely segítené a mozgalmat az egységesedési folyamatban, abban, hogy valóban kiterjedté válhasson. Egyes vélemények szerint fontos lehet a hippi mozgalom szerepe, mint egy olyan példa, mely követendő bármely mozgalom számára. Mások úgy vélik ezt a dolgot már nem lehet feléleszteni, s ez egy ideológia csupán, ami köré nem valószínű, hogy szervezhető lenne bármilyen mozgalom. Viszont felmerül, hogy akkor milyen más ideológia köré lehetne szervezni? Egyáltalán lehet-e valamit ideológia nélkül csinálni?

Felmerült a vita során azaz óhaj, hogy szükség lenne a valóságból történő kiszakadásra, gondolatformálásra és feltöltődésre. Az OT vagy Kapolcs ezt sokaknak nem képes nyújtani a nagy nyüzsgés miatt. Ezért jó ötlet, egy aktivista tábor, egy olyan kis faluban, mint Almásháza. Itt már megtörténtek az előkészületek egy ilyen jellegű rendezvény lebonyolítására.. A résztvevők megtanulnák, hogy a kis falvakat nem eltüntetni kell, hanem megóvni és újra felfedezni (“A kicsi a szép”). Felvetődött a kérdést, hogy mennyire működne ez Magyarországon? PL: A Globfeszt szervezésénél is kiderült, hogy a magyar egy rendkívül “értelmiségi” társadalom. Annyira más az egyes emberek gondolatvilága, hogy nagyon nehéz az együttműködés. A zöld mozgalom egy nagy fa: egyre több a friss hajtás, a zöld ág, azonban egyre kevésbé látjuk a törzset. Hol van ez a törzs, mi a közös alap?

Talán a beszélgetések helyett más dolgok kapcsolhatják össze az embereket. Közeli problémára van szükség ahhoz, hogy az emberek egységbe kovácsolódhassanak. S ez az, ami sok esetben még hiányzik. Az sem baj, ha egy probléma kevésbé látványos, a lényeg, hogy az emberek fontosnak érezzék, ismerjék fel a problémákat, s az arra adott alternatíva segítsen az egyes egyéneknek a belső harmónia megteremtésében. Az Angliában szervezett, úgynevezett protest camp-ek szerepe jött elő pozitív példaként, de ezek látható probléma ellen szerveződtek. Fontos az is, hogy megmutassák a gyakorlati hasznát egy-egy alternatívának az emberek számára. Nem elég beszélni ezekről, hanem kézzelfoghatóvá is kell tenni, különben nem lesz hiteles.

Az LMV hétvége utolsó napján – azaz vasárnap délelőtt került sor a második megbeszélésre, melynek témái voltak:

  • LMV fesztivál
  • OT 2008


OT 2008.


? Nagy figyelmet kellene fordítani az OT hitelességére: újra-papír használata kizárólag,

papírtörülközők helyett textiltörülközők, italautomaták negligálása, helyi élelmiszerek, vegetáriánus étkezés javítása, környezettudatosabb úticsomagok (tetrapack, műanyag mellőzése amennyire lehet), stb…

● Az OT koncepcióját újra végig kellene gondolni: mi vele a célunk, s mennyire elégedettek

vele a hazai zöld szervezetek (mozgalom lista: egy lehetséges diskurzus helyszíne?)

● A zöld mozgalom atomizálódott, egy szerteágazó fa, a fő “törzsét” egyre nehezebben látni,

talán hiányzik a közös szellemiség, az integráló erő. Az OT-n ezen belső kérdések nem kapnak teret.

● Az OT kissé kiüresedett, egyre többször hallunk elégedetlen hangokat, ezek új kérdéseket

vetnek fel.

● A nyitó plenáris ülés unalmas, nem kellene politikusokat meghívni, vagy ha jön

politikus, magánemberként, résztvevőként vegyen részt az OT-n. ez a Fórum rólunk

szól(na). Miért engedjük, hogy a politikusokat védő gorillák elrontsák a hangulatot? Minden véleménykülönbség ellenére, ha jön politikus, akkor azt “barátként” kell fogadnunk, nem kell félnie tőlünk!

● Sokkal inkább föl kellene vállalni a zöld mozgalomnak a szélesebb társadalmi problémákat,

ennek a zöld OT teret adhatna, hisz ezek a problémák nem leválaszthatóak a környezeti problémákról. Ellenérv: az érvelés jó, az idő azonban (mikor a zöld mozgalom belső problémákkal, komoly anyagi nehézségekkel küzd) nem alkalmas.

● Hiányzik az OT fórum-jellege, ahova külső szemlélők is bátran becsöppenhetnek. A

debreceni OT-hoz hasonlóan lehetne filmfesztet, akciókat szervezni a városban. A kifelé nyitás nagyon fontos lenne, hisz a zöld mozgalom jelenleg hazánkban elég zárt. A külső programokra el kellene különíteni egy külön keretet.

● Az OT kissé személytelenné vált, s a kialakult érdekviszonyok miatt nyíltan nem beszélünk

belső problémáinkról, megosztottságunkról. Az egymás iránti türelem, tolerancia nagyon gyenge. Valóban mi vagyunk a változás, amit a világban látni szeretnénk?

● Közös múltunk, jelenünk talán van, de közös jövőképünk? Nagy szükség lenne rá.

● Közösségérzésre lenne szükség, meg egy kis fesztivál-hangulatra is, túl sok a szakértés,

kevés az érzés. Ez az “okos emberek mondanak okosakat” nem jó a közösségi munkára, építkezésre nézve. Sokkal több valóban közös műhelymunkára lenne szükség, mely a közös tudáson, tapasztalaton, játékon alapszik. A szekciók ne az előkészített állásfoglalások nyelvtani átfogalmazása legyen, hanem egy aktívabb, élőbb együtt-működés. Több kooperációt elősegítő technikát kellene bevonni, ötletrohamokat, játékokat tartani.

● Külső, képzett moderátort lehetne bevonni a vitákba, valamint közösen lefektetett

vitaalap kellene, hogy ne a “nagyobb hangú dominál” érv érvényesüljön.

● Az OT-t meg kellene előznie egy olyan fórumnak, mely tisztázná ezeket a kérdéseket, s

amely teljesen nyitott.


LMV fesztivál és LMV.hu


Az alap kiindulás az volt, hogy az LMV fesztivál elsődleges szerepe az alternatív életmód, és munka gyakorlati bemutatása az elmélet helyett. Az ellenvélemény szerint viszont az életmód magánügy, mindenki úgy szervezi azt, ahogyan jónak látja, és nem szabad ebbe kívülről “erőszakosan” beleszólni.

Ismét előjött az integráció hiányának problémája. Hiányolták a közös elveket, az együttműködést, hitet, és az egymás iránt figyelmet és türelmet a mozgalmon belül. Ha ez egymás irányába hiányzik, akkor miféle változást akarunk elérni?

Új kérdésként vetődött fel az LMV weboldal. Felmerült egy olyan ötlet, hogy esetleg regisztrációssá kéne tenni az oldalt, de ezt gyorsan elvetettük, mivel rendkívül visszavetette volna a látogatottságot, és senkit sem cél kizárni a fórumozásból. Ha valaki esetleg hülyeséget is ír, korrekt válaszokkal ez a helyzet kezelhető. Szóba került az indymédia helyzete is, amiről a résztvevők többsége sajnálattal állapította meg, hogy már nem az, ami régen volt. Ennek okát abban vélték felfedezni, hogy eltűntek azok a cikkírók, akik színvonalassá tették a portált. Olyan szerkesztési elvek érvényesülnek ugyanis, amelyek túlságosan preferálják a gyengébb színvonalú cikkeket, és azokat helyezik a főbb helyekre. Az indy ezáltal elvesztheti sokszínűségét, szűkülhet a tematika, és belterjessé válhat az oldal. A résztvevők az lmv.hu-t az indy mellet és nem ellen létező közösségi portálként képzelték el. Probléma az lmv.hu-val, hogy nem mindenben felhasználóbarát, a látogató néha nehezen igazodik ki rajta. Ötletként felvetődött, hogy ikonokkal, szimbólumokkal interaktívabbá, egyszerűbbé tehető a honlap, és felkerülhetne rá egy a Porto Allegre-i folyamatot bemutató rész is (régebben: lehetmasavilag.hu). Hasznos lenne mindemellett a középiskolások felé propagálni a fórumot, bemutatni mi az LMV-t, mit csinál, miért tevékenykedik? Az ezzel kapcsolatos munkaanyag már készülőben van. Kritikaként fogalmazódott még meg, hogy esetenként az LMV oldal tartalma unalmas, nem megoldáskereső, hanem inkább leíró jellegű.

Az együttműködés hiányából fakad a hálózatépítés hiánya is. Bár itt nem is a nagy hálózat kiépítése, hanem a kis szereplők bevonása szükséges. Nehéz az új emberek bevonása is, mivel kezdeti lelkesedésük ellenére irányítás és koordináció nélkül nem lesz hatékonyan működtethető a dolog. Ennek feltétele persze a közös felelősség és döntések rendszere, mely Pécsett talán már működik. Azonban mindennek feltétele még a csoportidentitás, és egy közös ügy, ami mentén az előbbi kialakulhat. Az LMV esetében megvannak a közös pontok, és rendelkezésre áll a virtuális, és kommunikációs tér. A csoportidentitás erős, de lassan alakul ki.

Volt még egy kedves esemény az ott tartózkodásunk során. Szombat délután a faluban húsvéti fesztivált rendeztek. A kevés helyi lakos miatt az egész inkább egy bensőséges családi rendezvényre hasonlított (egyébként a Mező családdal együtt alig laknak a faluban ötvenen). Volt tojásfújás, csokoládé- és cukorkaevő verseny, és gólyalábas futóverseny. Rég voltam olyan meghitt, természet közeli csendes faluban, mint Almásháza. Ideális helyszíne volt a II. LMV hétvégének, várjuk a folytatást!

Várunk szeretettel minden új ötletet, pontosítást, hozzászólást!

A véleményeket formába öntötte:

Mező János

Pálfy András

Még több fotó:

http://www.manografia.hu/blog/003_lmvhetvege/index.html