Aláírásgyűjtés a Dunáért

Hajósy Adrienne Szo, 2007-03-17 13:11
Levél

Dr. Szili Katalinnak az Országgyűlés elnökének,
Dr. Sólyom Lászlónak a Magyar Köztársaság elnökének
Gyurcsány Ferencnek a Magyar Köztásaság miniszterelnökének

A hágai eljárás lezárását jelentő, új, magyar-szlovák államközi szerződés kötése az államok feladata. A természeti értékeket féltő közember a Duna érdekében mást nem tehet, mint emlékeztet a probléma megoldatlanságára, és kéri, hogy a most felgyorsult tárgyalásokat gyorsan és eredménnyel zárják le.

Az eredményt számunkra - a hágai ítélettel és az EU normákkal összhangban - a Duna vizének környezeti szempontokat kielégítő megosztása jelenti majd, mert a Szigetköz kárainak mérséklése nem lehetséges a Duna vízmennyiségének jelentős növelése nélkül.

Az idő nagyon múlik. A jelen levelet jegyző civil környezetvédők kérik, hogy mielőbb szülessen meg a magyar-szlovák megállapodás a Duna ügyében - a jövő nemzedék előtt is vállalható - új szerződésről. Váljon mielőbb történelmi múlttá a bős-nagymarosi ügy, és a Duna hömpölyögjön ismét határfolyóhoz illő méltósággal a szigetközi szakaszon.

Kelt Kecskeméten,
a Környezet- és Természetvédő Szervezetek XVII. Országos Találkozóján,
2007. március hó 18. napján

Tájékoztató anyag

Néhány évtizede a Szigetköz még a Kárpát-medence csodaszép, érintetlen tája volt. A nagy természet- átalakításról, a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerről, 1977-ben kötött szerződést Magyarország és Csehszlovákia. Hiába vált később nyilvánvalóvá, hogy a vízlépcsőrendszer nemcsak energiát fog termelni, hanem súlyos környezeti károk forrása is lesz, az építkezést már nem lehetett teljes mértékben megakadályozni. Az egész terv ugyan nem valósult meg (nem épült meg a nagymarosi gát, és a bősi erőmű nem jár csúcsra), azonban a Dunát 1992 októberében a csehszlovák fél eltérítette a medréből, és üzembe helyezte a bősi erőművet. A Szigetköz élővilága, vízkészletei, a táj megmaradása veszélybe került.

Az építkezést a kezdetektől ellenző civilek állásfoglalásaiból, kéréseiből mutat be néhányat a jelen gyűjtemény, és. tartalmazza a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének a Duna és mellékágrendszereinek vízellátására vonatkozó mondatait.
[img_assist|nid=1115|title=|desc=|link=popup|align=left|width=97|height=140]
A Duna elterelése óta eltelt időben a pozsonyi mércénél a vízhozam átlaga 2113 m3/s, a rajkai mércénél 415 m3/s volt, ez a teljes hozam 19 százaléka. Az eltelt 5252 nap alatt a Dunán 956 milliárd köbméter víz folyt le, amelyből a Duna szigetközi szakaszára csak 188 milliárd köbméter jutott, mert a szlovák fél 768 milliárd köbméter vizet terelt a bősi erőműre.


Szeged, 1992 február

Alulírottak, a Környezetvédő, Természetvédő és Zöld mozgalmak országos találkozójának résztvevői, elutasítjuk a bősi vízlépcső üzembehelyezésének bármilyen variánsát.
Azt akarjuk, hogy a Duna maradjon eredeti medrében.
Üdvözöljük az Országgyűlésnek és a kormánynak a dunai vízlépcsőépítésről szóló, 1977. évi szerződés felmondásáról kinyilvánított szándékát.

Gödöllő, 1997 március

A magyar környezetvédők támogatják a magyar Országgyűlésnek és a kormánynak a hágai Nemzetközi Bíróság előtt a Memorial záró fejezetében kifejtett álláspontját. A nemzetközi jog elveinek megfelelően, a két ország jogvitáját csak a Csehszlovákia által egyoldalúan megvalósított folyóelzárás előtti állapot visszaállításával, a Dunának az eredeti mederbe engedésével lehet megoldani. Más út nincs az érintett térség természeti értékeinek, mindenekelőtt az ivóvízkészleteknek és az ártéri ligeterdők élővilágának megmentésére.
A környezetvédők javasolják, hogy a két ország közösen valósítsa meg a súlyos károkat szenvedett térség ökológiai helyreállítását. A környezetvédők azt szeretnék, ha a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete előírná, hogy Magyarország és Szlovákia - mint EU tagságra törekvő országok - az Európai Unió vízügyi politikájában lefektetett irányelveket alkalmazza a döntés végrehajtását célzó, a Külön Megállapodásban is rögzített fél éves tárgyalássorozaton. A magyar-szlovák jogvita a történelmileg meghaladott folyócsatornázásról és a környezeti értékek védelméről, a jövő létfeltételeiről folyó vita is egyben. A magyar környezetvédők álláspontja szerint az európai normák alkalmazása szükséges az ítélet végrehajtásakor.
A Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer által fenyegetett térség, a Szigetköz és a Csallóköz élővilágát és felbecsülhetetlen értékű ivóvízkészleteit éppúgy kötelességünk megőrizni a jövendő generációk számára, mint a trópusi erdőket, a tundrákat, az óceánok és tengerek élővilágát.

A Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének 140. pontja

Egyértelmű, hogy a beruházás környezetre gyakorolt hatása és következményei szükségképpen kulcs- kérdések. A bíróság előtt mindkét fél által bemutatott nagy számú szaktudományos jelentés, bár kö- vetkeztetéseik gyakran ellentmondanak egymásnak, bizonyítékok sokaságát nyújtja arra, hogy ez a hatás és ezek a következmények igen jelentősek.
A környezeti kockázatok megítéléséhez a jelenlegi normákat kell figyelembe venni. A 15. és 19. cikkek szövegében nemcsak említést nyer, de egyenesen előírásként jelenik meg, hogy a feleket folyamatos - ezért szükségképpen kibontakozó - felelősség terheli azért, hogy fenntartsák a Duna vizének minőségét és védjék a természetet.
A bíróság tudatában van annak, hogy a környezetvédelem területén éberségre és megelőzésre van szükség, mivel a természeti környezetben okozott károk gyakran vissza- fordíthatatlanok, illetve az ilyen károk helyreállításának velejárója a helyreállítás lehetőségeinek korlátozottsága.
Az emberiség a történelem során, gazdasági és egyéb okok miatt, folyamatosan beavatkozott a természet rendjébe. A múltban ez gyakran a természetre gyakorolt hatások figyelmen kívül hagyásával történt. Az új tudományos ismereteknek köszönhetően, és mivel az emberiség egyre jobban tudatára ébred az őt - a jelenlegi és a jövőbeni generációkat - fenyegető veszélyeknek, melyeket ezeknek a beavatkozásoknak a meg- gondolatlan és mértéktelen gyakorlása idéz elő, új normák és szabványok alakultak ki, amelyeket az elmúlt két évtizedben nagy számú okmányba foglaltak. Ezeket az új normákat nemcsak akkor kell figyelembe venni, és az ilyen új szabványokra nemcsak akkor kell kellő súlyt helyezni, amikor az államok egy új tevékenységet mérlegelnek, hanem a múltban megkezdett tevé- kenységek folytatása során is. A gazdasági fejlődés és a környezetvédelem összeegyeztetésének szükségességét találóan fejezi ki a fenntartható fejlődés fogalma.
A jelen ügy szempontjából ez azt jelenti, hogy a feleknek közösen újból tanulmányozniuk kell a bősi erőmű működésével kapcsolatos környezeti hatásokat. Különösen kielégítő megoldást kell találniuk a Duna régi medrébe és a folyó mindkét oldalán levő mellékágakba bocsátandó vízmennyiséget illetően.

Pécs, 1998 március

1. A törvényesség helyreállítását és a teljes nyilvánosságot követelve, az Országos Találkozó fel- szólítja a kormányt, hogy teljesítse az 1998. február 28-i kiáltványban foglalt követeléseket.
2. Az Országos Találkozó támogatja a Duna mozgalom (Duna Kör, Reflex, Göncöl Alapítvány, Tisza Klub) és a vele együttműködő szervezetek kormánnyal kezdeményezett tárgyalásait. A tárgyalások fő célja, hogy a hágai ítélet alapján méltányos magyar-szlovák államközi megállapodás születhessen a Duna ügyéről. A Duna-mozgalom támogassa a Duna rehabilitációja érdekében a szigetközi szakaszra a WWF javaslatot, a Szigetköz alatti szakaszra a hagyományos szabályozásról készült holland javaslatot. Tegyenek meg mindent, hogy még kavics kitermelő cégek érdekei miatt se töltsék fel a dunakiliti tározót.
3. Az Országos Találkozó támogatja az Országgyűlés elé terjesztett, a hágai ítélet végrehajtásáról szóló ötpárti határozati javaslatot. Kéri az Országgyűlést, hogy még a jelen ülésszakon hozza meg határozatát.
4. Az Országos Találkozó felkéri a Duna mozgalmat, hogy minden lehetséges jogi eszközt használjon fel a jelen határozat végrehajtására.

Szombathely, 2003 március

A Dunát tíz és fél éve terelték a bősi erőmű csatornájába. Azóta a szigetközi szakaszon a Duna medrébe az eredeti vízmennyiségnek csak 10-20 százaléka jut. Drasztikusan csökkent a talajvíz szintje, a szigetközi Duna-mellékágak egy része kiszáradt. A megmaradt ágak iszaposodnak, a medrek nagy részét már teljesen ellepték a hínárok. Veszélyben vannak a térség ivóvízkészletei. Eltűnőben van a csodálatos szigetközi vízrendszer, és fokozódó mértékben károsodik, pusztul a térség értékes élővilága.
A károk mérséklése nem lehetséges a Duna víz- mennyiségének jelentős növelése nélkül. Ezért Magyarországnak és Szlovákiának mielőbb meg kellene egyezni a Duna vizének - környezeti követelményeket kielégítő - megosztásában, ahogyan azt a hágai ítélet előírja. A megegyezés, a szerződés kötése a vízmegosztásról az állam joga és feladata. A természetet féltő közember a Duna érdekében mást nem tehet, mint emlékeztet a hágai eljárás lezárásának szükségességére, és kéri, hogy kezdődjenek meg az országok közti tárgyalások a vízmegosztásról.
Az idő nagyon múlik, és a környezeti károk sokasodása miatt most már minden egyes nap számít. Ezért ismét kérjük a kormányzatot, kezdje el a tárgyalásokat a Duna ügyében - a jövő nemzedék előtt is vállalható - új szerződésről. Váljon mielőbb történelemmé a Duna elterelése, és a folyam ismét határfolyóhoz illő méltósággal hömpölyögjön a szigetközi szakaszon.