A Historica-szobor / Historica Monument

ror Rhythms of Resistance Budapest Sze, 2016-03-09 19:39

English - below.
Hisytorica-szobor ez a hely, ahol kitűnő alkalom nyílik arra, hogy feltegyük a kérdéseket, amelyeket már biztos ti is feltettetek magatoknak:
Kezdetnek felidézem a jugoszláv feminista, Lidia Sklevicky híres – legalábbis a feministák körében híres kijelentését, a nyolcvanas évekből. Sklevicky gyerekkönyvektől emlékművekig tekintette át történelmi valóságunkat, és azt mondta: több említés esik és több szobor készült lovakról, mint nőkről.
Ez a szobor a Historica címet viseli, de ez lenne a helyes cím: TÖBB LÓ, MINT NŐ. Ez a szobor az itt éppen hiányzó, de mindenütt jelenlévő hőst, a férfit ábrázolja valójában – ennek bizonyítására nézzük meg a felavatási ceremóniát, és máris látni fogjuk, hogy kizárólag férfiak sorakoztak fel itt, annak a két államnak a legmagasabb rangú képviselői, amelyek a szoborprojektben részt vettek, a helyszínt felajánló egyetem képviselői, a projektet finanszírozó cég képviselői – mind férfiak!

Ez az emlékmű – meglehetősen feledhető emlékmű, ami azt illeti – mindazonáltal igen pontosan mutatja a nőknek kijelölt helyet a történelemben és a társadalomban. Ráadásul még szerepeltet egy rabszolgává tett, kihasznált állatalakot is. Az a hierarchikus rend, amit ez az alkotás megmutat, maga a normatív történeti realitás – az, amely a nőket a lovak alá helyezi. Ezért ez egy pontos és normatív ábrázolás, és segít értelmeznünk a tényeket. De felmerülhet a kérdés: ha egy alkotás társadalmilag pontos, akkor mi a baj a normatív ábrázolással? Az a baj vele, hogy nem hagy teret a reflexióra, nincs lehetőség válaszra. Ez nem egy feminista művész munkája, ezt egy férfi készítette, aki már több művében is tárgyiasította a női testet. Hol azért, hogy a női test hidat szimbolizáljon, hol azért, hogy – mint itt – a nő teste felvegye a lehető legpasszívabb pozíciót. Szomorúan teszem hozzá megint: ez lehetne egy realista gesztus is, mely a nők cselekvőkésségtől való megfosztottságát mutatja meg.
E szobor kapcsán egy magas rangú politikus azt mondta: ez a mű “szimbolikus üzenetet hordoz, azt, hogy a kis népek történelme nélkül nincs világtörténelem”. Nyilvánvaló, hogy ezt csak az mondhatja, akinek “kis nép”-komplexusa van. Mi inkább azon gondolkodjunk el, amíg itt állunk, s minket egyáltalán nem csap be a lovas férfiú hiánya: van világtörténelem nők nélkül? Lehetséges? Vajon csak akkor lesz több nő mint ló a történelemben, amikor majd hi-tech atomháborúba keveredünk? Reméljük, hogy nem. Reméljük, hogy nem csak kimozdítjuk a nők igazságtalan és alárendelt pozícióját a történelemben, hanem aktívan hozzájárulunk ahhoz, hogy a fegyverkezés, a háború, és az erőszak minden formája eltűnjön a történelemből.

***

Historica momnument is a place that is incredibly convenient to ask ourselves some questions that I am very sure you have asked yourself already:

to start with the famous, at least to feminists famous statement of Yugoslav feminist Lidia Sklevicky from the eighties on interesting insight into our historical reality, in her case, the one that she tracked down in primary children's school books and that has lead her to conclude that there are more depictions and mentions of horses than women.

Entitled Historica, this monument would be much more accurately named: MORE HORSES THAN WOMEN. As it is a nice depiction of an seemingly absent but actually omnipresent men/hero – for prove of this we just need to look into the opening ceremony and acknowledge the defile of males in front of it: the highest representatives of the two states involved, the highest representatives of the university that donated the space, the representatives of the company that paid for it – all men! Simultaneously this monument or should I name it microment, shows a position of women in history of a human conflicts but maybe also in society in large, and least but not last it reveals the role, the slavery of non human animals in it.
The evident hierarchy we get depicted here is an exact depiction of the actual historical normative reality, the one that positions women under horses. For this reason alone, this is precisely a normative depiction: the one that sets the norms to representation and interpretation of the facts.
One could for a moment think, so what is the problem with the fact that depiction is normative if it is accurate? The problem is that this reflection is omitted from its representation: this is not a work of a feminist author to start with. This is a work of a man that has repeatedly proved a great skill in objectifying women's body for various purposes: be it to use a women's body to symbolize the bridge or like in this depiction here, to show a woman in profoundly passive position. This sadly, is just as well a realistic attempt to once again place women into such position where we make sure we see her robbed of any agency of her own.
This representation led some high political representative to read it as “a symbolic message that there is no world history without a history of small nations”. Having said that, we need to admit this is clearly a statement that only a person with an identity complex of a small nation can figure. What we can instead wonder, standing here, not being tricked by the horsemen's absence, is more general: is it that there is no human history without women? Is it? Is it that there will be more women than horses in history only when we start looking at the modern weaponry of the atomic hi tech war?
Hopefully not. Hopefully, we can contribute not only to destabilizing this unequal and unjust position of women in history but also to our active contribution to reduction of militarism and all forms of violence in our histories.

historica