Létezik jobb megoldás

fidusz Génpiszka Pén, 2010-03-26 07:18

A Kinek hoznak hasznot a génmódosított növények? -- A biotechnológiai óriáscégek hizlalása a szegények táplálása helyett c. Föld Barátai tanulmány egyik fejezetében arról olvashatunk, hogy a léteznek valós alternatívák génpiszkált növényekre alapuló nagyüzemi gazdálkodáshoz képest. A kedvencem a Kenyában kidolgozott "push-pull" (csalogat-elkerget) módszer, és nagyon fontosnak tartom az IAASTD-jelentés ismertetését is.

Az MTVSZ honlapjáról elérhető a Kinek hoznak hasznot a génmódosított növények? -- A biotechnológiai óriáscégek hizlalása a szegények táplálása helyett c. Föld Barátai tanulmány magyar nyelvű változata. A kiadvány negyedik fejezete arról szól, hogy a léteznek valós alternatívák génpiszkált növényekre alapuló nagyüzemi gazdálkodáshoz képest. Ebből teszek közzé most néhány részletet.

Létezik jobb megoldás

A génmódosított növények nem tudják megoldani a szegénység, éhezés és az erősödő környezetszennyezés növekvő hatásait. Ugyanakkor, már megalkották az alternatívákat, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a kistermelők megélhetését, a hosszú távú fenntarthatóság és a hozamok javításából származó hasznok igazságos elosztásának szükségességét. Miközben a biotechnológiai ipar ismét azt javasolja, hogy vizsgáljuk meg a génmódosított növényeket, egy nemzetközileg elfogadott tanulmány javasolja, hogy térjünk vissza a kis léptékű gazdálkodáshoz, kevésbé drágább módszereket használva. Egy afrikai gazdálkodási kísérletekről szóló másik tanulmány bemutatta, hogy a biogazdálkodási módszerek nagyon sikeresnek bizonyultak.

A nemzetközi mezőgazdasági jelentés a génmódosítás-mentesség mellett

Az első nemzetközi felmérés a mezőgazdasági tudomány és technológia hatásáról a világ fejlődésére (International Assessment of Agricultural Science and Technology for Development – IAASTD) arra a következtetésre jutott, hogy a világméretű éhezés elleni harc legjobb útja nem a génmódosított növények elterjedésének növelésén, hanem a biológiailag változatos gazdálkodási módszereken keresztül vezet. Az ENSZ, a Világbank és az Egészségügyi Világszervezet által támogatott, 58 ország nevében végzett négy éves felmérésben 400 ipari, kormányzati, akadémiai és civil szervezetekből érkezett szakértő térképezte fel a szegény országok élelmiszerellátásának biztonságát szolgáló legígéretesebb módszereket (The Guardian, 2008).

A multidiszciplináris jelentés alapvető fordulatot sürget a mezőgazdasági ismeretekkel, -tudománnyal és -technológiával kapcsolatos eddigi gondolkodásunkban és gyakorlatunkban, hogy azt azok irányába fordítsuk, akik korábban nem nagyon részesültek áldásaiból. Az IAASTD jelentés szerint (...) a génmódosított növények kevés lehetőséget mutattak a szegénység és az éhezés csökkentésére, legjobb esetben is „változó” terméshozamokat produkáltak. A biotechnológiai ipar néhány hónappal a befejezése előtt kihátrált a jelentés mögül, mert megsértődtek amiatt, hogy technológiájuk nagyon gyenge osztályzatot kapott. A Nature című tudományos folyóirat vezércikkében az éhezők cserbenhagyásával vádolta őket (Nature, 2008).

Az IAASTD által támogatott módszerek közé tartoznak az agrár-környezetvédelmi gazdálkodási technikák, hangsúlyozva, hogy a mezőgazdaság több az élelmiszer, rostanyagok, nyersanyagok és biomassza termelésénél, többek között ökoszisztéma szolgáltatásokat és funkciókat biztosít, és hatással van a tájra és a kultúrára is. A jelentés elismerte, hogy a gazdák és különösen a nők és más kistermelők birtokában levő helyi tudás kulcsfontosságú szerepet kell hogy játsszon a megfelelő technológiák[*] és tudás rendszerek kifejlesztésében. A jelentés felismeri, hogy a múltbeli technológiai újítások és a kereskedelem nem hoztak hasznot a szegény emberek számára, és károsították a környezetet, s a gazdag országok mezőgazdasági támogatásainak csökkentésére és a méltánytalan kereskedelmi szabályok reformjára szólít fel.

Az agrár-környezetvédelmi technikák közé tartozik a talajok, vizek, biológiai erőforrások, a genetikai sokféleség, a kártevők és betegségek hordozóinak újszerű kezelése és a természeti erőforrások kulturálisan megfelelő módon történő megőrzése. E technikák – kombinálva a kisléptékű gazdálkodás elterjesztésével – hatékony eszközt biztosítanának egy fenntarthatóság elveinek megfelelő mezőgazdasági fejlődés és szélesebb foglalkoztatási lehetőségek létrehozására, javuló vidéki megélhetésre, és végül magasabb terméshozamokra, ezáltal csökkentve az éhezést és szegénységet.

Az IAASTD felismerte, hogy az előre vezető út a helyi gazdálkodási megoldásokon keresztül kell hogy vezessen, amit a hagyományos tudásra vonatkozó tudással kell kombinálni, teljes partnerségben a gazdákkal és a polgárokkal. A biogazdálkodási technikák megértésének tökéletesítése nagyobb hatékonyságot és változatosságot eredményez. Az ilyen intézkedések az éghajlatváltozás elleni küzdelmet is segítik.

A jelentés emellett sürgeti a nemzetközi kereskedelem reformját, hogy a kis országok egyensúlyba hozhassák a szegény fogyasztók és a kistermelők szükségleteit. Az IAASTD megállapította, hogy ennek végrehajtása szélesebb körű és hosszabb távon ható eredményeket hozhat a szegények és éhezők számára, mint a géntechnológia.

* Megfelelő technológia (appropriate technology): az alternatív gondolkodásban elterjedt név olyan technológiák összefoglaló megjelölésére, amelyek a környezetet kevéssé károsítják, nem túlzottan nagy léptékűek, valamint egyszerűek és olcsóak. A megfelelő technológiákat jelenleg fejlődő országokban, főként a trópusokon próbálják alkalmazni, elvileg alkalmasak a gazdag ipari országok, az északi félteke műszaki rendszereinek átalakítására. (Környezetvédelmi Lexikon, 2002)
Bővebb információ: http://en.wikipedia.org/wiki/Appropriate_technology

Egy ENSZ jelentés bemutatja, hogy a kis léptékű biogazdálkodás el tudja látni a világot élelemmel

Egy ENSZ szervezetek által készített fontos tanulmány arra jutott, hogy a biogazdálkodás nyújtja Afrika számára a legjobb esélyt a szegénységből és alultápláltságból való kitörésre. Az UNCTAD és az UNEP által 2008-ban közzétett tanulmány több mint száz biogazdálkodási és ahhoz hasonló esettanulmányt vizsgált Afrikában (UNCTAD-UNEP, 2008). A jelentés a krónikusan éhezők élelmiszerellátásának biztosítására összpontosít – olyanokéra, akik fejlődő országok földművelői, akik gyakran túl szegények ahhoz, hogy megvásárolják a termeléshez szükséges eszközöket, alapanyagokat és akiket kiszorítottak a piacról. Noha a jelentés elsősorban Afrikára koncentrált, a szerzők megjegyzik, hogy a következtetések és az eredmények relevánsak a világ másik részén lévő fejlődő országokra is.

A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a biogazdálkodás fokozhatja a mezőgazdaság termelékenységét és növelheti az alacsony költségigényű, helyben és megfelelő technológiákkal elérhető jövedelmeket anélkül, hogy károsítaná a környezetet.

Az elemzés arra jutott, hogy a hozamok több mint megduplázódtak, amikor ökológiai vagy ahhoz közeli módszereket alkalmaztak, és hogy a biogazdálkodás növeli az élelmiszernövények egy hektárra jutó termelékenységét, növeli a gazdák bevételét, a környezeti hasznokat, erősíti a közösségeket és fejleszti a humán tőkét. Achim Steiner, a UNEP vezetője kijelentette, hogy a jelentés kimutatja azt, hogy a biogazdálkodás által nyújtott potenciál a világ táplálására sokkal magasabb lehet, mint azt sokan feltételezték (The Independent, 2008).

Néhány fontosabb megállapítás a tanulmányból:

  • A biogazdálkodás fokozhatja a mezőgazdaság termelékenységét és növelheti az alacsony költségigényű, helyben és megfelelő technológiákkal elérhető jövedelmeket anélkül, hogy károsítaná a környezetet.

  • Mindegyik esettanulmány, amely az élelmiszertermeléssel foglalkozott, az egy hektárra jutó élelmiszernövény mennyiségének növekedését mutatta ki, cáfolva azokat a népszerű hiedelmeket, mely szerint a biogazdálkodás nem képes növelni a mezőgazdaság termelékenységét.
  • Az ökológiai gazdálkodás és az ahhoz közeli módszerek és technológiák ideálisak sok szegény, peremre szorult kistermelő számára Afrikában, mivel nincs vagy csak nagyon alacsony a külső forrás igényük, helyi és természetes anyagokat használnak és magas minőségű termékeket hoznak létre.
  • A jelenlegi magas élelmiszer- és az üzemanyag árak emelkedésének hatása kiemelte annak a fontosságát, hogy olyan mezőgazdaságra van szükség, amely kevésbé függ az energiától és külső forrásoktól. A fokozott átmenet a gazdálkodás fenntarthatóbb formái felé általában, és különösen a biogazdálkodás irányába, hathatós stratégiai választ ad az élelmiszer árak égbe szökésére is.
  • Az egyetlen terményre alapuló, exportra termelő gazdálkodási rendszerek, legyenek azok hagyományosak vagy ökológiaiak, a gazdákat kiszolgáltatják az export árak fluktuációjának vagy a rossz termésnek.
  • Az ökológiai gazdálkodási rendszerek jelentős mértékben hozzájárulnak az élelmiszer-ellátás biztonságának növeléséhez és a szegénység csökkentéséhez, valamint a vidéki megélhetés javításához Afrikában.

    (...)

    Kelet-afrikai tapasztalatok a kistermelők bevonásáról

    • A kenyai Manor House Mezőgazdasági Központ fenntartható mezőgazdasági praktikákat tanít az embereknek. 2005-ben becslések szerint 70 ezer kenyai kapott képzést, és sokan megkétszerezték a hozamukat ásás, komposztálás, kártevőkkel és betegségekkel szembeni helyi természetes módszerek alkalmazásával. Szintén Kenyában, a Sivatagosodás Elleni Közösségi Mobilizálás program mintegy 500 gazdával működik együtt nagyjából 1000 hektáron, aminek eredményeképp a kukorica terméshozamokat 2 tonna/ha-ról 4 tonna/ha-ra növelték. Ez a program Nyugat-Kenyában működik, ahol csak egy esős évszak van évente, és ahol a talaj túllegeltetés és erdőirtás miatt nagyon rossz állapotban van.

  • Szintén Kenyában a Nemzetközi Rovartani és Rovarökológiai Központ (International Centre of Insect Physiology and Ecology) (ICIPE), amely kidolgozott egy olcsó, kártevők elleni integrált technológiát, a fejlesztésben és tesztelésben együttműködik a gazdákkal (Koechlin, F. 2002; UNCTAD. 2008). Az ICIPE kifejlesztett egy „push-pull” („csalogat-elkerget”) stratégiát, amely csökkenti a szárfúró lárvák elterjedését azzal, hogy csapdanövényekre csalogatja a kártevőket (pull), majd rovarriasztó köztes vetés segítségével elűzi őket a haszonnövény közeléből (push). Az ICIPE kiképzett egy gazda-tanár hálózatot, és becslések szerint több mint 3000 gazda vette át a „push-pull” technológiát (UNCTAD. 2008). E módszerrel végzett kísérletek jelentős hozamnövekedést mutattak a kukoricánál. A „push-pull” stratégia egy példa a szárfúró lárvák és a félparazita vajvirágfélék által okozott problémákra adott integrált megoldásokra. A szárfúrók rendkívül rövid idő alatt elpusztíthatják a termény 80%-át, míg a vajvirágfélék által okozott terményveszteség 20% és 80% között változik.

    (...)

  • Dél-nyugat Etiópia, amely valaha élelmiszersegélyektől függött, ma már képes táplálni magát, és még fölösleg is terem. Mintegy 12 500 családi gazdaság vezetett be fenntartható mezőgazdasági praktikákat nagyjából 5000 hektáron. A kezdeményezés keretében új haszonnövény- és fafajtákat vezettek be, a talaj termőképességének megőrzése érdekében terjesztik a szervestrágya-használatot. Mindez a terméshozam 60%-os növekedéséhez vezetett, a célterület tápanyagszintjének 70%-os emelkedésével (UNCTAD. 2008).

    A push-pull rendszer

    A szárfúrókat a vetésterületen kívülre vonzza a tollborzfű (Pennisetum purpureum), az ezüstlevelű koldusgyom (Desmodium uncinatum) pedig a kiűzi vetésterületen belülről. Ezt a „push-pull” rendszert eredetileg abból kiindulva fejlesztették ki, hogy a szárfúró már a kukorica körülbelül száz évvel ezelőtti bevezetése előtt is őshonos kellet hogy legyen Kelet-Afrikában. Eredetileg a gazdanövénye egyfajta vadon élő fű lehetett, és csak később specializálódott a kukoricára, amely nem ellenálló vele szemben, és sokkal táplálóbb.

    Zeyaur R. Khan és csapata négy év alatt számos vadon élő pázsitfű fajt választott ki, amelyek erős, a szárfúrókat vonzó illatot bocsátanak ki, és termeszteni kezdték a kutatóállomás melletti kertben. A helyi gazdáknak felajánlották, hogy válasszanak a különböző fajtákból: ők legfőképp a tollborzfűvet és a szudáni füvet részesítették előnyben, amelyek nagyon hasonlítanak a kukoricára, és nagyon jók takarmánynak. A vad füvekre hasonlító fajtákat mellőzték.

    A rovarriasztó növények kiválasztása sikeres volt: a Melinis minutiflora (egy nálunk nem élő kölesféle) a terményveszteséget 40%-ról 4-6%-ra csökkentette. Az ezüst levelű koldusgyom jól riasztja a szárfúrókat, emellett gazdagítja a talajt, nitrogén-megkötő zöldség, amely megőrzi a talajnedvességet és védi az eróziótól. S ami a legfontosabb, ez a növény leghatásosabb a vajvirág ellen. Koldusgyom köztesvetéssel a kukorica monokultúrához képest 1/40-ed részére visszaszorították a vajvirágokat (striga). Noha a rózsaszín virágú striga nagyon szép gyom, ez egy halálos növény, amely a kukorica gyökerein él, és könnyen terjed, egyetlen növény 20 ezer apró magot termel, amelyet könnyen szór szét. (Forrás: Koechlin, F. 2002)

    A teljes tanulmány: Kinek hoznak hasznot a génmódosított növények? -- A biotechnológiai óriáscégek hizlalása a szegények táplálása helyett