Döme's blog

Ember, ha fejed arra adnád, az Útra lépj,
Tudd, esélyed alig, a Létkerék-kaszinóig elérj,

Egy megátalkodott ember képes útibeszámolója.

Zöld Bogár a Magdolna utcában. De mondhattam volna úgyis, hogy az egyetlen tereptárgy, aminek lelke van a Magdolna utcában.

A szüleimről nincsenek emlékeim. Az első gyerekkori élményem, hogy egy illatos, omlós falevélen mászok, és éhes vagyok. Természetesen azonnal megállok, és reggelizni kezdek. Aztán ez az élmény állandósul, valahogy örökké éhes maradok, ezért mindig csak eszek. A falatozást csak az árnyak szakítják meg.

A kincset és a halált a szerencse választja el egymástól. Mosolyog. Santiagot látja, ahogy reggel felkel, kilép a kunyhója elé, mint mindig az égre néz, a szemeiben huncut vidámság, mintha valami csínyre készülne. Gondosan tisztálkodik, megborotválkozik, még hajat is mos. Felveszi az ünneplő ruháját, fejébe nyomja kalapját, és elindul a kikötőbe.

Santiago halálosan elfáradt, a gramofont sem maradt ereje kikapcsolni, a zene egyre távolabbról szólt...ekkor kiáltás harsant.
– Balra előttünk, hajó a láthatáron!

Santiago a mólóra lép, még végigméri hajóját a csontvázzal, és leköpi a tengert. Végkimerülésig elfáradva, de egyenes gerinccel hazaindul.

7 macska. A Köztársaság téren épülő metró állomás őrzői.

A Hiúz a barlang bejáratánál függő, napfényben szikrázó jégcsap csúcsát figyeli. A meg-megjelenő, majd lehulló cseppek a tavasz közeledtét jelzik.

Volt egyszer egy ház. Abban a házban volt egy pirinyó tetőtéri lakás.
A lakásban lakott 3 pasi, egy kutya, néhány egér, néha csótányok.
Egyszóval a 11-es barakk.