Egy megátalkodott ember képes útibeszámolója.  a tartalom további része »

Zöld Bogár a Magdolna utcában. De mondhattam volna úgyis, hogy az egyetlen tereptárgy, aminek lelke van a Magdolna utcában.  a tartalom további része »

A szüleimről nincsenek emlékeim. Az első gyerekkori élményem, hogy egy illatos, omlós falevélen mászok, és éhes vagyok. Természetesen azonnal megállok, és reggelizni kezdek. Aztán ez az élmény állandósul, valahogy örökké éhes maradok, ezért mindig csak eszek. A falatozást csak az árnyak szakítják meg.  a tartalom további része »

A kincset és a halált a szerencse választja el egymástól. Mosolyog. Santiagot látja, ahogy reggel felkel, kilép a kunyhója elé, mint mindig az égre néz, a szemeiben huncut vidámság, mintha valami csínyre készülne. Gondosan tisztálkodik, megborotválkozik, még hajat is mos. Felveszi az ünneplő ruháját, fejébe nyomja kalapját, és elindul a kikötőbe.  a tartalom további része »

Santiago halálosan elfáradt, a gramofont sem maradt ereje kikapcsolni, a zene egyre távolabbról szólt...ekkor kiáltás harsant.
– Balra előttünk, hajó a láthatáron!  a tartalom további része »

Santiago a mólóra lép, még végigméri hajóját a csontvázzal, és leköpi a tengert. Végkimerülésig elfáradva, de egyenes gerinccel hazaindul.  a tartalom további része »

A bejegyzéshez kép is tarozik

7 macska. A Köztársaság téren épülő metró állomás őrzői.  a tartalom további része »

A Hiúz a barlang bejáratánál függő, napfényben szikrázó jégcsap csúcsát figyeli. A meg-megjelenő, majd lehulló cseppek a tavasz közeledtét jelzik.  a tartalom további része »

Volt egyszer egy ház. Abban a házban volt egy pirinyó tetőtéri lakás.
A lakásban lakott 3 pasi, egy kutya, néhány egér, néha csótányok.
Egyszóval a 11-es barakk.  a tartalom további része »

Tegnap délután, végül a barátom fiát kiengedték a rendőrségi fogdából. A régi történetet idézi, mikor Lenin elvtárs ablakát labdával berúgja néhány ott focizó vásott gyerek. A Kreml-őrség dermedten figyeli, ahogy nyílik az ajtó, megjelenik Lenin elvtárs hóna alatt a labdával, megsimogatja a kis Kosztya fejét, és visszaadja. - pedig közéjük is lövethetett volna! Íme az emberarcú hatalom, aki gondoskodik rólunk, nevel, ápol, majd betakar.

A történet annyi, hogy Bigdick( nevezzük így) tavaly nyáron már lebukott, egy kellemes nyári este a Nyulak-szigetén nézte a csillagokat a barátaival, és a távolbanézéshez némi füvet is segítségül hívtak.  a tartalom további része »