Még egyszer az Olajcsúcsról

Vissza az Olajcsúcshoz

Az Olajcsúcs nem arról szól, hogy hamarosan kifogyunk az olajból. De ahhoz közel vagyunk, hogy kifogyjunk a könnyen elérhető, olcsó olajból. Nagyon közel. Ez azt jelenti, hogy eljön az energiacsökkenés korszaka – egy hosszú időszak, amelyben évről évre egyre kevesebb olajunk van arra, hogy üemanyaggal lássuk el iparosított életmódunkat.

Ennek fő ismérvei és következményei az alábbiak:

• Az összes fosszilis energiahordozóból az olaj kiemelkedően sűrűn van telíttve energiával és könnyű szállítani.

• Az ipari társadalmak növekedését folyamatosan növekvő mennyiségű olaj táplálta.

• Az iparosított társadalmak minden kulcsfontosságú eleme - szállítás, gyártás, élelmiszer-termelés, házak fűtése, építkezés – teljesen az olajra támaszkodnak.

• Az olajmezők kimerülésének mintáit létfontosságú megértenünk. Van egy állandó mintája az olajkitermelés mértékének – ez vonatkozik az egyes mezőkre, a régiókra, az egyes országokra és igen, az egész bolygóra is – nevezetesen, hogy az olaj első fele könnyen kitermelhető és jó minőségű. Mikor azonban az elérhető olajnak a felét már kipumpálták, a további kitermelés egyre drágább, lassabb, energiaigényesebb, az olaj pedig rosszabb minőségű lesz.

• Ez a minta azt jelenti, hogy a piacra folyó olaj mennyisége – mely egyenletesen növekedett az elmúlt 150 évben - tetőzni fog. Utána minden évben egyre kevesebb olajat fogunk látni és azt is úgy, hogy egyre nagyobb kockázata lesz annak, hogy egyszer csak megszakad az utánpótlás.

• Egyre több független olajszakértő és olajgeológus jut arra, hogy a csúcs valahol 2006 és 20012 között következik be (pár éves visszatekintés szükséges ahhoz, hogy a csúcsot beazonosítsuk).

• Az olajkitermelés technológiai fejlődése csak kis hatással lesz a kimerülés ütemére. Például mikor az USA (lower 48) 1972-ben elérte olajkitermelési csúcsát, az apadás mértéke a következő évtizedekben magas volt, dacára annak, hogy jelentősen fejlődött a technika.
Nehéz túlbecsülni, hogy milyen hatással lesz ez az egész az életünkre a fejlett országokban.
Hogy megértsük milyen mértékben fog ez az iparosodott világra hatni, itt a nyitó bekezdése egy összegző jelentésnek, amelyet az USA kormányának készített egy kockázatkezelő és olaj-elemző szakértőkből álló ügynökség:

"Az olajkitermelés tetőzése az USA-t és a világot soha nem tapasztalt kockázati problémával szembesíti. Ahogy a tetőzést megközelítjük, a folyékony üzemanyagárak és az árak illékonysága drámaian megemelkednek és ha nem enyhítjük időben a hatásait, akkor a gazdasági, társadalmi és politikai költségek is minden eddiginél nagyobbak lesznek. Kivitelezhető enyhítési lehetőségek vannak mind a kínálati, mind a keresleti oldalon, de ahhoz, hogy számottevő hatást érjenek el, több mint egy évtizeddel a tetőzés előtt el kell indítani őket."

A vilál olajtermelésének tetőzése: Hatások,
Enyhítés és Kockázatkezelés. Robert L.
Hirsch, SAIC

Ez a jelentés csak azután került napvilágra, hogy az amerikai korrmányzat majdnem egy évre eltemette. A jelentés messzeható következményeinek alapos áttekintése világosan megmutatja, hogy a kormány miért titkolta a köz elől olyan szorgosan.
A kormányok, ügynökségeik és az olajvállalatok tagadják a problémát, de a Chevron és a Total is bevallotta, hogy az olcsó olaj korának végéhez értünk.

Jeremy Gilbert, a BP korábbi Vezető Olajmérnöke 2007 májusában a következőt mondta:
“Valamikor 2015 előtt számítok a csúcsra, amit 4-8%-os éves csökkenés követ majd“ (2007 május)

Számos szenátor napirenden tartja az ügyet a felső házban, különösen a republikánus Roscoe Bartlett.

Új-Zélandon Jeanette Fitzsimmons, a Zöld Párt egyik vezetője az olajhozam tetőzésének veszélyeire hívja fel a figyelmet. Helen Clark, Új-Zéland miniszterelnöke a következőt mondta 2006-ban:

“...az olaj ára nagyon magas, mert már nagyon közel vagyunk az olajkitermelés tetőzéséhez, ha még nem vagyunk éppen ott.“

Ausztráliában Andrew McNamara képviselő vezeti a Queensland-i Olaj Sérülékenységi Munkabizottságot. Ő Queensland frissen kinevezett Fenntarthatósági és Klímaváltozási Minisztere.
A kormány által megrendelt jelentés, a „Queensland Sérülékenysége az Olajárakkal Szemben” megjelenésének elébe menve arról beszél, hogy az olaj kimerülésének fényében mennyire fontos a relokalizáció, a helyiség újbóli előtérbe helyezése:

"Egyáltalán nem kérdéses, hogy a közösség által működtetett helyi megoldások kulcsfontosságúak lesznek. Itt minden bizonnyal lesz feladata a kormánynak, hogy segítse és ösztönözze azokat a helyi hálózatokat, amelyek helyi élelmiszer-, üzemanyag-, vízutánpótlást nyújthatnak és a többi dolgot, amire a boltból szükségünk lenne. Az egyik első beszédben, amit erről az ügyről mondtam 2005 februárjában az volt a lényeg, hogy olyan relokalizációnak leszünk részesei az életmódunkban, ami nem a múlt századra fog emlékeztetni minket, hanem az eggyel korábbira. És ez nem rossz dolog. Nyilvánvaló, hogy az egyik megoldás ami nagyon hatékony és olcsó lesz, az a helyi fogyasztás, helyi termelés, helyi elosztás ösztönzése. És ennek vannak pozitív mellékhatásai: jobban megismerjük közösségeinket. Emberi és közösségi haszon származik a helyi hálózatokból: már alig várom, hogy nőni lássam őket."
A Tiszteletre Méltó Andrew McNamara, Queensland Fenntarthatósági, Klímaváltozási és Innovációs Minisztere

De néhány figyelemre méltó kivételtől eltekintve a nemzeti vezetők nem jeleskednek abban, hogy értelmesen megközelítsék ezeket a problémákat. Még.

Szóval ha a politikusok nem fogják megoldani a problémát, akkor kicsoda?
A technológia gyakran az Olajcsúcs és a Klímaváltozás problémáinak csodaszere.
Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük ezeket a technológiai megoldásokat, láthatjuk éretlenségüket, gyakran katasztrofális környezeti következményeiket és a valóságtól való elrugaszkodottságukat.

Várhatunk, hogy a technológia vagy a kormányok megoldják nekünk a problémát.
Egyre nagyobb azonban az egyetértés abban, hogy ez egy nagyon kockázatos vállalkozás.

Rajtunk, a helyi közösségeinken múlik, hogy kezdeményezővé váljunk és szembeszálljunk ezzel a problémával. MOST kell elkezdenünk ügyködni, hogy enyhítsük az Olajcsúcs hatásait. A jó hír az, hogy számos megoldás és enyhítés, amit a Klímaváltozásra alkalmazunk, az Olajcsúcs jelentette veszélyek ellen is hatásos – és fordítva.