A gyomszabályozás művészete

fidusz Permakultúra Ked, 2009-04-28 07:25

A mulcs kulcsszerepe a gyomszabályozásban. Mit tanácsol egy permakultúrás kertész a tarackirtásra, mit tegyünk az egynyári gyomokkal? Saját tapasztalatok, majd részletek Baji Béla írásából.

A permakultúrában előszeretettel alkalmazzák a talajtakarást, más szóval a mulcsot, amely a gyomszabályozás mellett a talajnedvesség megtartása szempontjából is hasznos lehet, serkenti a talajéletet, és a talaj hőháztartását illetően is hasznos szerepet játszhat. Tavaly idéztem már Jared Diamond: Összeomlás c. könyvéből, hogy már a Húsvét-sziget népe annakidején előszeretettel használta a kőmulcsot.

A kedvesemék zsámbéki telkén már tavaly is megpróbálkoztunk a veteményesben a mulcs használatával, és a felásott részen a sorközöket idén is szénával takartuk le. Úgy tűnik, a mostani aszályos áprilisban hasznosnak bizonyult a talajtakarás.

Már régóta terveztem, hogy újra elolvasom Baji Béla: A gyomszabályozás művészete c. írását, hogy ne csak emlékeim alapján foglalkozzunk a gyomokkal a telken. Most végre ehhez is hozzájutottam, főleg, hogy tegnap valaki pont erre kérdezett rá a permakultúra levlistán.

Ajánlom mindenkinek, olvassa el Béla teljes írását, de azért néhány részt kiemelnék belőle kedvcsinálóként:

Tarackirtás
Azzal az esettel kezdem, amikor egy teljesen, évelő gyomokkal borított területből akarunk egy zöldségparcellát kialakítani. A dolog lényege az, hogy a növényt kiéheztetjük, tartalék tápanyagainak felélésére kényszerítjük. A növények a zöld részeiket napelemként működtetve fogják fel az életükhöz szükséges energiát, amit aztán testfelépítésükhöz használnak el, vagy keményítőbe, cukrokba építve tárolnak.

Ha a zöld részeket a fénytől elzárjuk, azaz letakarjuk, életfolyamataikat egy ideig tovább folytatják, de ahhoz az energiát az akkumulátoroktól, vagyis a gyökerekben felhalmozott tartalékokból szívják el. Ez a folyamat egy hét- tíz napig tart, amíg el nem pusztulnak.

Ezt követően a gyökerek- szintén a tartalékokból- új hajtásokat hoznak. Ezek két-három hét alatt nőnek meg akkorára, hogy érdemes legyen újra letakarni őket, amikor is a készletek felélése újra kezdődik. A legmakacsabb gyomok is két-három ilyen ciklus után kipusztulnak.

A takarás hogyanja-mikéntje, anyaga, időpontja nagyon változatos lehet, szándékunktól, lehetőségeinktől függően. Ha azonnal akarunk kertet készíteni, akkor Bill Mollison javaslatát alkalmazzuk: Szerezzünk jó vastag papírokat, rossz zsákot, ruhát, stb. Ezzel hézagmentesen fedjük a parcellát, majd kb. 10 cm vastag. földréteggel terítsük, amire korhadt falevelet, esetleg szénát-szalmát teszünk. Ebben az esetben, az első évben csak nagyobb magvú, nagy termetű növényeket, palántákat ültethetünk fészekszerűen. A fészek alatt a takaróréteget késsel át kell szurkálni, hogy a gyökerek le tudjanak menni. Az instant módszer hátránya az, hogy meglepően sok papírt, miegymást, és rövid idő alatt sok munkát igényel. Az első évben csak gyomfojtó növényeket ültethetünk. (Burgonya, tökfélék)

A legjobb és legkényelmesebb az, ha tudunk majdnem egy évet várni. Legjobb májusban kezdeni, amikor a zöld részek a leggyorsabban növekednek, és a talajban van még nedvesség. Az elején elmondottak miatt a zöld részeket nem szabad levágni, kikapálni, stb. A takaróanyag lehet fűkaszálék, föld, útban lévő fákról, bokrokról levágott leveles ágak, vagy ezek kombinációja. Tehetünk bele hulladékpapírt is, vagy bármit, ami elbomlik. Nem fontos, hogy a takarás tökéletes legyen - van időnk. Három-négy hét múlva a tarack újra sarjad. Jó, ha a második réteg az elsőtől eltérő jellegű. Pl., kezdhetünk leveles ágakkal, esetleg egy kis földet közé dobálva. Három hét múlva jöhet szalma, vagy fűkaszálék. Ezt harmadszorra kövesse egy kis föld, vagy komposzt. Ezután már nem sok évelő gyom lesz a területen. Jól tesszük, ha egy erős kapával, baltával kombinálva felverjük a területet, főleg, hogy a gallyakat felaprogassuk. Meglepően könnyű lesz, mert a giliszták már a talajt fellazították Ha száraz a föld, előtte jól öntözzük be. Egyébként a gallyakat nem kell kiszedni, nem lesznek útban. Ősszel már ültethetünk facsemetét, málnasarjat, ribizkét. Tavasszal hagyma és sárgarépa kivételével bármit vethetünk, ültethetünk, ezeket csak a következő tavasszal, mivel nem szeretik a friss szervesanyagot, megrothadhatnak.

Az ismertetett két véglet között bármilyen köztes megoldás lehetséges a kezdés időpontját illetően. Tehát kezdhetünk, később, nyáron, koraősszel is. Csak az a fontos, ne aszályban, amikor a gyomok lesárgultak, és úgysem akarnak nőni. Minél később kezdünk, annál alaposabbak legyünk a takarásokkal, hogy tavasszal kezdeni tudjuk az ültetést.

(...)

Ha a fent leírtakat elég ügyesen végeztük, akkor jobbára csak egynyári gyomokkal van dolgunk a zöldségparcellában. Ezek csak pár hónapig élnek, miután elszórták magjukat, elpusztulnak. Ezért kevesebb tartalék energiát halmoznak fel, (úgymond kisebb az akkumulátoruk), könnyebb elpusztítani őket, mint az évelőket.

Jó, ha tudjuk, hogy kelésük, növekedésük és magszórásuk időpontját illetően az egynyári gyomok kétfélék:
I. Azok, amelyek kora tavasszal tűnnek a szemünkbe (tyúkhúr, pásztortáska, rozsnok, ragadós galaj) szeptember-októberben kelnek ki az első őszi esőkkel, áttelelnek, majd a melegedő tavaszi időben szöknek szárba, nyár elején magot érlelnek, majd el is tűnnek maguktól. Többnyire kis termetűek, igazán gondot csak a korai vetésű zöldségeknél (petrezselyem, sárgarépa, borsó. retek) okoznak.
II. A másik csoport az, amelyik tavasz második felétől kel, folyamatosan akár őszig. Magjuk nyár végén-ősszel érik be, viszont csak jövő év tavaszán kel ki. Ilyen a disznóparéj, libatop és a rettegett parlagfű is. Főleg ezekkel van bajunk a zöldségesben.

Általában ne legyen célunk a teljes kiirtásuk, hanem tartsuk egy többé-kevésbé állandó szinten állományukat. Ez azt jelenti, hogy magasságuk ne haladja meg a zöldségnövények magasságának harmadát-felét. Ha pl. egy elgyomosodott parcellából az utolsó szálig kigyomlálunk, előfordulhat, hogy a mocskospajorok (bagolylepke hernyója) amelyek eddig a gyomokat rágták, most nekiesnek a káposztának, babnak, paprikának.

(Hamarosan mellékelek majd néhány képet a mulcsozott ágyásokról is.)

További ajánlott olvasmányok:

- Baji Béla: Mit tegyünk a levágott faágakkal?
- Baji Béla: Terepplasztika és mikroklíma alakítás
- Vargha Sára: Konyhakert - Kert a konyhában
- Vargha Sára (szerk.): Házi tejfeldolgozás